SZFE, AKADÉMIA, MÉDIA

ÉS A KULTÚRHARC MÓDSZERTANA

   Egyszerű.

- Minél egyszerűbb, annál jobb!

A kormánynak és pártjainak manapság nem is kell túl összetetten magyaráznia: Ha naponta a szájába rágják a tömegnek, annyit éppen még megért, hogy van a jó, meg a rossz, és hogy melyik az, amelyik!

A tömeg bináris.

…A kultúra viszont – általában és jobb helyeken – nem olyan egyszerű! Hanem összetett, és több rétegű. Úgy – persze – nem kissé bonyolultan összetett. Éppen ezért muszáj itt nálunk most mindent alaposan leegyszerűsíteni, nem? Egyszerű recept, nemde? Bal, vagy jobb?

Mert – a recept szerint – van a jó (mondjuk, fehér kalapban) és van a rossz (fekete tökfödőben), így mindenki előre tudhatja! Csak ránéz, és tudja. Régi recept! Egy igazi, régi cowboyfilmben vagy képregényben mindenképp. Csakhogy, a valóság nem éppen egy cowboyfilm! Mert összetettebb. Egyáltalán, van ezen a glóbuszon abszolút jó és abszolút gonosz? Vagy esetleg kissé árnyaltabb a világunk… mert vannak, akiknek ugyanaz a dolog, esemény, szabály, akármi, az éppen jó, míg másoknak a legkevésbé. Szóval, a dolgok önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, hanem olyanok, amilyenek. Attól függ, hogy kinek-kinek mire jó, ha már van.

   A kultúra eredeti (latin) jelentése: művelés. Pontosabban a termőföld művelése. Azért találó, ahogyan átértelmeződött, mert az ilyesmi szerves folyamat. Mi több, évezredes fejlődés eredménye minden általánosan bevett módszere, ami szintén szerves, ha átvitt értelemben is. Így fejlődött, ezért ilyen. Persze, ez bonyolult, és igencsak összetett! Meg gondolkodást igényelne. Ezért a legegyszerűbb, ha leegyszerűsítik, akkor nem muszáj gondolkodni semmin, megmondják a hivatalos megmondók, hogy mi a szép, jó és helyes, és passz! Megmondják, sőt, már az iskolákban is erre kondicionálják a tömegeket, így tájékoztatják, ezzel szórakoztatják, alaposan és gyakori ismétléssel bevésik a koponyák belsejébe, és akkor az élet mindenkinek egyszerű… nincs min gondolkodni. Csak szót kell fogadni, és akkor minden simán megy! Kivéve, ha közbeszól a valóság… ami meg igencsak bonyolultan összetett, és akkor az egyes egyedek esetleg rájönnek, hogy talán mégis, muszáj lenne gondolkodni. Na, ez az, amit mostanság ajánlatos elkerülni!

Ezért kell itt nálunk most alaposan leegyszerűsíteni a kultúrát is! Egyszerű recept:

Jobb, vagy bal? A jó, vagy a rossz?

És ha sokszor mondják, sokaknak, ez lesz a bizonyosság, mert egyszerű. Csak éppen semmi köze a valósághoz, mert az nem bináris!

Ezzel is, például csak az a baj, hogy a nagyon magyarnak tekintett gulyásleves még ehető – kanállal – kizárólag jobb kézzel, de a megmagyarosodott (olasz eredetű és bécsiként közismert) rántotthús fogyasztásához a balkézre is szükség van a villa forgatásához, ha már kultúra, mármint étkezési, az asztalnál, késsel-villával. Mint általában, például, a járáshoz a bal lábra is… mert a dolgok ritkán egyoldalúak. Szemlélhetőek innen is, meg onnan is, sőt, alulról meg felülről, kívülről meg belülről, hogy az egészet átláthassuk. Mit is?

   Például, hogy van olyasmi, mint az együttérzés, sajnálat. Csak éppen nem általában, hanem különböző esetekben mindig másképp. Meghatározó, hogy kivel, meddig és miért érzünk együtt! Vagy éppen az összetartozás, na legalább annyira nem mindegy, hogy kivel! Vagy az sem mindegy, hogy itt, helyben, vagy általában és másutt is… és ezek már mind erőteljesen árnyalják a dolgok valóságát… sőt, színezik! És volna olyasmi is, hogy türelem, már ha van, bár egyre kevésbé.

