OLTAKOZÁS;

avagy

jönnek a kínaiak, az oroszok már a spájzban…

   Sajnos, már igen vén nyugger M. Archa vagyok, meg krónikus (hipertónia, diabetes II; túlsúly, meg volt egy sztrók /stroke/ is vagy másfél évtizede), ámde, mostan nem is tudom, hogy lesz ez az oltakozás… vagy lesz-e?

Mert hallok innen-onnan ezt meg azt.

Vagyis, például, hogy ha regisztrálok, csak akkor kaphatok szurit. Csak ne válogassak! Vagyis, jut, amilyen jut, ha van.

Ha nem tetszik, mars a sor végére!

…De esetleg kaphatok. Hogy hol, vagy mikor lehet, arról meg semmi. Merthogy, meg van ám tervezve, csak az titok. Illetve, információ ez-az akad! Mert vannak, akiknek valahogyan különféle teherautókról lepotyogott vakcina már jutott, és így megoldották okosba! Csak figyelni kell a teherautókat… ha jól fide(l)sz, neked is jut…

…Ami nem egyszerű, ha – szófogadóan – már majd egy éve maradok itthon. Persze, boltba, patikába azért néha muszáj menni, maszkban, kesztyűben, kétméterre kerülgetve másokat, meg gyakori vegyszeres kézmosással. De csak annyira dugom ki az orrom. Egyébként se szeretek mászkálni! Így meg még kevésbé. Ja, mert a szemüvegem a maszk miatt átláthatatlanná párásodik.

Közben meg itthon csak figyelek…

Például arra a hírre, miszerint vírusból már van bő választék, például brit, délafrikai meg brazil variáns, ami ellen valószínű biztonsággal véd meg a német-amerikai szuri, de az angol kevésbé, a kínai nemigen, az oroszról meg tudja a fene…

Na, meg azt sem tudni, hogy ha netán, akkor hol az az oltópont, ahová… mert van pár hozzám hasonló roggyant vén, akinek – vajh’ miért – nem smakkol hatvan kilométert utazni a böketért. Bár a háziorvos valamivel közelebb, de egyébként a kapcsolat vele csakis telefonon és asszisztensen át, hogy a szokott gyógybogyó-receptjeimet megelektronizálva a közeli patikában kiválthassam, ha fogyóban, szóval oda se… Viszont, ha netán mégis, akkor nála csak olyan vakcina lenne, ami nekem – valószínűleg – nem az igazi. Tehát, irány a sor vége!

Persze, hogy szúratnám én magamat, ha egyszerűbb volna…

Na de ez cseppet bonyolult. Mert, akik lendületesen nekiálltak regisztrálni, sőt, sikerült is onlájn (pedig az se’ semmi), azok se mind kaptak – dehogy szurit, arról még szó sincs – visszajelzést se! Vagyis, már – elvben – bent állnak a sorban – vagy sem – egyelőre, de lehet, hogy nekik is irány a sor vége!

…Nos, mivel én már többszörösen is a sor végén lennék, úgy döntöttem, nem is regisztrálok.

Amúgy se szeretek különféle listákon szerepelni! Vannak olyanok, akiken egy listán közösen semmiképp… meg az sem mindegy, ki az, aki listáz, szóval, ebből jobb kimaradni!

De, meg van ez tervezve is, szervezve is! Miképpen meg lett mondva…

Majd, sor kerül a sor végére is előbb-utóbb… aztán talán rám is?

Ha meg közben valahogyan mégis rám ragadna a ragály, akkor így esett az eset. Vagy kiheverem, vagy se, oly mindegy, vén vagyok, valamibe meg előbb-utóbb mindenképpen… de addig is, még figyelek.

Na, hát csak azért!

Közben meg itthon maradva jobb híján össze lehet M. Archáskodni ezt-azt. Például fikciós kritikai irrealista irományokat, mert van ám, még elég friss! Az meg ingyen letölthető innen:

https://drive.google.com/file/d/12HFoM3T55HRxP8ZV7HyBUQ1d8g49HjJA/view?usp=sharing

A borítója szintén:

https://drive.google.com/file/d/1IgspbP_88ae9lVOYc7Yzr7JrP7Kcs6Tz/view?usp=sharing