VÍRUSTAGADÓ LIBERNYÁKOK?

Miről is van szó valójában?

   Hát, nem is arról… sokkal inkább a népség szellemi állapotáról, meg a megfellebbezhetetlen igazságról. Persze, ezekkel a fellebezhetőségekkel is baj van. Mert ha valami fentről meg van mondva, akkor megmondták, és punktum, mindenki ahhoz tartsa magát! Nahát!

Vagy nem? …Hát…

Végül is, mindennel gond van. Főleg, ha végig kellene gondolnia mindenkinek. Csakhogy, az egyeseknek strapás! Majd valakik döntenek… mindenki helyett (Bár, szerintem ez a legfőbb gond)!

   Ugyanis, gondolkodni szabad… lenne még, csak a döntő többségnek legalább kétharmada már alaposan kijött a gyakorlatból. Mert itt van ez a lebbezés is, akár fel, akár le. Aztán ki a nyavalya érti? Mert a jog is egy tudomány. A fene egye a sok agyalósat, ugye? Mennyivel egyszerűbb hinni, és engedelmeskedni a hatalomnak… mert aki azzal ellenkezni merészel, az, az ellenség, ugyebár! Az egy nemzetrontó, sorosista libernyák!

   No, meg a legfőbb baj ezekkel a tudákosokkal, ilyen-olyan PHD doktorokkal van. Hogyan nem képes az egész tudós-bagázs (tutira libernyák mind) egy szép, megingathatatlan és statikus világképpel lezárni végre mindent, ami tudhatós, és akkor punktum! Minek holmi csitt, meg CSATT (valamelyik tévében is akár)! Vita nincs! Mindenkinek lesz, amihez tartsa magát…

   Pedig a tudományban a vita állandó. A tudomány minden saját megállapításával szemben eleve szkeptikus. Hogy jó, jó, de biztosan, és tényleg? És akkor kutat, és vitázik rajta. Megvitatja… mindent, mert – állítólag – így fejlődik. Véleményeket és tényeket ütköztet. Fejlődik, ahelyett, hogy veszteg maradna! Tehát náluk nincs olyan, hogy egy tétel megfellebbezhetetlen, mert állandóan finomítják, meg módosítanak rajta, vagy cáfolják… még a bírósági ítéleteket is meg lehet fellebbezni egy ideig! Ugyanis a jog is tudomány, tehát ilyen „lebbezősen” gondolkodik. Ejnye-bejnye! …Libernyák tempó!

Jó, jó, a hatalom sem mindig konzekvens. Mert tavasszal még azt mondta, hogy nem muszáj a maszk, csak itt-ott ajánlatos, most meg kötelező, még az orr sem lóghat ki belőle! És másfél méter, minimum! Kivétel a focimeccs, mert a vírus a szurkolók közt nem terjed, és kész. De, a parancs, az parancs, és mindig a legutolsó számít! Tehát mindenki engedelmeskedjen!

Félre az olyan libernyák szemlélettel, hogy majd mindenki végig gondolja, neki mi és hogyan alkalmas, vagy ártalmas (ha már sikerrel leszoktatták az önálló gondolkodásról) … meg, hogy önállóan mérlegeli, mert a legkülönfélébb szempontokat több felől megvilágítva ismertetnek vele tényeket és lehetőségeket. És majd ezek ismeretében mindenki eldönti, hogy a mégis csak létező (mert azt a vírus-szkeptikusok is elismerik, hogy van) vírusos járvány-helyzetben (ha ez annak minősül) miként viselkedik.

…Hogy például, ha maszk, akkor szép, színes, jópofi és divatos (ha már kötelező), vagy valóban használható FFP 3-as vagy 4-es, amit meg négy óránként el kell dobni, nehezen beszerezhető és q…a drága. Meg, hogy gumikesztyű vagy gyakori kézmosás, és elmegy dolgozni (ha van hova), meg tömegrendezvényre, vagy inkább otthon marad… ha pocsékul van, akkor megy terjeszteni, vagy ágyba bújik.

Micsoda liberális marhaság, hogy az egyén saját maga egészsége felől szabadon dönthet, hogy vigyáz magára (és másokra), vagy elkapja és belehal!

Az ilyesmiket, mint mostanában mindent, központilag kell szabályozni, nemde? És akkor minden úgy megy, ahogyan azt fent eldöntötték (mint anno az ötéves terveket), vagy nem? De… nahát!

Mindeközben egy M. Archa a legújabb történetében azon lamentál, hogy a „szabad akarat” inkább liberális, vagy konzervatív, esetleg vallási fogalom… akit érdekel, ingyen letöltheti innen:

https://drive.google.com/file/d/1h6r8LpK1sR058Qop9MaZvYafT02Rj-Gs/view?usp=sharing

- meg a borítóját is, innen:

https://drive.google.com/file/d/1N29qUVq1wNZvJAuXLbJ0Li-oHpitGEUk/view?usp=sharing

LIBERNYÁKOK; HOGY KIK IS AZOK, AKIK…

- mindenütt csak a Nemzet ellen áskálódnak?

…Egyszerű, néhány jelből felismerheti bárki.

   No, csak azért, mert a neves és idős meg tekintélyes színész egyik tévé vitaműsorában (az SzFE épületfoglalásáról szólva mellékesen) most kifejtette, hogy attól függ, hogy milyen liberalizmusról van szó.

Mert lehet, hogy például Deák Ferenc liberálisnak vallotta magát, és ha szabadságról van szó, akkor tán Kossuth (bár a művész úr ebben kicsit téved: a protekcionista Védegylettel, meg az Ellenzéki párttal ez nemigen jellemző rá) és Petőfi is, és ezzel semmi baj. Meg, hogy a művészet is csak szabadon… Persze, van másféle liberalizmus is…

- Na, hát akkor ők azok! Tutira. Olyanok…

Milyenek?

