VIDNYÁNSZKYZÁS ODA-VISSZA
(„Holnapután Ügynökség” azért, hogy legyen élhető élet holnapután…)
Elkeseredtem. Most nincsen kedvem M. Archáskodni…
Komolyan!
Hát igen. Nem csoda, hogy a kormánypártközeli média most éppen azon rugózik, hogy a DK elnök mit kommunikált a színi-kuratórium főnökével kapcsolatban. Hogy majd…
…Hát, ez nagyon rosszul veszi ki magát!
Egy határozottan nemkívánatos gyakorlat tovább-élését vetíti elő. Olyasmit, ami ijesztő, kultúrharc ide vagy oda, mert a nyugalmasabb demokráciák szerint ez szélsőséges és radikális hozzáállás!
Valami olyasféle attitűdről van szó, amely mostanában elharapózott. A másvéleményűek irányában tanúsított általános és fenyegető türelmetlenség, ami – ezek szerint – mostanra már mindegyik oldalra (mert oldalból több is van, nem csak bal meg jobb) egyaránt jellemző lett, holott ez a legkevésbé sem demokrata hozzáállás.
A demokrácia lényege ugyanis a dolgok megvitatása során, párbeszéddel – vitával: érvek és ellenérvek ütköztetésével kitisztult közös megegyezés alapján – megvalósítható és közmegelégedést célzó együtt-cselekvés, ami agresszív ellenségeskedéssel semmiképpen sem valósulhat meg!
Noha, manapság a türelmetlen személyeskedés – szinte többségi – gyakorlat.
- Hogy a manóba lehet, hogy a múltból képtelenek egyesek tanulni? Hogy lehet, hogy az a szemlélet, miszerint „aki nincsen velünk, az ellenünk”; sőt, ellenség, meg maga a pokolbeli gonosz, most jobbról-balról ennyire megerősödött? …Persze, „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”; csak ez nem vezet semmi jóra. Mert csak sért és viszont-sért. De most mégis divat keménykedni. Valakik megint divatba hozták (ha már a zöld gyepen, meg körülötte is divat volt), aztán mások meg most viszont…
Szóban, majd tettekkel, sértések okozta sérülések, és sértettség, amit bosszúval viszonoznak, most is ez van. Vagy száz éve így megy már, amióta „le-kétharmadolták” az országot (ha nem korábbról), nem mindig ott keresve az okozókat, ahol, és akik valóban voltak, vannak, ha egyáltalán vannak, és ők azok (ahogyan a jelen kétharmadolói burkolt gúnnyal sugallják a libernyákokról meg a biciklistákról). Pedig pár rendszer és rendszerváltás – véres meg vérnélküli forradalom vagy ellenforradalom – volt már az óta (meg háború, idegenek általi megszállások, népirtás, hidegháború), mindenféle szélsőséges elvek alapján fizikai adok-kapok, meg leszámolás, bosszú is… minden, aminek a valódi demokráciákhoz semmi köze. Ilyen történelem jutott nekünk, mégse tanultunk belőle?
Ez az, ami elkeserítő!
Leginkább az miatt, hogy ezt a hozzáállást egyesek manapság ügyesen meglovagolják! Az évszázados meg évtizedes sértődöttségeket. Amiket most (végre) meg lehet bosszulni! A felmenők bűneit a leszármazottakon, akár ügy, akár ürügy:
A FARKAS ÉS A BÁRÁNY
Minden érv oly erős, mint a képviselője:
bizonyítom, tanulj belőle.
Megszomjazott a bari, kiment a patakra,
Hát egy ordas farkas is akkor tévedt arra.
Lejjebb ivott a bárány, a farkas meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a bárányra förmedt:
„Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvány?”
„Megbocsásson, farkas úr, de hogyan is bírnám –
szólt a bárány csendesen –, hisz kelmed áll feljebb.”
„Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?
Most már látom: tavaly is te gyaláztál.” – „Kérem,
farkas uram, de tavaly én még nem is éltem.”
„Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!” – „A bátyám?
Nincs is bátyám.” – „Rokonod volt akkor, te bárány!
Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy; én most bosszút állok!”
Azzal magát a szegény bárányra vetette;
széttépte s megette.
(La Fontaine, Rónay György feldolgozása)
…Amire így hivatkozni lehet, hogy akkor bezzeg… és – ugyebár – azt senki sem akarja újra! Tehát, akinek ez a mostani nem tetszik, az bizonyára azokat az időket hozná vissza… pedig, (remélhetőleg) egy fenét. De, ha valaki még ki is mond olyasmit, (ha) jó előre… bár abban semmiféle demokrata, europer elegancia! Sőt. Akkor pont olyan, mint… akkor eben guba.
Mert az elszámoltatást ne keverje össze senki a leszámolással! Mi több: (a büntetéstől függetlenül) a bűn az elítélendő, nem a bűnös… és a megbocsátás sem csak isteni képesség, ha már kereszténységről beszél bárki, bár, képtelen erre… Noha a bocsánathoz előbb bocsánatkérés is tartozna, de az pro és kontra. Mármint, demokráciában, legyen az akár ilyen, vagy olyan, jelzővel vagy az nélkül.
Vagy, egyáltalán nem demokrácia!
Az még egyáltalán?
