MIGRÁNCS-GYANÚS, ADJUNK NEKI!

Ez az!

…Mármint, amit hallhatni. Hogy alapost lefejelték a beszólogatósat. …Mert, látszott rajta! Igencsak barna, tehát tutira migráncs! Mer, aki nem migráncs, az szalmahajú, kék-szemű, és nem szoli-színű! Hát, csak azér’!

…Még hogy nemzettárs… csudát, az ilyen, az nem is lehet magyar. Ha meg éppenséggel nem ő az idejöttment, akkor az apja, vagy nagyapja… hiszen setét neki a képin a bőr, és nem a szolárium-napozástól, meg a haja is szinte fekete! Mer’ a kulturált Nemzeti, az tuggya a Lafonteny, meg az Ezópusz meséjit, hogy a birkák hogyan szennyezik a patak tiszta vizit a farkas elől, nahát! Ha nem ippeg az a bárány, akkor a felmenője neki mán megtette! Aztán meg még ide is szaporodna…

…No, hát, azért is, a Nemzeti érzelműek csak figyeljenek oda!

Szóval, ha setétebbet lát egy igazi hazaffy, akkor hegyibe! Mer’, tutira tök migráncs. Ha nem ő, akkor a felmenője neki. Szóval, csak figyelni!

És, ha rosszat mozdul, vagy mond, akkor hegyibe!

Na, ja, ha meg turista, akkor az pech, de favágásnál röpköd a forgács.

VALAMI BŰZLIK…

…Nem, kedves Hamlet, most nem Dániában.

Jó, tudjuk, akkoriban éppen ott, most viszont errefelé, a Kárpát-medencében, több napi járóföld délkeletre onnan, de a szag… hát, az jellegzetes.

Terjed. Mármint, a fáma szerint, hogy az oka esetleg szerves-trágya, és ugyan nem egészség-károsító, csak kellemetlen. De holmi importált szennyvíz-iszapról is pusmognak itt-ott.

No, nem azért, mintha ez amolyan „égi jel” volna, mint ama tömjénszagú „keresztényi” kijelentés, hogy a párizsi Notre Dame leégése a keresztény hittől való elfordulás, a szekularizáció meg mindenféle átkos hatalom-megosztás eredménye lenne, ám magyarázhatnók így is, meg amúgy is. És, nemcsak jobbról, vagy balról tekintve, hanem esetleg fölülről, alulról, vagy elölről-hátulról. Leginkább hátulról, mert az ilyen szagok leginkább onnan származnak. Különféle hátsóktól. De, ez, mint „égi jel”, ha az, mert abban a közegben – az ájerben – terjed, eléggé konkrét.

…Persze, igencsak hátsó gondolat, hogy az orrontó szagokhoz tartozó szagforrás szaga annak immanens tulajdonsága, és amilyen a szag, esetleg és jelenleg olyan az ország is, de ez igencsak elhamarkodott konzekvencia. Vagy nem? …Valahogy az ilyen vélemény nem tetszik, de valami van a levegőben!

Persze az, hogy mi célból kell szennyvíz-iszapot (ami ugyebár túlnyomó részt leginkább emberi emésztési végtermék) importálni a környező országokból, az nem minden halandó számára érthető. De, semmi esetre sem tiszta…

…No, igen, van olyan, hogy az is nyersanyagként szolgálhat erre-arra a magas nitrogén- meg foszfát-tartalma okán, de az ilyesmi például szerves-trágya gyanánt még komposztálással sem igazán hasznosítható, tekintve azt a tényt, hogy mindenféle kemikáliával, leginkább a belekeveredő szennyvízzel, mosószerekkel kevert anyag, eléggé lúgos, a komposztálásnál viszont inkább a savasabb PH-érték a kedvezőbb, vagyis nagyon nem optimális kiinduló alapanyag. A tetejében eléggé híg, tehát előbb kissé ki kell szikkasztani, hogy a trágya-giliszták bele ne fulladjanak. Közben meg párolog… De, akkor meg mi a fenének importálják?

Qui prodest?

…Aminek biztosan nem, az például a turizmus. Mert az sem éppen normális, aki direkte ilyesmit inhalálni jönne messziről. De nem igazán használ az állandó lakosoknak sem… szóval, nem igazán érthető.

Hacsak nem… de, ezt már nehéz elhinni! Hogy jó pénzért egyszerűen ide deponálják azt, ami másutt nagyon is útban van, annyira, hogy kamionokkal, és pont ide. Ha külföldön máshová nem lehet lerakni, akkor itt a helye neki… Majd itt elviseli a népség, ha valaki, akinek lehetősége, meg hatalma is van, ezért neki szabad, kitalálta az okosságot, hogy jó pénzért helyet biztosít az ilyesminek. Neki, lehet, hogy jó üzlet, na, de mégis… a Kárpát-medence ugyan mélyedés a környezetéhez képest, de azért ennyire talán mégsem gödör, hogy itt szikkadjon a környék szennye! Vagy, mégis?