Például internacionalisták… bár, az internacionalizmus, az a Marx, Engels tanai alapján szerveződő kommunisták jellemzője, ugyebár, az internacionálékkal sorban, a Kominternnel bezárólag. (Ha valaki, mint – nem ezernyolc-, hanem ezerkilencszáz – negyvennyolcban a Kohn bácsi, nem tudná… mármint, hogy az első kettő neki ugyan nem ismerős, de a Tanai, az azelőtt Tanner volt, őt igen…) Bár, ha igaz, a multinacionalitást, a szabad vállalkozások szabad nemzetközi tőkeáramlását – mellesleg munkaerőáramlását is – hirdető liberalizmus a proletárdiktatúrát hirdető – és megvalósító – komcsik legnagyobb ősellensége…

   Ámbár… ugye, az meg még sincs rendben, hogy egyes, ugyan karitatív és diktatúra-ellenes, ám dollár-multimilliárdos vén spekulánsok Brüsszelen át bárkinek bármit diktáljanak a pénzükkel! …Noha azt is érdemes megjegyezni, hogy olyan kozmopoliták, mint például a Rothschildek („ahol a pénzem, ott a hazám” – ugyebár) lehetnek multinacionálisok vagy globálisak akár, de sohasem baloldali, vörös internacionalisták!

- Mert a nyavalyás libernyákok semmiképpen nem olyanok, mint az a derék hazai, nemzeti multimilliárdos tőkés, aki az ide beáramló külföldi milliárdokat némi baráti segítséggel saját magához koncentrálja (ha már a tőkének a koncentrálódás az alaptulajdonsága…), vagyis nem ki, hanem be… mármint zsákmányol. Ő, és a hasonlók tutira nem liberálisok! Nehogy bárki véletlenül összekeverje…

Na, például, ugye, ez is jel.

   Vagy az is jel, ha valaki nem, vagy nem úgy keresztény, ahogyan annak itten lenni kell! …Hanem máshogyan, például, ha valakit megdöbbent és cselekvő sajnálatra késztet Krisztus szenvedésein túl mások szenvedése is, és ezügyben hallgat egy olyan messziről jött, elidősödött (lat: ~szenilis) vénemberre, mint Ferenc pápa… és komolyan vallja, hogy a felebaráti szeretetet hirdető Krisztus a világ megváltója, tehát inkluzíve minden emberi lényé. De ez ma itt talán nem eléggé konzervatív álláspont… bár a kereszténység elég régi (ergo konzerválódott, mert igen sokan megőrizték), ámde ma is egyetemes, nemzetek feletti világvallás, de talán mégsem nem internacionalista, és ezt még hirdetik is!

Mert az is egy jel (-bár a művész úr sajnálatos mód ezeket is összekeveri.)!

   Vagy az is lehet jel, ha egyesek olyasmikkel jönnek, hogy „globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni”; mert a globális felmelegedés következtében már érezhetően változik a klíma itt is… Globálisan? Vagyis, ez sem éppen nemzeti, hanem közi, tehát inter nationes; tehát ezek is internacionalisták? Tuti?

Akárhogyan is, de ez is egy jel!

A legfőbb jel azonban, hogy a nyavalyás libernyákok komolyan azt hirdetik, hogy a szabadság legyen mindenkié, mert az már csak olyan, hogy addig terjed, míg mások szabadságát nem korlátozza. Ugye, micsoda elvetemültség? Tisztára, mint a törvények előtti egyenlőség…

   Mert nem szabad ám minden! Legfőbbképpen nem mindenkinek!

…Például az sem mindegy, hogy ki mit szerethet! Még, hogy magánügy! Meg, ha négy fal között… mást nem zavar? Tűrhetetlen! Ezek egyszerűen egy igazándi konzervatív léleknek elfogadhatatlanok. Mert vannak figurák… Olyan ógörögök, mint Szappho, Szókratész, Platón, Arisztotelész, meg rómaiak is, mint Julius Caesar vagy Tiberius (bár kevésbé tiszteletreméltók), meg a reneszánsz idejéből Leonardo, Michelangelo, a manierista Caravaggio, vagy mondjuk későbbről Csajkovszkij, esetleg Oscar Wilde meg Alan Turing. …Na ezt az LMBTQ (vagy angol betűszóval LGBTQI) bandát aztán egy konzervatívnak semmiképpen nem kell egyiket sem megőrzésre méltónak tartania, ugyebár! Mert a múltból egy konzervatívnak csak a saját értékeit kell, hogy őrizze. Ilyeneket meg nem! Ugyebár…

Na, aki meg az ilyeneket eltűri, az is csak libernyák!

- Meg még, hogy szabadság, meg emberi jogok, sőt, minden embernek! Nahát… Mert aki nemzeti, az tudja, hogy ugyan vannak, akiknek itt bármit szabad, na de hogy mindenkinek?

   De ha ezen felvilágosítás után is van olyan tisztességes nemzeti lélek, aki a jelek alapján képtelen eligazodni, akkor a legegyszerűbb felfelé figyelni, mert pontosan tudják:

- Azt, hogy ki a libernyák, azt ők (ott fent) mondják meg!

Na, érthető?

SZFE ÉS NEMZETI KONZULTÁCIÓ

…Na, kéremszépen!

Mert a sokmilliónak, akik visszaküldték szép rendben és szabályosan – csupa igennel kitöltve – a kérdőívet, most már a köszöneten kívül annyival azért tartozik a Nemzet, hogy – végre – mindenütt rendet tegyen! De alaposan. Ahogyan egy járvány idején muszáj.

