VÉTÓ, CSAK AZÉRT IS!
Mert nem hagyjuk a szuverenitásunk!
…Igaz ugyan, hogy anno igencsak hatalmas többséggel népszavazta be magát a népség az EU-ba, ám az igaz magyarok most már tudják, hogy nem addig a’; a szuverenitást, azt nem adják!
- Mert az itteni népség, meg az igaz magyarok, az nem ugyanaz! A népség, az nem a Nemzet! A népségben szavazhattak mindenféle jöttmentek, idegenből ideszakadt, bevándorolt ilyen-olyanok, idegenszívűek, sőt, libernyák sorosista söpredék, belső ellenség, mindenféle agyalós tudákos meg lilaködös művész, az alsóbbrendű pórnép… a nem igazán magyarok! Akik – sajnos – szavazhattak.
…De most már tudja a magyarság, hogy a szuverenitásból hiba ám bármit is feladni. Szóval, eb ura fakó! Itten más nem mondhatja meg, hogy s mint. Mert ha kukacoskodik, akkor a Nemzet visszavág!
Vétó!
Mert van joga vétózni.
Mert inkább elvetni kell a költséget, akkor is, ha a többi európai, sok külhoni idegen idegenszívű úgy szükséget szenvedhet. Csak szenvedjen! De ne diktálják a közös asztalnál, hogy csak késsel-villával, mert előkerül a csizmaszárból és kinyílik a magyaroknál a bugylibicska, mert mink azzal szokunk szalonnázni is… Na, szóval, más ne mondja meg, hogy mi hogyan, meg nem rakhatjuk fel rá a csizmát, mert ráborítjuk az asztalt mindenestül, legfeljebb az egész társaság sem ebédel, és éhkoppon marad mindenki! Na, csak azér’!
Még, hogy közösen… hát, nem! Nem arról volt szó. Együtt nevetni – már amin lehet – nem ugyanaz, mint együtt sírni. És látható, hogy aki külön, azt még a járvány sem úgy sújtja!
Járvány, meg járvány okozta gazdasági válság legyen a talpán, aki-ami a nemzeti öntudatunkat befolyásolná! Mondhatnak, amit csak akarnak, az csak amolyan szófia beszéd, bár, ha begorombítanak, akkor betartunk! Be bizony, minden (saját) írott szabályt, amit – ha kell – szükség szerint átírunk meg módosítunk, de teljesen jogszerűen és kétharmaddal megszavazva. Mert ez a Nemzet együttműködik. Önmagával. Ugyanis szuverén!
Magyarország a magyarok országa – azaz úrsága – tehát itt a magyar urak, a nemzetesek uralkodnak. Ők az igaz magyarok, a többi meg mellékes. Persze, ha az EU a válságból kilábalni némi anyagiakkal hozzájárul, hogy a magyarok is lábaljanak ki, akkor természetes, hogy azt a Nemzet, vagyis a nemzetesek kapják, és osztják széjjel – egymás között – a legfőbb fő helyes meglátásai szerint. És Őt ebben ellenőrizni, meg felülbírálni, vagy ügyészileg vizsgálgatni holmi brüsszelitáknak, az semmi esetre sem megengedhető. Adják csak ide a zsozsót, de abba ne üssék bele a heftit, hogy kire-mire költik az igazi magyarok! Ha egymásra, akkor arra!
Még, hogy jogállamiság! Hát hol van nagyobb jogállamiság, mint itt? Mit akarnak ezen vizsgálni?
Itten minden a saját törvények szerint megy, ha nem, akkor módosítjuk kétharmaddal, sőt, a törvények előtt mindenki egyenlő – már, ha nem amolyan másmilyen ugyebár, akikre már mégsem vonatkozhat ugyanúgy minden jog – mi több, itten mindenki annyira egyenlő, hogy vannak ám egyenlőbbek is! Itt van a szabadság is, mert vannak, akiknek bármit szabad. Sőt, szólásszabadság, az is van, sőt egy ideig szólás utáni szabadság is (még egyelőre), legfeljebb a Nemzet felvásárolja az általa nem kívántan szóló szócsövét, de ez teljességgel természetes, ugyebár, jogállami, jogszerű, tisztán üzleti folyamat. Tudóskodni, azt is szabad azoknak, akik a Nemzet szempontjai szerint – ahogyan azt központilag kiadják nekik – kutakodnak… és azt oktatni is, bármit, amit a Nemzet helyesnek tart, természetesen szabad, sőt, kötelező, mi több, ha olyan művészetet, és éppen úgy művelnek, amilyenre a Nemzet vevő, akkor azt is szabad. Magyarország ugyanis szabad jogállam. Szóval, csak tessék innen tovább haladni, itt semmi néznivaló nincsen jogállamiságilag!
…Ha meg mégis kutakodni akarna bárki, hogy a közösből kapottakat hogyan használjuk fel, akkor coki! Ha a Nemzetnek nem, akkor senki másnak se!
Akkor vétó!
Na, értsük?