Az biztos, hogy emberemlékezet óta (immár legalább háromnegyed évszázadnyi ideje kis megszakításokkal folyamatosan) itt a népség megtanulta már, hogy a hatalomhoz való leghelyesebb viszony az alázatosság és gazsulálás, és ha „fönt”, az urak közül valaki valami furcsát tesz, akkor szépen, csendben, és bólogatva helyesel. Különben meg, még kieshet a pikszisből! Mert az urak tudják, mi a jó (nekik). Furcsa illat terjeng? Hát, inkább befogja az orrát, sőt, megkísérli a kellemetlen illatot kellemesként felfogni. No, meg azok, akik barna orral már amúgy is hozzá szoktak, észre sem veszik. Csak pár finnyás. De, ha egyeseknek jó pénze van ebből is?

Mert, a pénznek nincsen szaga… de, ennek nagyon is van!

SPRITE - Avítt szemlélet!

- „…Oltsd a szomjad, ne engem!” – mondja a reklám.

A reklám – ha tévézel – kikerülhetetlen. Bár, az utóbbi időben ilyenkor megpróbáltam átkapcsolni, de akkor ott is. Erre azonban felfigyeltem.

A netes közösségi médiát hozza példának. Hogy – azt súgja – másokat nem illene azon át cikizni. Pedig, mostanság dehogynem!

„Aki gyűlölködik, annak szeretettel vágok vissza”; micsoda ósdi szöveg, ja, meg, hogy „all we need is love”, amikor a Beatles szinte perhistorikus… ugyan már! Dohos, avítt, ósdi…

Egészen más a mai korszellem! Igazi, virtigli keresztényi szellemű… Bármelyik tini megmondhatja, hogy minél cikizőbb megjegyzést tesz valaki menő egy másvalaki lúzerre, annál menőbb lesz! Mert, ha az illető valamiben más, és kilóg a sorból, akkor van miért kiközösíteni, és halálra zaklatni. Az elesettek felé tanúsított empátia pedig csak azok mellé sodorhat bárkit, akiket éppen kiközösít a kárörvendő többség.

Mert van, aki jobb! Miért? Csak… mert menő és győztes. Ettől nagyobb a tábora, sokan lájkolják, ezért van mindig igaza. Ezt a tinik is pontosan így tudják. Ez a mai menőség, a nagyok is ezt csinálják, csak ők politikának hívják… pedig, kérem szépen, ez is az, és pont olyan!

Ez a mostani menőség! Vagyis, ez a reklám teljes félreértés… avítt.

…Manapság egy üdítő sokkal jobban tenné, ha a másik közreklámozottat alaposan lebarnítaná, meg savazná, hogy évek óta lejárt lemez, és milyen sötét, és tönkreteszi a fogakat, mert az tutira közismert, hogy tényleg olyan, tehát cikizhető! Ha-ha. Bezzeg…

Ma akkor hatékony egy reklám, ha a korszellemmel szinkron.

Még, hogy ellene… teljes félreértés!

Ira M. Archa pedig méginkább ósdi, mert összeirkál ezt-azt, például ilyeneket:

https://drive.google.com/open?id=1WdTpDhXXeqk8CTJrSTg9Z37IJsHRwpIa

Még könyvborítót is összerak hozzá:

https://drive.google.com/open?id=1GCiHIxT_cJjSLH8kCt8Jkt8EotkHN2k-

A SEGWAYT ÉS AZ ELEKTROMOS ROLLERT KITILTOTTÁK…

…Majdnem elgázoltak a járdán. Biciklivel.

…Még jó, hogy rám csöngetett, sőt, elnézést is kért, sőt, csengője is volt neki, de az asszonnyal megesett már, hogy némán nekimentek. De ez is csak azért van, mert valamit sikerült megint összevissza bonyolítani, meg túlszabályozni.

Mert, az anno, úgy volt, hogy még a rendszerváltás előttit is megelőző, sőt, annál is sokkal korábbi rendszerben, a főszabály ezen a téren az volt, hogy lábbal a járdán, kerékkel az úttesten, ha csak, lábbal ugyan, de két és fél, három mázsán fölül (póni, szamár, hátasló vagy igás, esetleg hat ökörrel vontatva) szintén az úttesten! Szintén, ha ugyan kerekes, de kézzel húzzák, vagy tolják (babakocsi, kerekesszék, kistalicska, ilyesmi) a járdán.

Na, ez sem volt egészen tiszta, de még aránylag…

Na, de most!