   Mert ezt igényelné – egyelőre kimondatlanul is – a közös Nemzeti Öntudat. Hogy elég volt a rendbontásból. Mert aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!

A nemzet, az ugyebár egy egységes test. Mert van a szép, és fülkeforradalomban kialakított REND, ahol a jobb(oldali?) gondolatokat megszüli a fej, az ő joga a gondolkodás, az összes többi szerv meg működjék aszerint, ahogyan ő dönt, és ha egy koronavírus, vagy egy balliberális ideg-impulzus ebbe belezavar, az maga a fertő! Hogy merészel akkor – például – korogni a gyomor, vagy levegőért kapkodni a tüdő, szaporán verni a szív, ha az illetékes agyfélteke másként dönt?

No, de már mégis!

Meg kell érteni, hogy a Nemzet ilyen együttműködés! Mindenkinek! Pontosan úgy, mint a test. Hát ezért kell a nemzet testét a káros, liberális idegimpulzusok hatásától – mint a gyomorkorgás, légszomj, pánik – megtisztítani.

Na, értsük (vagy ne)?

…Hiszen, ha végre megkezdődött a kulturális élet idegpályáinak megtisztítása is a mindenféle kórokozó balliberális eszméktől, tanszabadságot, meg művészi szabadságot hirdető renitensektől – mert csak gondoljunk bele, milyen lehetetlen lenne a szabadsága a szabad levegőn mondjuk például a májnak, epének vagy a lépnek – ezért már sikerrel elkezdve ezt a nemzeti testet-lelkeket mentő munkát a tudományos élet területén éppen úgy, mint az oktatásban, sikerrel a felsőoktatás több területén is, akkor történjen meg az úgynevezett művészetek között is a rendrakás, nemde?

Mert attól, hogy ezek a ballibsi-bibsi, a nemzet testéről idegen, káros elemek hangosak, a fej Nemzeti gondolatai tiszták, elvégre neki kell irányítani, uralkodni a testén, az alárendelt összes többi szerven és tagon, melyeknek feladata az együttműködés lenne, és hogy elsősorban a fejet lássa el tápanyagokkal meg energiával, nemde?

…Szeptember hetedikén tehát meg kell kezdődnie a tanításnak az ilyen-olyan apró exhibicionistáktól hemzsegő SzFE-n is, szépen, teljes csendben és rendben, ahogyan azt a fej akarja, mert ha nem, jönni fog a műtét:

   A testet károsító szervet reszekálni kell, ha másképpen nem megy, mint egyfajta iskolarendőrség, majd megy a TEK, hogy megtisztítsa a Vas utcát, amúgy is szakszerűbben kiképzett az ilyen feladatra, és nemcsak gumibottal, paprikaspray-vel meg bilinccsel tud jól bánni!

Akkor végre ott is REND lesz, mert ki kell metszeni a károsan működőket: az önállóskodókat, önkormányzókat, öntörvényűeket, hiszen vannak más szervek, amelyek átvehetik a szerepét, az engedelmes kommunikációs idegek, meg a hatásukra hormon-vezérelt indulatokat termelő, egészségesen vérbő altáji szaporító-szervek mondjuk… azok megkaphatják feladatként, átvehetik azt is:

…Akkor is, ha éppenséggel a SZÍV rendetlenkedik most. Ki kell metszeni!

   Csak dobogjon szabadon, ha tud! A fej fejének semmi szüksége rá. Hisz’ helyettesíthető, nem?

Na, ugye…

A KORONAVÍRUS BAL-LIBERÁLIS!

ÍME A BIZONYÍTÉK

   Mert mi más is lehetne, ha kormánytagokat, meg szóvivőket támad!

Miként a hírekben hallani, a koronavírus több kormány-közeli személyiséget támadott, fertőzött meg, több elkötelezett, nagy munkabírású és életerős fiatal embert kényszerít most karanténba.

Márpedig, az, aki-ami a kormányt támadja, az – ugyebár – nemcsak, hogy ellenzéki, hanem kimondottan a Nemzet ellensége, egy külföldről titokban szervezett és sunyin irányított erőszakos és nemzetidegen háttérhatalom kiszolgálója és ügynöke, ez már biztos! Van, aki ezt bölcsen már átlátta korábban is:

Vagyis, a vírus egyértelműen sorosista.

…Mert, mi más is lehetne?

Hiszen célzottan támadja a végrehajtó-hatalom akadályozása és ellehetetlenítése céljából annak közvetlen munkatársait. Tehát ez már nemcsak gyanú, hanem közvetett bizonyíték, mert Senecától tudjuk, Cui prodest scelus, is fecit, kár is tagadnia a nemzetietlen, hazaáruló ballib bagázsnak, hogy az ő szolgálatukra segítség gyanánt küldték ide egyenesen Brüsszelből titokban Soros hivatalnokoknak álcázott csatlósai… sőt!

- Ennek fényében erősen gyanítható, hogy a vírust Kínába csak kipróbálás céljából juttatták és terjesztették, a valódi célpont nem is lehetett más, mint a Nemzeti Oldal kormánya. Hiszen, ez a nemzet a legnyugatabbra keveredett keleti nép (piros pöttyel)!

   De hiába is sunyították ide, aki Nemzeti, az erős, mert a Nemzet immunrendszere is erős, ezzel legfeljebb csak két hétre tudja hátráltatni az ország további és folyamatos nemzetiesítését, inkluzíve a kultúrát, meg a többit. Mert az halaszthatatlan. Az ellenséges ellenzék írmagját is ki kell gyomlálni minél hamarabb a közéletből, egy ilyen kényszeredett karantén ezt a munkát hátráltatja ugyan, de meg nem állítja! A karantén kellemetlen ugyan, de utána meglesz a megfelelő ellen-intézkedés is, hiszen már folytatódik is a fertőtlenítő célú tisztogatás.

