A létezés, az élet könnyű lépte
Gyorsan koptatja azt, ami anyag,
Minden körül, amit megismersz
Elmúlik egy kis idő alatt.

Elkopik minden: tájak és házak,
Illatok, ízek, emlékké válnak.
Kopunk mi is. Gyorsul, halad
Óráról óra, éjre a nap.

Lassúbb a lépés, nem úgy, mint hajdan
A kor meg lassan őszre fest,
És egyre többször, sűrűbben, gyakran
Fáj a lélek és fáj a test.

Félúton járva megtanuljuk lassan:
Minden, mi könnyűnek tűnt: – nehéz.
Játék-könnyűnek indult, de majdan
Egyszer csak kín lesz a létezés.

Megváltás akkor csendben pihenni...
Ember nem kapja ajándék – de hát
Béke a tűhegyen a Semmi.

Ha nincs is köztünk már a vén barát,
Lelkedbe bélyegezte már rég
Szeretetének forró nyomát.

De megmarad barátság, hűség
Így könnyít, hisz magaddal viszed
A végén. Befogad majd a Szeretet.