Egyrészt, van már bicikli-út is, – már ahol van – szóval a dolog lehetne akár háromféle… csak megint összekutyulva. Mert a bicikli, ha csak egy nyomsávon is, de mit keres a járdán? Nekem tökmindegy, hogy két kerékkel, vagy néggyel deszkán lábítva, avagy elektromosan hajtva csendben. Főleg, ahol nincsen felfestve a bicikli-út, bár az is necces. Mert, legalább vagy szintben, vagy szegélykővel illenék elválasztani a kettőt, a festés nemcsak lekophat, de egy elbambult andalgó esetleg észre sem veszi… egyrészt. Másrészt meg, néhány kiérdemesült nyugállományúnak – mint akár én is – már, akár a tíz kilométerórás tempó sem smakkol, vagyis számottevő a sebesség-különbség, ám a járdákat – szélességüknél fogva – nem ajánlatos többsávos pályának tekinteni, és a falak mellett meg esetleg a kirakat-nézegetés céljaira is szolgálhat, mint „leálló-sáv”. Szóval, nem egyszerű…

Tévedés ne essék, semmi kifogásom a kerekekkel szemben, néha én is szívesen felpattannék, ha nem lenne szerzett egyensúly-zavarom. Sőt, kereke van a banya-tanknak, vagy más néven a nyugger-kamionnak is, amivel bevásárolni megyek… sőt! Nem örülnék, ha a két éves unokám a nyuszi-biciklijével (mások meg a triciklijükkel) már csak kresz-vizsgával közlekedhetne, és csak az úttesten. Ámde, egy tizennégyet már betöltött, így már nem kiskorú csak kerekezzék az úttesten, vagy a kerékpár-úton, és ne a járdán, még akkor is, ha a közlekedési ismereteit nem igazolja kresz-vizsgával, mert olyasmit az iskolában is tanítgatnak hébe-korba. Másrészt meg kiskorút egyébként sem illik felügyelet nélkül hagyni, ha jól tudom, bár ez nem éppen közlekedési szabály… az idősebb meg feleljen magáért.

 De nem ártana némi rendet tenni. És nemcsak elektronyosan – mert az csendes – és helyileg, pl. Tihanyban, az apátság környékén, hanem amúgy általában is! És, ha berreg? Akkor lehet?

Nekem ugyanis tökmindegy, ki lök majd fel a járdán, és combizommal, vagy elektromosan hajt belém!

Van, ahová bekerekezni tilos, és passz! Mindegy mivel… oda csak két lábon szabad, és ha mégis négy, akkor pórázon!

Hej, de jó lenne már valami ésszel is bíró szabály, akár kerékről, tengely-nyomásról, sebességről, vagy lábakról szól! Mert, ha nincsen szabályozva (vagy, túl), akkor – jó magyar szokás szerint – mindenki azt csinál, amit éppen saját magának előnyösnek tart (egyébként, ha van szabály, akár bonyolult, akár egyszerű, akkor akár annak ellenére is), és mindenki más le van…

Nos, erről csak ennyit!

Más jellegű M. Archaságot, azaz „könyvet” meg, akit érdekel némi enyhe malackodásba is csomagolt fikciós moralizálás, itt olvashat:

https://drive.google.com/open?id=1WdTpDhXXeqk8CTJrSTg9Z37IJsHRwpIa

Van hozzá borító is:

https://drive.google.com/open?id=1GCiHIxT_cJjSLH8kCt8Jkt8EotkHN2k-

 „ Jakupcsek Gabriellának nyílt levélben a vitáról

Igen tisztelt műsorvezetőnő,

- Meglepődtem az utóbbi műsorán.  Néha nézem ugyanis, mert igencsak jó, noha nem mindig minden téma érdekel, de azért akad köztük olyan is. Igazság szerint ennek is csak egy másik csatornán bőséggel adagolt holmi reklámok elől, valahol a közepébe kapcsoltam bele, és egy hosszabb időre – a szokott krimim helyett – ott is ragadtam.

Hát, igen, azt, hogy a vita NEM veszekedés, azt nagyon nem igazán sikerült ez alatt tisztázni. A két kategória akár csak egy lapon említése ugyanis lehetővé teszi ezek összekutyulását! Miképpen azt a pszichológus vendégének sem sikerült egyértelműen szétválasztania. Ez a gondom!

A vitának – azaz a disputának – ugyanis semmi köze a veszekedéshez!

…Csakhogy, manapság sokan ezt sulykolják. Egyes dolgokban bizonyos hatalmon lévő erők ugyanis annyira nem tűrnek ellentmondást, hogy bárki, aki esetleg némileg eltérő véleményen van, az szerintük ellenség, vagy a patás ördög személyesen. A legfőbb igazság letéteményeseinek önmagukat állítják be, és nekik ezért – szerintük, a lassan dogmává merevedő demagóg paneljeik és lózungjaik alapján – nem is szabad ellent mondani…

Pedig, a vita minden demokráciának az alapja. Meg minden tudománynak is!

A közügyeket ugyanis megvitatás során teremtett konszenzus alapján intézik jobb helyeken, és nem egy erőszakos központi akarat döntéseit hajtják végre… Vagy, az talán eléggé groteszk kép, hogy két tudós egyes tézisekről és újabb hipotézisekről másként vélekedvén előrántja a halasi bicskáját! Mert ugyan egy vita képletesen lehet ugyan késhegyig menő, ámde soha nem szó szerinti értelemben. Márpedig, az ellentmondást jobb helyeken illene sztoikusan tudomásul venni, és feloldani is.