Mert a nemzeti oldal győzedelmes! Ez garantálható. Mert a neve jelentése a fejének is ez.

Ugyebár…

SZFE, AKADÉMIA, MÉDIA

ÉS A KULTÚRHARC MÓDSZERTANA

   Egyszerű.

- Minél egyszerűbb, annál jobb!

A kormánynak és pártjainak manapság nem is kell túl összetetten magyaráznia: Ha naponta a szájába rágják a tömegnek, annyit éppen még megért, hogy van a jó, meg a rossz, és hogy melyik az, amelyik!

A tömeg bináris.

…A kultúra viszont – általában és jobb helyeken – nem olyan egyszerű! Hanem összetett, és több rétegű. Úgy – persze – nem kissé bonyolultan összetett. Éppen ezért muszáj itt nálunk most mindent alaposan leegyszerűsíteni, nem? Egyszerű recept, nemde? Bal, vagy jobb?

Mert – a recept szerint – van a jó (mondjuk, fehér kalapban) és van a rossz (fekete tökfödőben), így mindenki előre tudhatja! Csak ránéz, és tudja. Régi recept! Egy igazi, régi cowboyfilmben vagy képregényben mindenképp. Csakhogy, a valóság nem éppen egy cowboyfilm! Mert összetettebb. Egyáltalán, van ezen a glóbuszon abszolút jó és abszolút gonosz? Vagy esetleg kissé árnyaltabb a világunk… mert vannak, akiknek ugyanaz a dolog, esemény, szabály, akármi, az éppen jó, míg másoknak a legkevésbé. Szóval, a dolgok önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, hanem olyanok, amilyenek. Attól függ, hogy kinek-kinek mire jó, ha már van.

   A kultúra eredeti (latin) jelentése: művelés. Pontosabban a termőföld művelése. Azért találó, ahogyan átértelmeződött, mert az ilyesmi szerves folyamat. Mi több, évezredes fejlődés eredménye minden általánosan bevett módszere, ami szintén szerves, ha átvitt értelemben is. Így fejlődött, ezért ilyen. Persze, ez bonyolult, és igencsak összetett! Meg gondolkodást igényelne. Ezért a legegyszerűbb, ha leegyszerűsítik, akkor nem muszáj gondolkodni semmin, megmondják a hivatalos megmondók, hogy mi a szép, jó és helyes, és passz! Megmondják, sőt, már az iskolákban is erre kondicionálják a tömegeket, így tájékoztatják, ezzel szórakoztatják, alaposan és gyakori ismétléssel bevésik a koponyák belsejébe, és akkor az élet mindenkinek egyszerű… nincs min gondolkodni. Csak szót kell fogadni, és akkor minden simán megy! Kivéve, ha közbeszól a valóság… ami meg igencsak bonyolultan összetett, és akkor az egyes egyedek esetleg rájönnek, hogy talán mégis, muszáj lenne gondolkodni. Na, ez az, amit mostanság ajánlatos elkerülni!

Ezért kell itt nálunk most alaposan leegyszerűsíteni a kultúrát is! Egyszerű recept:

Jobb, vagy bal? A jó, vagy a rossz?

És ha sokszor mondják, sokaknak, ez lesz a bizonyosság, mert egyszerű. Csak éppen semmi köze a valósághoz, mert az nem bináris!

Ezzel is, például csak az a baj, hogy a nagyon magyarnak tekintett gulyásleves még ehető – kanállal – kizárólag jobb kézzel, de a megmagyarosodott (olasz eredetű és bécsiként közismert) rántotthús fogyasztásához a balkézre is szükség van a villa forgatásához, ha már kultúra, mármint étkezési, az asztalnál, késsel-villával. Mint általában, például, a járáshoz a bal lábra is… mert a dolgok ritkán egyoldalúak. Szemlélhetőek innen is, meg onnan is, sőt, alulról meg felülről, kívülről meg belülről, hogy az egészet átláthassuk. Mit is?

   Például, hogy van olyasmi, mint az együttérzés, sajnálat. Csak éppen nem általában, hanem különböző esetekben mindig másképp. Meghatározó, hogy kivel, meddig és miért érzünk együtt! Vagy éppen az összetartozás, na legalább annyira nem mindegy, hogy kivel! Vagy az sem mindegy, hogy itt, helyben, vagy általában és másutt is… és ezek már mind erőteljesen árnyalják a dolgok valóságát… sőt, színezik! És volna olyasmi is, hogy türelem, már ha van, bár egyre kevésbé.

Ámde ilyen túlárnyalt és tarka valóságot a tömegeknek demonstrálni bajos! Az a baj ugyanis, hogy a tömegekben a finomabb szemléletbeli különbségek ritkán tudatosulnak. Hogy abból lehet többféle is.

A tömeg bináris. Nem is egydimenziós, hanem csak a két végpont, tehát végletesen bináris. Vagyis, hogy csakis az Orcsány, vagy visszajön a Gyurbán, és más alternatíva nincsen. És noha eben guba, ha vagy az egyik, vagy a másik sértette meg (jobban), akkor meg, csakis ellene!

(…Hú, de elege lett a tarka népségnek a forró utáni hidegháború idején a külföldről felülvezérelt negyvenéves diktatúrából! Még akkor is, ha volt Trabant meg pár négyzetméter hétvégi kiskert, akkor is – mondjuk, annak ellenére, ha azt még néhányan visszasírják! Mert akkor volt, akinek csak alig valamit volt szabad, kevés másoknak meg nagyon is, bármit… és a népség ettől – akkor még – besokallt. Na, erre aztán lehet alapozni, mert az egyéni, és családi emlékezetben ezek – a különféle innen-onnan való sértettségek – még éppen eléggé élénken élnek.)

