SZÍNHÁZ ÉS FILMMŰVÉSZET, MEG A TÖBBI…
- Művészek; na, az olyanokkal mindig baj van!
A művészek művészetet művelnek. Többnyire… de mi a nyavalya az a művészet?
…Leginkább emberi tevékenység. A művész ugyanis a művekkel befolyásolja a közönségét. Profi módra, ha valóban művész. A művészet pedig alapvetően érzelmeken át, azokat manipulálva hat a tudatra, értelemre, függetlenül a műfajától. Csakhogy…
…Több baj is van a nyavalyásokkal ebből kifolyólag! Mert befolyásolni, manipulálni, azt igazán tudnak! Sokkal eredményesebben, mint néhány sztárolt celeb, talán a képességeik és a gyakorlatuk jobb meg több azokénál. Ebben igencsak profik… ja, mert ezt tanulnák, tanulták! Hogy hogyan kell manipulálni, meg befolyásolni. Az érzelmeket… mert az olyasmivel is baj van ám!
Csak azt nem érti a hazai átlag politikus (kétharmad), hogy hiába is határoz meg egyértelmű irányvonalat, amerre a közönséget – a nemzetet – a művészettel is egyféle irányba kéne terelgetni, azt a – sajnos – saját fejjel gondolkodó művészlélek igencsak ritkán tartja! Különben is, az mind olyan, hogy akár a kétértelműséggel is manipulálni képes…
…Hogy mi a nyavalyáért nem lehet egyes művészeket sem paranccsal, sem pénzes megrendelésekkel, kedvezmények nyújtásával, vagy éppen megvonásával, egyéb, ösztönző, vagy büntető anyagi vagy más egzisztenciális eszközökkel megfegyelmezni, és megtörve azokat szépen bezavarni a sorba, na, az a felfoghatatlan! Akiket meg mégis lehet, azoknak a produkciói meg produktumai mégsem eléggé hatásosak… de miért?
Talán azért, mert ezeknek a művészkéknek a mániája az, hogy szabadon, és arrafelé kóricáljanak, amerre nekik tetszik, ahelyett, hogy szépen és szófogadóan engedelmeskednének a gazdáiknak! Szabadon! Elképesztő, nem? Hiába is rázzák a kolompot, vagy cserdítenek oda karikással, taszítják oldalba bottal, vagy csíptetik meg a pásztorkutyákkal itt-ott, csak nem arra mennek, amerre előírt. Öntörvényűek. Vagy, van olyan kolomp, melynek a hangjára inkább reagálnak? …Hát, úgy látszik, van. Valamiféle szebben szóló hangú kolomp, talán attól szól szebben, hogy belső hang, emberibb, őszintébb meg erkölcsösebb, mint a külső kényszer. Ettől meg kifelé is sokkal hatásosabb.
A közönség ugyanis egy darabig elviseli a hamis hangokat, átélés nélküli beszédet, karaktertelen figurákat, vagy a tartalmatlan nonfigurativitást akár. Egy darabig el is szórakozik a jól fizetett celebek amatőr idétlenkedésein is. Egy darabig, talán elhisz bármilyen szájbarágós őszintétlenséget… csakhogy, mivel érzelmekről van szó, meg összehangolódásról, ha kilóg a lóláb – mert az előbb-utóbb ki fog lógni – azt előbb-utóbb észre is veszi. Mondjuk, azt, hogy megrendelésre akarják megvezetni… és akkor oda a művészi varázs. Akkor már magától belátja a közönség, hogy az egész csak propaganda, jól megcsinált politikai reklám. Az meg – valódi, belső erkölcsi tanítás, emberi tartás, elvek nélkül – csak jó sok pénz kidobására jó. Nem lesz belőle időt álló művészet.
Mert mindegy, hogy a vacsoraasztalnál ki fűz bankót a prímás vonójába, ha az a nóta nem kedves másoknak is, meg mindenkinek! Akkor ugyan gajdolhat a megrendelője magában egy ideig, de aztán még a bandának is elmegy a kedve az ismételt, unásig játszott nótát kísérni. Hát még másoknak mennyire!
Na, ez van, meg az, hogy ifjan és bohón sokkal inkább a művészi babérok a fontosak, mintsem az egzisztencia.
De, megfelelő keménységgel mindenkit be lehet törni, nem?
Vagy mégsem?
Így van, vagy sem, most már egyre megy. Ezért is irkál-firkál a M. Archa mindenfélét, legújabban éppen ezt az ingyen letölthetőt pottyantotta ki:
https://drive.google.com/file/d/1PiiGT--K4dh6UrelVvg4JKDaA_6BVvOM/view?usp=sharing
Van hozzá könyvborító is, ingyen, innen:
https://drive.google.com/file/d/15yRgpRJHdX68j-Y5_hDUbz3lDWU8JPl6/view?usp=sharing
