LIBERNYÁKOK, ÁTKOZOTTAK

…Még mindig nem értik, hogy „most mi jövünk”?

Mert kik is ezek?

   Nos, a „liber” latin szógyök, jelenthet éppen úgy gyermeket és könyvet is, mint azt, hogy „szabad”. Szabad? Ugyan már! Mit szabad?

Még, hogy szabad, meg szabadság!

Az a Nemzetiektől idegen eszmerendszer. Nem ennek a nemzetnek való! Sőt, azt majd a Nemzeti oldal megmondja, hogy kinek mit szabad! Mert most a Nemzeti oldal jön, miként elmondatott. Hiába is prüszkölnek egyesek! Mind lázító, rendbontó nyavalyások, amióta világ a világ, olyanok voltak, olyanok most is. Azt hiszik, hogy az igazi, mélyen gyökerező nemzeti öntudatra hatással lehetnek? Hát, egy fenét.

 Csak mert egyes libernyákok olyasmiket firkáltak, hogy

„Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok!”

   Hát választott a Nemzet, kétharmaddal! Le a libernyákokkal!

   Sőt. Régebben volt olyan nyavalyás libernyák is, aki „LIBERTÁS” rézpénzt veretett, de nem kukorékolhatott sokáig, aztán külföldről, Rodostóból próbálta destabilizálni a rendet, csak azzal, hogy ott volt!

Vagy, egy másik libernyák, mint a „haza bölcse” jogászkodott össze-vissza, évekig húzva a rendteremtést, meg az azzal bajlódó hatalmat.

Meg volt az is, aki ilyeneket írt:

„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
  szép, komoly fiadat!”

Még, hogy oktatni jó szóval? Meg játszani engedni a lurkókat? Mikor a helyes módszer az iskolarendőr kezében a paprika-spray, a gumibot, meg a bilincs?

   Nagyon helyes, ha a másik vén libernyák kesereg:

„Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.”

   Keseregjen csak! A Nemzet döntött, kétharmaddal, ezért „most mi jövünk!”

És csak szíves tudomásulvételül:

Az, hogy mi is a valódi, igaz és nemzeti lelkületű tudomány meg a művészet, azt a Nemzet központilag dönti el, és azt, hogy ki a tehetség, azt semmiképpen nem a képességek, vagy a teljesítmények határozzák meg, hanem, márpedig a tehetségeket központilag kinevezik, és passz!

Mert, „most mi jövünk!”