A mindenkori propagandával jól eligazított tömeg primitív hangadói ugyanis a mindenkor aktuális hatalom egyszerűsített kérdéseire egyszavasan reagálnak (ami egyszerre mindig Barabásnak hangzik), mint a mindig éppen rend-párti, házmester-reflexű feljelentgetős, tegnapelőtt kis(sé)-nyilasok és tegnap már vulgár-komcsik, mára meg éppen nemzeti öntudatúak hangja. A B-közép, vagy az Ultraviola. Ők kellenek most. Erre jöttek rá…

Ez az, amit a kormánypártok felismertek, és a propagandájukkal ezt erősítik.

Hogy van a tisztességes nemzeti, és van az aljadék bolsilibsi/bibsi, na, melyik kell?

   Most ezért gyűri ez a kurzus maga alá a kultúrát is, szőröstül-bőröstül. Mert, a kultúra képes sokak számára a dolgokat finoman árnyalni, sőt, hogy az nemcsak fekete-fehér, hanem színes, és térbeli… és ha bárki átlátja, na akkor ez a baj! Mert még a tömegek esetleg megtanulják! Hogy tarka, meg több dimenziós, cseppet sem bináris, hanem analóg a valóság. Még a végén megtanulják, ha hatékony az oktatás, ha felfedi a tudomány, ha érzékenyíti a művészet… tehát ezeket kell, muszáj szétszaggatni, egy irányba lapítani, mert ha a kultivátor meg a borona a földeken is hasznos eszköz, akkor az agyak barázdáit is elsimíthatja! Egysíkúvá, mint a propaganda monokultúrája. Így kell ezt a nemzetinek mondott szabadságtalan népuralomban (~illiberális demokrácia), ami tulajdonképpen szimpla és vulgáris populizmus csak. És ha a kultúrát hagynák csak szervesen burjánzani, a tömegek ennek hatására (oktatás, tudomány, művészet) még esetleg rájöhetnek, hogy varietas delectat, még a végén művelt (kulturált) lenne, és átlátna a propagandán. Mivel azt meg széles körben átlátni műveltség és intelligencia kellene, éppen ezért most központilag ilyesmi nagyon nem kell!

…Még, hogy kiművelt emberfők? Saját gondolatokkal, meg véleményekkel? Mikor van központilag kiadott kötelező:

- Ami Nemzeti. Az „a jó” (kiknek?).

Tehát legyen a kultúra mindenestől Nemzeti! Az oktatás, a tudomány, a művészet, minden!

…Hát most már az lesz!

   Mostanság, ha tudomány, még a fizika is nemzeti, és ha éppen az kell, kétharmaddal megváltoztatják akár az Archimédesz-törvényt is! Akkor (akár személyre szabva, akármilyen fajsúlyú is az) bármit meg lehet úszni ugyanis.

De, a lényeg, hogy a jelenlegi hatalmasok hatalmán semmi se változzon…

VIDNYÁNSZKYZÁS ODA-VISSZA

(„Holnapután Ügynökség” azért, hogy legyen élhető élet holnapután…)

Elkeseredtem. Most nincsen kedvem M. Archáskodni…

Komolyan!

   Hát igen. Nem csoda, hogy a kormánypártközeli média most éppen azon rugózik, hogy a DK elnök mit kommunikált a színi-kuratórium főnökével kapcsolatban. Hogy majd…

…Hát, ez nagyon rosszul veszi ki magát!

Egy határozottan nemkívánatos gyakorlat tovább-élését vetíti elő. Olyasmit, ami ijesztő, kultúrharc ide vagy oda, mert a nyugalmasabb demokráciák szerint ez szélsőséges és radikális hozzáállás!

   Valami olyasféle attitűdről van szó, amely mostanában elharapózott. A másvéleményűek irányában tanúsított általános és fenyegető türelmetlenség, ami – ezek szerint – mostanra már mindegyik oldalra (mert oldalból több is van, nem csak bal meg jobb) egyaránt jellemző lett, holott ez a legkevésbé sem demokrata hozzáállás.

A demokrácia lényege ugyanis a dolgok megvitatása során, párbeszéddel – vitával: érvek és ellenérvek ütköztetésével kitisztult közös megegyezés alapján – megvalósítható és közmegelégedést célzó együtt-cselekvés, ami agresszív ellenségeskedéssel semmiképpen sem valósulhat meg!

Noha, manapság a türelmetlen személyeskedés – szinte többségi – gyakorlat.

   - Hogy a manóba lehet, hogy a múltból képtelenek egyesek tanulni? Hogy lehet, hogy az a szemlélet, miszerint „aki nincsen velünk, az ellenünk”; sőt, ellenség, meg maga a pokolbeli gonosz, most jobbról-balról ennyire megerősödött? …Persze, „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”; csak ez nem vezet semmi jóra. Mert csak sért és viszont-sért. De most mégis divat keménykedni. Valakik megint divatba hozták (ha már a zöld gyepen, meg körülötte is divat volt), aztán mások meg most viszont…

Szóban, majd tettekkel, sértések okozta sérülések, és sértettség, amit bosszúval viszonoznak, most is ez van. Vagy száz éve így megy már, amióta „le-kétharmadolták” az országot (ha nem korábbról), nem mindig ott keresve az okozókat, ahol, és akik valóban voltak, vannak, ha egyáltalán vannak, és ők azok (ahogyan a jelen kétharmadolói burkolt gúnnyal sugallják a libernyákokról meg a biciklistákról). Pedig pár rendszer és rendszerváltás – véres meg vérnélküli forradalom vagy ellenforradalom – volt már az óta (meg háború, idegenek általi megszállások, népirtás, hidegháború), mindenféle szélsőséges elvek alapján fizikai adok-kapok, meg leszámolás, bosszú is… minden, aminek a valódi demokráciákhoz semmi köze. Ilyen történelem jutott nekünk, mégse tanultunk belőle?