…A vita ugyanis az egyébként konszenzust, döntést, vagy igazságot kereső, ám kezdetben eltérő álláspontok egyeztetéséről szóló érzelemmentes és tárgyszerű párbeszéd (dialógus, disputa), tények és egyéb, bizonyítható folyamatok logikus bemutatásával való érvelés, melynek a másik fél meggyőzése, és semmi esetre sem a legyőzése a célja! Enélkül egyébként semmilyen tudomány nem fejlődhet…

A veszekedés, az teljesen más, viharos, indulatvezérelt folyamat, és nem a konszenzusra törekvés a célja, hanem az opponens mielőbbi megalázása, vagy földbe döngölése.

Hiába is divat manapság a két különböző fogalom összekenése! Persze, vannak, akiknek éppen az áll érdekükben, hogy a különféle kategóriákat egymásba maszatolják. Akkor bármilyen logikátlan, és belső ellentmondásokkal is terhelt hamis gondolatsorral bármi kimagyarázható! Így ugyanis lehetővé válik egyesek számára a szerintük „megdönthetetlen igazság” kvázi ex katedra kinyilatkoztatása… amit a jónépnek kötelessége benyalnia, és hasonlóképpen szajkóznia is. No, nem!

Én nem szeretném, ha a fogalmakat (= kategóriákat – a szó gyökere a görög καθαρός, vagyis tiszta; azaz a fogalom „tisztázottság”-ot jelent) – akár mennyire is diktálja a divat(-os diktátor), hogy a szabadság-szerető nemzet szabad akaratából a szabadságmentes népuralmat választotta (illiberális demokráciát, micsoda oximoron!), – tehát az ilyesmiket a különféle médiumokban a professzionális tömegtájékoztatók esetleg szintúgy  egymásba maszatolnák!

Köszönettel és tisztelettel:

Ira M. Archa”

…Eddig a levél.

Egyébként meg, ha már füstölgés, egy füst alatt egyebekről is:

…Hát, jó régen M. Archáskodtam itt. Volt dolgom egyéb, az őstulokné ugyanis legelő- és dagonya-felújítást provokált…

…No, meg egyébként is, irkálhat egy vén őstulok akármit, az falra hányt borsó. Pedig, az őstulok abban különbözik az átlag-marhától, hogy bár prehistorikus reliktum, élő őskövület, de egyrészt sokkal tapasztaltabb, meg – állítólag – nem csak súlyosabb, de jóval intelligensebb is… de igencsak kevesen figyelnek rá. Pedig, nem árt a gulyának, ha néha odafigyel erre-arra!

Például, hogy a főkolompos nem úgy ódalog, ahogy az a többi legelő baromnak egészséges, hanem bele az ingoványba a többivel, ha, – de csak a számára – ott zöldebb a fű! Sőt, a messziről jövő takarmány javát is maga alá söpri… közben meg – állítólag – idegen nyáj-elemek beszivárgása ellen hangoskodik, noha az olyanok igencsak odébb próbálnának legelni.

Az őstulok meg hiába is bődül el néha figyelmeztetésül, meg se hallják. Na, ezért nem irkál újabban.

Pedig, az elöregedő-félben lévő, lesoványodott gulyával bőséggel akadnak gondok. Nem csak az, hogy az érettebb tehenekből az utolsó csepp tejet is kifejik, hanem, hogy az értelmesebb borjak és tinók egyre többen csámborognak el messzibb, és talán vadabb, idegen legelőkre, ahol ugyan lehet, hogy kövérebb a fű, de az élet is keményebb. Aki meg együtt bőgve itt marad, annak muszáj a továbbra is az ős-eredetinek beállított, ámde, vagy elszikesedő, vagy éppen elmocsarasodó, és egyre miazmásabb levegőjű „pusztán” legelnie az egyre gyérebb savanyút, noha egyre több a szúnyog, meg a bögöly is, és ha valamelyik jószág legyöngül, annak annyi, mert nincsen kapacitás a visszaerősítésükre. De, ha csak ez lenne a baj!

Mostanában ugyanis központilag az ökör a menő. A töketlen, igénytelen, igavonó barom. Pont akkor, amikor nem is olyan messzire, az ilyesmire már rég traktorokat használnak. Az olyat pedig, akinek a szarvai közt még működik a veleje is, mint „öntörvényűt” bélyegzik meg, és ha makacsabb, mehet a vágóhídra, ha engedelmesebb, irány az iga… vagy csámboroghat innen az is a távolba. A maradék meg együtt bőg a főkolompost ismételgetve… mert itt a tinó sem tanulhat mást, mint együtt-bőgést. Elbirkásodnak a marhák. Hát, ez van mostanában. Kénytelen a vén őstulok is beletörődni…

A csordát reprezentálandó kolomposok kiválasztására ezért a vén őstulok is – talán utoljára – elment, ám – fene érti, hogyan – megint többségbe került a legfőbb főkolompos köre… így meg, legközelebb marha legyen, aki voksolni megy! Mert, van ugyan a gulyában pár olyan, amelyik nem azt bőgi, csakhogy, ugyanolyan hangon, ugyanazt akarja – mármint, a hatalomból fakadóan a maguknak kisajátítható import-takarmány bekebelezését – hangosan, akkor meg mindegy is, hogy melyik betyárt, vagy zsiványt választja… mert a többség megszokta már a jelenlegieket, jó nekik úgy, ahogyan most van.

