SZTRÁJK = CSAPÁS
A szó ugyanis – a sztrájk – angol eredetű, a „strike” jelentése ugyanis magyarul csapás, ütés, verés, csapásmérés, legalább is, a szótár szerint.
Nem holmi ejnye-bejnye, hanem határozottan erőszakos ügy. Némileg kíméletlen… és, nem éppen szabályos! Hanem csupa övön aluli, és nagyon fájdalmas! Mint amikor alaposan bepancsolnak, és – esetleg – kiütik a delikvenst. Na, persze, a boksznak is vannak szabályai, ámde, olyan nincsen, hogy ütni nem, csakis simogatni szabad.
Jól is nézne ki… a felek leülnek a ringben, és hosszasan tárgyalnak, hogy hol, és milyen erővel szabad egyáltalán eltalálnia a kihívónak a másikat, a kesztyűje meg legyen alaposan kipárnázva, és az egyetlen menet idejét is harminc másodpercre korlátozza az új szabálykönyv… mert az a legény, aki – egyébként is sokkal erősebb, feljebb van vagy két súlycsoporttal – állja… na, nem!
A teremtő sem lacafacázott, bár némi egyezkedést megengedett Mózesnek, hogy legalább figyelmeztesse a fafejű fáraót. De, aztán… mondjuk, az egyiptomi tíz csapás ( 1. Egyiptom vizei vérré változnak; 2. Egyiptom egész földjét békák lepik el; 3. Szúnyogok kínozzák az embereket és az állatokat; 4. Bögölyök jelennek meg Egyiptomban; 5. Dögvész, pusztító járvány sújtja az egyiptomiak állatait; 6. Fekélyek keletkeznek emberen és állaton; 7. Az egész országot jégeső pusztítja; 8. Sáskajárás falja fel a jégeső után megmaradt termést is; 9. Három napos sötétség száll az országra; 10. Az egyiptomiak elsőszülötteinek a halála) sem éppen piskóta, és az egyezkedés a fáraóval sem éppen a jelenlegi sztrájk-szabályok szerint történt… Mózes második könyve, a „Kivonulás”; vagyis az „Exodus”, vagyis a „Smót”, vagy ha tetszik, „Smojsz” eléggé érzékletesen írja le… csapások.
Nem véletlen, hogy az angol nyelvben a hadi-cselekményekre is a „strike” szó, a csapásmérés használatos.
Ennyit a szó jelentéséről…
Ha viszont most nálunk valaki törvényesen óhajtana odacsapni, akkor egyrészt lekötik a kezeit, és paplanméretű kesztyűt kényszerítenek rá… ám, mondjuk, kulturáltan és nem igazán csúnya szavakkal szabad neki szitkozódnia… sőt, azért mondhat olyat is, hogy „csípje meg a kánya”, esetleg, hogy „a kutyafáját neki”, meg „irgum-burgum”, talán azt is, hogy „hu”!
Persze, egyébként sem tudna mást tenni… ha egy szakszervezet komolyan venné magát, akkor eleve felkészült lenne egy akármilyen minősítésű sztrájkra is, lett légyen az szolidaritási, vagy éppen bérharcból kifolyólag meghirdetett sztrájk, akár.
Csakhogy, ahhoz nem árt felkészülni. Például sztrájk-alappal. Az meg, kérem szépen, egy jó nagy kalap pénz. Fedeznie kell a sztrájk idejére a fizetéskieséseket, meg az esetleges perköltségeket, sőt, a kiróható büntetések összegét is! De, például, ha ebbe az alapba a tagok a fizetésük tíz-tizenöt százalékát előre befizetik, akár egy hónapig is vadul sztrájkolhatnak… akkor telik! Ha viszont kakukkos-órára költik, akkor nemigen. Másfél órás figyelmeztető-sztrájk, az meg vicc… lógnak annyit a melósok egyébként is, ha nagyon ki vannak facsarva, mindenféle sztrájkbejelentés nélkül, csak úgy.
Na, mindegy, erről ennyit…