Ámde ilyen túlárnyalt és tarka valóságot a tömegeknek demonstrálni bajos! Az a baj ugyanis, hogy a tömegekben a finomabb szemléletbeli különbségek ritkán tudatosulnak. Hogy abból lehet többféle is.

A tömeg bináris. Nem is egydimenziós, hanem csak a két végpont, tehát végletesen bináris. Vagyis, hogy csakis az Orcsány, vagy visszajön a Gyurbán, és más alternatíva nincsen. És noha eben guba, ha vagy az egyik, vagy a másik sértette meg (jobban), akkor meg, csakis ellene!

(…Hú, de elege lett a tarka népségnek a forró utáni hidegháború idején a külföldről felülvezérelt negyvenéves diktatúrából! Még akkor is, ha volt Trabant meg pár négyzetméter hétvégi kiskert, akkor is – mondjuk, annak ellenére, ha azt még néhányan visszasírják! Mert akkor volt, akinek csak alig valamit volt szabad, kevés másoknak meg nagyon is, bármit… és a népség ettől – akkor még – besokallt. Na, erre aztán lehet alapozni, mert az egyéni, és családi emlékezetben ezek – a különféle innen-onnan való sértettségek – még éppen eléggé élénken élnek.)

A mindenkori propagandával jól eligazított tömeg primitív hangadói ugyanis a mindenkor aktuális hatalom egyszerűsített kérdéseire egyszavasan reagálnak (ami egyszerre mindig Barabásnak hangzik), mint a mindig éppen rend-párti, házmester-reflexű feljelentgetős, tegnapelőtt kis(sé)-nyilasok és tegnap már vulgár-komcsik, mára meg éppen nemzeti öntudatúak hangja. A B-közép, vagy az Ultraviola. Ők kellenek most. Erre jöttek rá…

Ez az, amit a kormánypártok felismertek, és a propagandájukkal ezt erősítik.

Hogy van a tisztességes nemzeti, és van az aljadék bolsilibsi/bibsi, na, melyik kell?

   Most ezért gyűri ez a kurzus maga alá a kultúrát is, szőröstül-bőröstül. Mert, a kultúra képes sokak számára a dolgokat finoman árnyalni, sőt, hogy az nemcsak fekete-fehér, hanem színes, és térbeli… és ha bárki átlátja, na akkor ez a baj! Mert még a tömegek esetleg megtanulják! Hogy tarka, meg több dimenziós, cseppet sem bináris, hanem analóg a valóság. Még a végén megtanulják, ha hatékony az oktatás, ha felfedi a tudomány, ha érzékenyíti a művészet… tehát ezeket kell, muszáj szétszaggatni, egy irányba lapítani, mert ha a kultivátor meg a borona a földeken is hasznos eszköz, akkor az agyak barázdáit is elsimíthatja! Egysíkúvá, mint a propaganda monokultúrája. Így kell ezt a nemzetinek mondott szabadságtalan népuralomban (~illiberális demokrácia), ami tulajdonképpen szimpla és vulgáris populizmus csak. És ha a kultúrát hagynák csak szervesen burjánzani, a tömegek ennek hatására (oktatás, tudomány, művészet) még esetleg rájöhetnek, hogy varietas delectat, még a végén művelt (kulturált) lenne, és átlátna a propagandán. Mivel azt meg széles körben átlátni műveltség és intelligencia kellene, éppen ezért most központilag ilyesmi nagyon nem kell!

…Még, hogy kiművelt emberfők? Saját gondolatokkal, meg véleményekkel? Mikor van központilag kiadott kötelező:

- Ami Nemzeti. Az „a jó” (kiknek?).

Tehát legyen a kultúra mindenestől Nemzeti! Az oktatás, a tudomány, a művészet, minden!

…Hát most már az lesz!

   Mostanság, ha tudomány, még a fizika is nemzeti, és ha éppen az kell, kétharmaddal megváltoztatják akár az Archimédesz-törvényt is! Akkor (akár személyre szabva, akármilyen fajsúlyú is az) bármit meg lehet úszni ugyanis.

De, a lényeg, hogy a jelenlegi hatalmasok hatalmán semmi se változzon…