…Hát, ezért irkál ritkábban a vén M. Archa.

Persze, nem bírt magával, és megint összekapart ezt-azt, olvasnivalót azoknak, akiket esetleg még érdekel az ilyesmi. A szokott malackodásba ágyazott tudományoskodó fikciókon túli vélemény a mindennapok valóságáról, mint morális morgolódni valókról…

Olvasható, letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1WdTpDhXXeqk8CTJrSTg9Z37IJsHRwpIa

Meg, a borítója is, innen:

https://drive.google.com/open?id=1GCiHIxT_cJjSLH8kCt8Jkt8EotkHN2k-

PETŐFI MEGCENZÚRÁZVA

Bizony, az ilyen radikálisan öntörvényű gondolkodókkal manapság óvatosnak kell lenni… és idézni tőle nem lehet akármit!

Mivel a lánglelkű mártír-költő a saját meghatározása szerint „republikánus”, és ebben a minőségében radikális, ám véletlenül sem nacionalista, hanem nagyon is európai és polgári… és írt is olyasmiket, melyeket ma felidézni nagyon nem kívánatos.

Mindenesetre, a Petőfi-kultusz politikai megfontolású felülvizsgálatát ma a kormány és a pártja szükségesnek látta…

Persze, ez már régen beindult folyamat, és hol van ma már a zöld papír-tízforintos? Emlékszik rá még valaki egyáltalán? Mert, manapság semmilyen címleten nem ajánlatos a költőt szerepeltetni.

Sőt, munkásságának jelentős részét is jobb, ha a feledés homálya takarja. Bár, alaposan meggondolva a dolgot, Petőfi nem is igazán nemzeti magyar, már csak a szüleit tekintve sem az… hiszen, ha belegondolunk, mindkettő migráns! Ergo, a gyerek gyanús! Még az is lehet, hogy semmi lánglelkűség, csak sorosista mételyhintés! A törvényes hatalom ellen lázadó versezmények gyártása, mint tevékenység, a tisztességes, olajos-körmű ipari munkásság helyett, mindenképpen gyanús!

Ha alaposabban belegondol a mai kulturális kormányzat, a leghelyesebb, ha felülvizsgálva az eddigieket, kiadja a jelszót:

Abcúg, Petőfi!

E-RECEPT; avagy NYUGDÍJAS, NEKED ANNYI…

Pompás!

Ellenőrzés-mániások számára a technika csodája… csak az olyan roggyant nyuggereknek halálos, mint én.

Hát igen, e-recepttel – mivel eleve úgy van kiagyalva – csakis személyesen váltható ki gyógyszer. Viszont, amikor már nemcsak itt fáj, meg ott fáj, sőt, akkor, amikor már a patikáig sem képes éppen valami elaggási okból kifolyólag elbóklászni a vénség (elvégre ifjaknak az ilyesmi ritkábban probléma), akkor van a gebaszt. Mert, más személy, mint az ágyhoz kötött vénség, az életmentő bogyóit nem válthatja ki. Zseniális!

Persze, minél kevesebb nyugger van, annál jobb az államháztartásnak… ezt értem. Minél korábban fordul fel az ilyen, attól jobb. Ez eleve benne van a rendszerben… nemcsak az elektronikusban, hanem az egészben, nem is azért írom, csakhogy mi lesz a párttal meg a kormánnyal, ha a saját, fő szavazóbázisát suttyomban kiirtja? Persze, ez számomra édesmindegy, mert azt már nem érem meg.

Ámde, nem itt van a fő trükk!

Hanem az abban rejlik, ha a vénség valahogyan mégis elvonszolja magát a patikáig, akkor kiderül, hogy az e-recepttel sikerült annyira túlterhelni az internetet, hogy a program lefagy, és nemcsak hogy a bogyókat és kenceficét nem lehet kiváltani, de, ha valamilyen módon mégis lehetne, akkor sem tudja kifizetni a delikvens, csakis készpénzzel…

Mert ha lefagyott az internet, akkor kártyával sem lehet fizetni. Nemcsak egészségpénztárival nem, hanem semmilyennel!

Tehát, ha valakinek mégis szüksége lenne valamilyen életmentő gyógyszerre esetleg, akkor a következő a teendő:

…Valahogyan el kell vonszolnia magát – ismét – a körzeti orvoshoz, aki ír egy papír alapú receptet, majd irány egy – lehetőleg működő – bank-automata, készpénzt kivenni. Ezek után ismét lehet a gyógyszertárba menni… ahol vagy van, vagy éppen nincsen a recepten szereplő gyógyszer. Nem baj, van másik… patika.