Ez az, ami elkeserítő!

   Leginkább az miatt, hogy ezt a hozzáállást egyesek manapság ügyesen meglovagolják! Az évszázados meg évtizedes sértődöttségeket. Amiket most (végre) meg lehet bosszulni! A felmenők bűneit a leszármazottakon, akár ügy, akár ürügy:

           A FARKAS ÉS A BÁRÁNY

Minden érv oly erős, mint a képviselője:
bizonyítom, tanulj belőle.

Megszomjazott a bari, kiment a patakra,
Hát egy ordas farkas is akkor tévedt arra.

Lejjebb ivott a bárány, a farkas meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a bárányra förmedt:

„Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvány?”
„Megbocsásson, farkas úr, de hogyan is bírnám –

szólt a bárány csendesen –, hisz kelmed áll feljebb.”
„Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?

Most már látom: tavaly is te gyaláztál.” – „Kérem,
farkas uram, de tavaly én még nem is éltem.”

„Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!” – „A bátyám?
Nincs is bátyám.” – „Rokonod volt akkor, te bárány!

Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy; én most bosszút állok!”

Azzal magát a szegény bárányra vetette;
széttépte s megette.

(La Fontaine, Rónay György feldolgozása)       

…Amire így hivatkozni lehet, hogy akkor bezzeg… és – ugyebár – azt senki sem akarja újra! Tehát, akinek ez a mostani nem tetszik, az bizonyára azokat az időket hozná vissza… pedig, (remélhetőleg) egy fenét. De, ha valaki még ki is mond olyasmit, (ha) jó előre… bár abban semmiféle demokrata, europer elegancia! Sőt. Akkor pont olyan, mint… akkor eben guba.

   Mert az elszámoltatást ne keverje össze senki a leszámolással! Mi több: (a büntetéstől függetlenül) a bűn az elítélendő, nem a bűnös… és a megbocsátás sem csak isteni képesség, ha már kereszténységről beszél bárki, bár, képtelen erre… Noha a bocsánathoz előbb bocsánatkérés is tartozna, de az pro és kontra. Mármint, demokráciában, legyen az akár ilyen, vagy olyan, jelzővel vagy az nélkül.

Vagy, egyáltalán nem demokrácia!

Az még egyáltalán?

LIBERNYÁKOK, ÁTKOZOTTAK

…Még mindig nem értik, hogy „most mi jövünk”?

Mert kik is ezek?

   Nos, a „liber” latin szógyök, jelenthet éppen úgy gyermeket és könyvet is, mint azt, hogy „szabad”. Szabad? Ugyan már! Mit szabad?

Még, hogy szabad, meg szabadság!

Az a Nemzetiektől idegen eszmerendszer. Nem ennek a nemzetnek való! Sőt, azt majd a Nemzeti oldal megmondja, hogy kinek mit szabad! Mert most a Nemzeti oldal jön, miként elmondatott. Hiába is prüszkölnek egyesek! Mind lázító, rendbontó nyavalyások, amióta világ a világ, olyanok voltak, olyanok most is. Azt hiszik, hogy az igazi, mélyen gyökerező nemzeti öntudatra hatással lehetnek? Hát, egy fenét.

 Csak mert egyes libernyákok olyasmiket firkáltak, hogy

„Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok!”

   Hát választott a Nemzet, kétharmaddal! Le a libernyákokkal!

   Sőt. Régebben volt olyan nyavalyás libernyák is, aki „LIBERTÁS” rézpénzt veretett, de nem kukorékolhatott sokáig, aztán külföldről, Rodostóból próbálta destabilizálni a rendet, csak azzal, hogy ott volt!

Vagy, egy másik libernyák, mint a „haza bölcse” jogászkodott össze-vissza, évekig húzva a rendteremtést, meg az azzal bajlódó hatalmat.

Meg volt az is, aki ilyeneket írt:

„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
  szép, komoly fiadat!”

Még, hogy oktatni jó szóval? Meg játszani engedni a lurkókat? Mikor a helyes módszer az iskolarendőr kezében a paprika-spray, a gumibot, meg a bilincs?

   Nagyon helyes, ha a másik vén libernyák kesereg:

„Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.”

   Keseregjen csak! A Nemzet döntött, kétharmaddal, ezért „most mi jövünk!”

És csak szíves tudomásulvételül:

Az, hogy mi is a valódi, igaz és nemzeti lelkületű tudomány meg a művészet, azt a Nemzet központilag dönti el, és azt, hogy ki a tehetség, azt semmiképpen nem a képességek, vagy a teljesítmények határozzák meg, hanem, márpedig a tehetségeket központilag kinevezik, és passz!

Mert, „most mi jövünk!”

SZÍNHÁZ ÉS FILMMŰVÉSZET, MEG A TÖBBI…

- Művészek; na, az olyanokkal mindig baj van!

A művészek művészetet művelnek. Többnyire… de mi a nyavalya az a művészet?

…Leginkább emberi tevékenység. A művész ugyanis a művekkel befolyásolja a közönségét. Profi módra, ha valóban művész. A művészet pedig alapvetően érzelmeken át, azokat manipulálva hat a tudatra, értelemre, függetlenül a műfajától. Csakhogy…

…Több baj is van a nyavalyásokkal ebből kifolyólag! Mert befolyásolni, manipulálni, azt igazán tudnak! Sokkal eredményesebben, mint néhány sztárolt celeb, talán a képességeik és a gyakorlatuk jobb meg több azokénál. Ebben igencsak profik… ja, mert ezt tanulnák, tanulták! Hogy hogyan kell manipulálni, meg befolyásolni. Az érzelmeket… mert az olyasmivel is baj van ám!