Na, és akkor, ha közben még mindig nem fordult fel a nyavalyás nyugger, esetleg meg is kapja a bogyóit. De, csakis személyesen!

Naivan segítőkész családtagot, szomszédot küldeni ugyanis teljesen fölösleges, mert a kiváltáshoz a körzeti orvos által ellenjegyzett felhatalmazásra, megbízólevélre van szükség…

Haha! Így kell ezt… ügyes!

SZTRÁJK = CSAPÁS

A szó ugyanis – a sztrájk – angol eredetű, a „strike” jelentése ugyanis magyarul csapás, ütés, verés, csapásmérés, legalább is, a szótár szerint.

Nem holmi ejnye-bejnye, hanem határozottan erőszakos ügy. Némileg kíméletlen… és, nem éppen szabályos! Hanem csupa övön aluli, és nagyon fájdalmas! Mint amikor alaposan bepancsolnak, és – esetleg – kiütik a delikvenst. Na, persze, a boksznak is vannak szabályai, ámde, olyan nincsen, hogy ütni nem, csakis simogatni szabad.

Jól is nézne ki… a felek leülnek a ringben, és hosszasan tárgyalnak, hogy hol, és milyen erővel szabad egyáltalán eltalálnia a kihívónak a másikat, a kesztyűje meg legyen alaposan kipárnázva, és az egyetlen menet idejét is harminc másodpercre korlátozza az új szabálykönyv… mert az a legény, aki – egyébként is sokkal erősebb, feljebb van vagy két súlycsoporttal – állja… na, nem!

A teremtő sem lacafacázott, bár némi egyezkedést megengedett Mózesnek, hogy legalább figyelmeztesse a fafejű fáraót. De, aztán… mondjuk, az egyiptomi tíz csapás ( 1. Egyiptom vizei vérré változnak; 2. Egyiptom egész földjét békák lepik el; 3. Szúnyogok kínozzák az embereket és az állatokat; 4. Bögölyök jelennek meg Egyiptomban; 5. Dögvész, pusztító járvány sújtja az egyiptomiak állatait; 6. Fekélyek keletkeznek emberen és állaton; 7. Az egész országot jégeső pusztítja; 8. Sáskajárás falja fel a jégeső után megmaradt termést is; 9. Három napos sötétség száll az országra; 10. Az egyiptomiak elsőszülötteinek a halála) sem éppen piskóta, és az egyezkedés a fáraóval sem éppen a jelenlegi sztrájk-szabályok szerint történt… Mózes második könyve, a „Kivonulás”; vagyis az „Exodus”, vagyis a „Smót”, vagy ha tetszik, „Smojsz” eléggé érzékletesen írja le… csapások.

Nem véletlen, hogy az angol nyelvben a hadi-cselekményekre is a „strike” szó, a csapásmérés használatos.

Ennyit a szó jelentéséről…

Ha viszont most nálunk valaki törvényesen óhajtana odacsapni, akkor egyrészt lekötik a kezeit, és paplanméretű kesztyűt kényszerítenek rá… ám, mondjuk, kulturáltan és nem igazán csúnya szavakkal szabad neki szitkozódnia… sőt, azért mondhat olyat is, hogy „csípje meg a kánya”, esetleg, hogy „a kutyafáját neki”, meg „irgum-burgum”, talán azt is, hogy „hu”!

Persze, egyébként sem tudna mást tenni… ha egy szakszervezet komolyan venné magát, akkor eleve felkészült lenne egy akármilyen minősítésű sztrájkra is, lett légyen az szolidaritási, vagy éppen bérharcból kifolyólag meghirdetett sztrájk, akár.

Csakhogy, ahhoz nem árt felkészülni. Például sztrájk-alappal. Az meg, kérem szépen, egy jó nagy kalap pénz. Fedeznie kell a sztrájk idejére a fizetéskieséseket, meg az esetleges perköltségeket, sőt, a kiróható büntetések összegét is! De, például, ha ebbe az alapba a tagok a fizetésük tíz-tizenöt százalékát előre befizetik, akár egy hónapig is vadul sztrájkolhatnak… akkor telik! Ha viszont kakukkos-órára költik, akkor nemigen. Másfél órás figyelmeztető-sztrájk, az meg vicc… lógnak annyit a melósok egyébként is, ha nagyon ki vannak facsarva, mindenféle sztrájkbejelentés nélkül, csak úgy.

Na, mindegy, erről ennyit…

DEMOKRÁCIA LEJÁTSZVA

 – előválasztásosdi –

Egy menet már meg is volt.

Mármint főpolgármester-jelölti előválasztás. De, most – kivételesen – beszéljünk komolyan. Még az is lehet, hogy lesz második, de a harmadik már élesben megy. Azt meg, majd meglátjuk!

Annak ugyanis csak kétféle kimenete lehetséges. Az egyik, hogy a kormánypártok jelöltje győz, a másik meg kicsit bonyolultabb. Mert ha az ellenzék – vagyis a pokolbeli sorosista, nemzetellenes, hazaáuruló, migránspárti stb. – ellenség (jöjjön bárhonnét, bármelyik pártból vagy akárhonnan, ha nem a kormánypártiak közül való) jelöltje nyerne, akkor a „B”-terv lép életbe:

- Ami egy fővárost felügyelő kormánybiztos, vagy valami hasonló címzetű ispán, helytartó, vagy akármi kinevezése lesz.

De, önkormányzati választás még lesz, mert erre van ígéret. Hogy utána meg mi lesz, arra meg nem sok van.

De, nem mindegy?

Csak, mert most még látszania kell, hogy itt demokrácia van? Hadd lássa Európa! Még egy darabig… ugyan kicsit illiberális (de az sem sokáig). Ugyan Európa másként fogja szemlélni, meg arrafelé majd el is játsszák a felháborodást, de hát az is része a színjátéknak.

- Hiszen, a főváros iszonyú mértékben eladósodott… kell valaki, aki központilag helyre teszi a gazdaságát… kimagyarázható! És, a kétharmad majd meg is szavazza!

Hát, ez is olyan lesz, mint amikor a kacsa rászól a jércére, hogy mi a bánatnak rohan a kakas elől, az úgy is utoléri, és jól megbúbolja. Mire a jérce válasza az, hogy fut még néhány kört, nehogy azt higgye bárki, hogy amolyan rosszéletű…

Vagyis, minden kimenetel előre tudható… akkor meg mi a nyavalyának megfutni a köröket? Önáltatás csak!

Ha nagyon alaposan belegondol bárki, akkor a jóval közelebbi EP-választásnak sincsen sok értelme! Ha ugyanis – ami egyáltalán nem valószínű – netán minden mandátumot az ellenzék gyűjt be, akkor sem lesz másképp, tekintve, hogy Brüsszelben beszélhetnek bármit, arra itt a kutya sem figyel. De az valószínűbb, hogy a kormánypártok kaszálnak majd, és akkor Brüsszelben szükség lesz a néppártban a szavazataikra. A kizárás meg ki van zárva. Szóval, teljesen mindegy, a dolognak semmi tétje nincsen, hiába is próbálkoznak az ellenkezőjéről meggyőzni bárkit. Amire itt a kutya sem figyel.

Arra sem, ha ott végleg elzárják a pénzcsapot. A közhöz azok a pénzek eddig sem értek oda, ez után sem fognak, de ha a rokonok, barátok és üzletfelek netán hiányolnák, majd kapnak, valamilyen címen majd csak ad nekik a kormány. És, amúgy is elvész a közpénz jellege, ha már magánzsebben lesz, nemde?

Hát, jó, játszhatjuk még a demokráciásdit, de akkor tekintsük annak, ami:

- játéknak.

 Ami igazán szép, és tiszta, és gyermeki, és naiv…

ORSZÁGGYŰLÉS – ELLENZÉK NÉLKÜL

(A Nemzet boldogulása felé vezető út)

Végre! Kivonultak önként.

Most már csak az kellett volna, hogy vissza ne eresszék őket!

Mert, úgy legalább a Tisztelt Ház visszanyerhette volna a tiszteletreméltóságát. Nem lenne rendbontás, nem lennének sem hangos és kötekedő, krakéler viták, sem személyeskedő interpellációk meg kérdések. Nem lenne ellenvélemény. Tiszteletreméltó nyugalom, és fenséges ünnepélyesség, pont olyan, ami méltó, az uralkodna, meg a Nemzet!

Ha a Nemzet ellenségeit, a sorosista ellenzéket sikerül végleg kitiltania a házelnöknek, végre minden úgy menne ott, mint a karikacsapás. Csak egyszerűen, ha már egyszer kivonultak, egyiket sem kellett volna visszaereszteni, és erre van kapacitás is, az országgyűlési őrség, csak ki kell adni nekik a parancsot. Ha egyszer kimegy, az ellenségnek már nincsen visszaút!

Persze, ha mégis visszaengedik a sorosista, nemzetellenes és hazaáruló ellenségeseket a házba, nincsen min csodálkozni, és soha sem lesz ott rend! De, kitilthatóak, ha a kétharmad megszavazza a mandátumuk visszavonását.

Tiszta sor. Egyszerű.

Éppen itt az ideje, hogy a Nemzet fiai lássák, hogy a házelnök a kormány, és a kormánypártok támogatásával is mennyire határozott, tehát viselkedési normákat várhat el a Tisztelt Házon kívül is, Nemzet fiaitól is.

Ha miképpen fent, azonképpen lent is, az országban szerteszét.

Nem muszáj tételesen megfogalmazni az alapvető nemzeti attitűdöt, mert azt tudja magától is a Nemzet! De néhány fontos szempontot azért nem árt… hiszen, irányt mutat mindenkinek a Nemzet bölcs és tévedhetetlen, győzedelmes vezetője, a kormányfő (mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindenek felett). Azért fő, mert neki van feje. Azzal gondolkodik mindenki helyett, hogy mi is a helyes, ezért másnak nemcsak hogy nem kell gondolkodni, de az olyasmi, az egyenesen káros, sőt, ellenséges! Egységes akarat szerint virágzik úgy a Nemzet. De, szerencsére az évek során már kimondatott néhány irányelv, amihez tarthatja magát bármelyik nemzetfi.