Csak azt nem érti a hazai átlag politikus (kétharmad), hogy hiába is határoz meg egyértelmű irányvonalat, amerre a közönséget – a nemzetet – a művészettel is egyféle irányba kéne terelgetni, azt a – sajnos – saját fejjel gondolkodó művészlélek igencsak ritkán tartja! Különben is, az mind olyan, hogy akár a kétértelműséggel is manipulálni képes…

…Hogy mi a nyavalyáért nem lehet egyes művészeket sem paranccsal, sem pénzes megrendelésekkel, kedvezmények nyújtásával, vagy éppen megvonásával, egyéb, ösztönző, vagy büntető anyagi vagy más egzisztenciális eszközökkel megfegyelmezni, és megtörve azokat szépen bezavarni a sorba, na, az a felfoghatatlan! Akiket meg mégis lehet, azoknak a produkciói meg produktumai mégsem eléggé hatásosak… de miért?

   Talán azért, mert ezeknek a művészkéknek a mániája az, hogy szabadon, és arrafelé kóricáljanak, amerre nekik tetszik, ahelyett, hogy szépen és szófogadóan engedelmeskednének a gazdáiknak! Szabadon! Elképesztő, nem? Hiába is rázzák a kolompot, vagy cserdítenek oda karikással, taszítják oldalba bottal, vagy csíptetik meg a pásztorkutyákkal itt-ott, csak nem arra mennek, amerre előírt. Öntörvényűek. Vagy, van olyan kolomp, melynek a hangjára inkább reagálnak? …Hát, úgy látszik, van. Valamiféle szebben szóló hangú kolomp, talán attól szól szebben, hogy belső hang, emberibb, őszintébb meg erkölcsösebb, mint a külső kényszer. Ettől meg kifelé is sokkal hatásosabb.

A közönség ugyanis egy darabig elviseli a hamis hangokat, átélés nélküli beszédet, karaktertelen figurákat, vagy a tartalmatlan nonfigurativitást akár. Egy darabig el is szórakozik a jól fizetett celebek amatőr idétlenkedésein is. Egy darabig, talán elhisz bármilyen szájbarágós őszintétlenséget… csakhogy, mivel érzelmekről van szó, meg összehangolódásról, ha kilóg a lóláb – mert az előbb-utóbb ki fog lógni – azt előbb-utóbb észre is veszi. Mondjuk, azt, hogy megrendelésre akarják megvezetni… és akkor oda a művészi varázs. Akkor már magától belátja a közönség, hogy az egész csak propaganda, jól megcsinált politikai reklám. Az meg – valódi, belső erkölcsi tanítás, emberi tartás, elvek nélkül – csak jó sok pénz kidobására jó. Nem lesz belőle időt álló művészet.

Mert mindegy, hogy a vacsoraasztalnál ki fűz bankót a prímás vonójába, ha az a nóta nem kedves másoknak is, meg mindenkinek! Akkor ugyan gajdolhat a megrendelője magában egy ideig, de aztán még a bandának is elmegy a kedve az ismételt, unásig játszott nótát kísérni. Hát még másoknak mennyire!

Na, ez van, meg az, hogy ifjan és bohón sokkal inkább a művészi babérok a fontosak, mintsem az egzisztencia.

De, megfelelő keménységgel mindenkit be lehet törni, nem?

Vagy mégsem?

Így van, vagy sem, most már egyre megy. Ezért is irkál-firkál a M. Archa mindenfélét, legújabban éppen ezt az ingyen letölthetőt pottyantotta ki:

https://drive.google.com/file/d/1PiiGT--K4dh6UrelVvg4JKDaA_6BVvOM/view?usp=sharing

Van hozzá könyvborító is, ingyen, innen:

https://drive.google.com/file/d/15yRgpRJHdX68j-Y5_hDUbz3lDWU8JPl6/view?usp=sharing

HATTYÚ-NYAK, ELRENDEZVE

Mire fölháborodni?

Most ez a divatos hazai hozzáállás. Ha a madár „beszól”, úgy odavág az öntudatos, mint az önkényes álrendőr az autóguminak, mert az meg „bedudált” neki.

Na! Érthető… nem?

A macsó nemzeti öntudat így intézi a dolgokat. Megteszi, mert megteheti. Sziszegni, meg dudálni? Olyat a Clark Ádám téren se (vagy az illető fizetheti a hatszámjegyű bírságot)! A renitenskedőkkel határozottan kell elbánni, nemde? Férfiasan. Miért ne tenné az olyan, ha a Nemzet fő-karaktere is hasonlóképpen teszi?

Kajakból.

Hasonlóképpen, mint a falusi macsó földműves NB II-es csatár, mert most ez a menő. Elvégre, a saját portáján azt csinál, amit akar. Számára megfelelő hangerővel! Hadd hallják, mint a csopper szabad kipufogóját, a kabrióból a hangszórókat, mert az is menő, ha telik rá, és neki telik! És most az ország a saját portája.

Ott meg az van, amit ő helyesnek tart. Nem holmi löttyös indulatból, hanem jól megfontolva.

Ott nem szólhat be neki senki, a kerítésen túlról finoman se, sőt egyáltalán, belül meg se asszony, se a gyerek, se hattyú, se akadémikus, se színművész, mert vagy kitöri a nyakát, vagy ha mégsem tudja, megveszi kilóra… ha nem ő, akkor a szomszéd, aki a jó komája, aztán attól kibérli, meg letérkövezteti, telik rá, mert szerzett rá, talált pénz az, ha kapja, mert az jár neki! Fű helyett térkő, könnyebb is így vele bánni! Mert, a porta nehogy már túl természetközeli legyen! Ki is helyez rá saját kerti törpét, stukkó-puttót, gipszmadarat, ha az olyan tetszik neki! Akinek meg nem tetszik, az húzzon el, ha nem! A haszontalan, nem gyümölcsöket termő fákat meg kivágja. Az összes kerti tavat is körbe-kövezheti most már, mert az is az övé… megvette, és oda csak azt ereszt be, akit ő akar. Ingyér’ meg semmiképp!

És aki ott, a portáján (ami most már az ország), ha valaki-valami nem tetszik neki, azt lerendezi. Példaadó módon!

Tehát másolják is a viselkedést, sokan… bár, azért előfordulhat, hogy egy-egy ilyen kultúramásolót, ritkán ugyan, de előfordul – ha nem rokona, vagy közvetlen ismerőse az eredetinek – hogy mégis csak megszólja a népség.

Mármint, a másolót, mert a mintájáról rossz szó nem eshet!

-

De akármi is menő mostanság, a maradék nyári nyaraláshoz Ira M. Archa megint kierőlködött magából egy szétterülőt, ez akár olvasható is, ha letöltik – ingyen – innen:

https://drive.google.com/file/d/1PiiGT--K4dh6UrelVvg4JKDaA_6BVvOM/view?usp=sharing

- Borító is van hozzá, itt:

https://drive.google.com/file/d/15yRgpRJHdX68j-Y5_hDUbz3lDWU8JPl6/view?usp=sharing

INDEX JOBBRA… MERRE?

   Ugyan lehet csak sáv-váltás, utána némi lassítással, de onnan általában kis ívben szabályosan jobbra lehet.

Az index nálunk, ha villog, előírásosan borostyánszínű, vagyis narancssárga fénnyel teszi. Jobbra. Ha meg minkét oldalon egyszerre, az a vészvillogó lenne, de ha a bal kiégett…

Most már.

Mert a jármű mindig arra megy, amerre a tulajdonosa vezeti. Teljesen mindegy ugyanis, hogy a járgányt kitől vette, ha most ő fizeti a benzint, ő irányítja bármerre. Hihetné bármelyik utasa, hogy előre, csak ezzel az a baj, ha mindig kicsit jobbra, egyre inkább jobbra, akkor az egyenesen előre helyett egyre szűkebben, végül kör lesz, halad ugyan, csak éppen nem tovább…

Ja, kéremszépen, ez már csak így megy.

…A baj ezzel mindössze annyi, hogy ha az utasok nem veszik észre! Persze, hogy így nem is vehetik. Ha ugyanis egy idő után mindenhonnan hasonló mód érkeznek az információk – például kissé görbe visszapillantó tükörből – akkor a valóság-érzékelés esetleg torzul. Vagyis, ha éppen máshonnan mégis hallatszana-látszana valami az igencsak tarka forgalomban, egy idő után már észre sem veszi, se nem látja, se nem hallja, akárhogyan is villognak meg tülkölnek azok. Hiszen akár papírra nyomtatva, meg elektromágnesesen szintén, de most már digitálisan is, itt csak a jobbra kanyarodásra figyelhet. Bár előbb csak fokozatosan, de egyre inkább.

Persze, hogy a tarka, egymást előzgető, szanaszét tartó mindenféle másoktól származó információ mellékessé válik, ha el sem jut a szemekbe-fülekbe! Akkor mindegy is, ha a valóságról csak egy oldalról érkezhet most már információ. Fél szemmel, fél füllel nincsen tér, az érzékelhetetlen, minden csak sík, azaz egysíkú, sőt, előbb-utóbb lineáris. Akkor meg az, aki már se lát, se hall – mert előre eddig sem látott – akkor neki az egyhelyben körbe-körbe is a haladás látszatát keltheti… mint mindazoknak, akiket körhintába ültettek.

De jól is van ez így! Mert ez az utazóközönség pont ezt érdemelte. Mivel akkor, amikor éppen másvalakik lábára léptek, vagy mást taszajtottak oldalba, lökték föl, nem éppen csak az út szélére, hogy rég elhangzott ígéretek ellenére még ott se hagyják, hanem bele az útmenti árokba, hogy ki se látszon, csak éppen mindezt egyenként (szép sorban: tanárokat, közhivatalnokokat, ápolókat, orvosokat, utána meg a többit), akkor az egyes utas úgy vélte, hogy mivel egyrészt neki momentán semmi baja, másrészt meg aki meg úgy járt, biztosan megérdemelte, minek tülekszik meg törekszik az olyan, maradt volna csendben egyhelyben! Minek is legyen a sorsa neki elviselhetőbb, ha a többinek nem? Akinél meg nagyon beüt a baj, akkor rögvest úgy véli, dögöljék meg a szomszéd tehene is.

Együttérzés, sajnálat, szolidaritás, ugyan már! Hiszen csak a szomszéd háza ég!

Na, ugye!

   A dolog lényege ugyanis, hogy mindent lenyelni csak falatonként okos, mert ha egyfalásra kap be mindent a kicsiből hatalmassá vált gömböc, akkor kipukkad… de ha apránként és egyenként, akkor az, akit benyel, szinte észre sem veszi, csak később, hogy már emésztődik. Ha meg már megemésztődött, minden minőség egységesen ugyanolyan lesz!

Még akkor is, ha a végterméket egyszínűen megvilágítva csillogó aranynak láttatják, bár igencsak más az illata. No, ha még ez sem gyanús…