Például, hogy az idegenektől származó gondolat eleve bűnös. Egyáltalán, az okoskodás. Ami – ugyebár – a tett halála. Az irányelveket, mint a parancsokat pedig gondolkodás nélkül kell végrehajtani. Ha már ott fenn mindent megfontoltatott, lent minek gondolkodni? Legfeljebb annyit, hogy észrevéve a sorosista, nemzetellenes hazaárulók meg civilek Nemzet elleni aknamunkáját, azonnal tettleg tegyen ellene a tisztességes nemzeti lélek! Akit okoskodáson kapnak, akkor annak, ott helyben, megadni azt, ami neki jár. Helyben hagyva helyretenni.

Ezért sincsen szükség okoskodókra, meg tudákosokra, sem akadémiára, sem semmi más ilyenre. Olajos körmű, szorgalmas és túlóraképes melósemberekre van csak szüksége a Nemzetnek. A használhatatlan agyalósokra meg semmi szükség. Minek magyarázni olyan dolgokat, amit már megállapított a legfőbb fő? A tudományra semmi szüksége a Nemzetnek. Elegendő a legfőbb fő bölcsessége! A tudomány amúgy se piacképes, piacra csak készterméket lehet vinni, elméleteket meg nem, mert azért nem adnak egy huncut vasat sem. Mi több, az elménckedéseik a kutyát sem érdeklik. Különösen nem, ha a társadalomról agyalnak, mert az megvan agyalás nélkül is! Fönt megmondják mit, lent meg megteszik, és passz. És akkor nincsen vita.

Ha meg mégis… akkor a törvény előtt mindenki egyenlő, kivéve a Nemzet igazgatásán munkálkodókat, mert őket másutt védik meg a külön bíráik, hogy saját belátásra, zavartalanul igazgathassák a közt. És, ez így jó, mert vannak, akik a hétköznapi törvények felett állva jogosabb jogokkal bírnak, hiszen a Nemzet javaiért tesznek!

Azok meg, akik a hivatalokban lopják a napot, jobban tennék, ha végre a szalag mellé állnának, ha egyáltalán fizetésre vágynak, és nem arról szájalnának, hogy majdnem bő évtizede nem emeltek nekik. Miért nekik? Emeljenek maguk, a fizikai munka sokkal egészségesebb! Ne féljenek attól, hogy meghúzzák a derekukat. És nem árt, ha a bűnözésre hajlamos fehérgallérosok is mind meghúzzák magukat, vagy jobb belátásra térve végre, másodállásban inkább összeolajozzák a körmüket.

És különösen nincsen szükség egymást szórakoztató, lilaködbe burkolózó művészekre! Végre, immár nem is lehet ilyesmire támogatást adni, az csak menjen oda, ahol a Nemzet dicsőségére az aranylábú fiúk rúgják a bőrt, hogy legyen mire büszkének lenni a Nemzet fiainak. Az sokkal felemelőbb élmény, meg katarzis, ha rezeg a háló, azon nincsen mit gondolkodni, meg bámulni a lila ködön át, hogy az meg mi a fene… és ezzel ki is telik a nemzeti lelkek immár – végre – csak egynapos hétvégéje. De, a sport maga az egészség, a lelátókon tágul a tüdő, így javul az anyagcsere, és helyreáll a vérnyomás is, tehát ezzel rendben is van az egészségügy. A derék nemzetfi kitombolhatja magát a lelátókon, hogy az után frissen tizenkét- órázhasson hat napon át, a Nemzet dicsőségére és majdan három év múltán a maga a javára is, esetleg. Este meg hazamenve elláthatja az asszonyt (vagy, ha nincsen minden rendben, a baját), meg a gyerekeket is megcsinálhatja, ha meg már vannak, helyre is teheti azokat. Ezzel a nevelés és az oktatás is rendben van! Némi fizikai ráhatással… különben hogyan lesznek belőlük rendes, olajos körmű melósok?

Mert, első a család!

Példát mutat erre a Nemzet feje is… hogyan lehet a gyerekeket saját lábra állítani. Meg a rokonokét és a barátokét. Hiszen, ők a Nemzet! Csak a nemzet!

És a Nemzet javára tenni, ez a dolga itt mindenkinek. Ez az, ami a Nemzet felemelkedésének a kulcsa. Az a Nemzet, amibe nem tartozhat bele se az okoskodó haszontalan, meg lilaköd-teregető, se a pokolravaló sorosista, meg a civil, meg az idegen-lelkű, meg az ilyen-olyan bárki, aki hiába is olajozza össze heti hat napon át a körmeit, ha nem olyan, akit személyesen, rokonként, vagy barátként ismer a Nemzet!

Mert, első a Nemzet!

Ezért sincsen helye ellenző ellenségeknek az országgyűlésben…