„ Jakupcsek Gabriellának nyílt levélben a vitáról

Igen tisztelt műsorvezetőnő,

- Meglepődtem az utóbbi műsorán.  Néha nézem ugyanis, mert igencsak jó, noha nem mindig minden téma érdekel, de azért akad köztük olyan is. Igazság szerint ennek is csak egy másik csatornán bőséggel adagolt holmi reklámok elől, valahol a közepébe kapcsoltam bele, és egy hosszabb időre – a szokott krimim helyett – ott is ragadtam.

Hát, igen, azt, hogy a vita NEM veszekedés, azt nagyon nem igazán sikerült ez alatt tisztázni. A két kategória akár csak egy lapon említése ugyanis lehetővé teszi ezek összekutyulását! Miképpen azt a pszichológus vendégének sem sikerült egyértelműen szétválasztania. Ez a gondom!

A vitának – azaz a disputának – ugyanis semmi köze a veszekedéshez!

…Csakhogy, manapság sokan ezt sulykolják. Egyes dolgokban bizonyos hatalmon lévő erők ugyanis annyira nem tűrnek ellentmondást, hogy bárki, aki esetleg némileg eltérő véleményen van, az szerintük ellenség, vagy a patás ördög személyesen. A legfőbb igazság letéteményeseinek önmagukat állítják be, és nekik ezért – szerintük, a lassan dogmává merevedő demagóg paneljeik és lózungjaik alapján – nem is szabad ellent mondani…

Pedig, a vita minden demokráciának az alapja. Meg minden tudománynak is!

A közügyeket ugyanis megvitatás során teremtett konszenzus alapján intézik jobb helyeken, és nem egy erőszakos központi akarat döntéseit hajtják végre… Vagy, az talán eléggé groteszk kép, hogy két tudós egyes tézisekről és újabb hipotézisekről másként vélekedvén előrántja a halasi bicskáját! Mert ugyan egy vita képletesen lehet ugyan késhegyig menő, ámde soha nem szó szerinti értelemben. Márpedig, az ellentmondást jobb helyeken illene sztoikusan tudomásul venni, és feloldani is.

…A vita ugyanis az egyébként konszenzust, döntést, vagy igazságot kereső, ám kezdetben eltérő álláspontok egyeztetéséről szóló érzelemmentes és tárgyszerű párbeszéd (dialógus, disputa), tények és egyéb, bizonyítható folyamatok logikus bemutatásával való érvelés, melynek a másik fél meggyőzése, és semmi esetre sem a legyőzése a célja! Enélkül egyébként semmilyen tudomány nem fejlődhet…

A veszekedés, az teljesen más, viharos, indulatvezérelt folyamat, és nem a konszenzusra törekvés a célja, hanem az opponens mielőbbi megalázása, vagy földbe döngölése.

Hiába is divat manapság a két különböző fogalom összekenése! Persze, vannak, akiknek éppen az áll érdekükben, hogy a különféle kategóriákat egymásba maszatolják. Akkor bármilyen logikátlan, és belső ellentmondásokkal is terhelt hamis gondolatsorral bármi kimagyarázható! Így ugyanis lehetővé válik egyesek számára a szerintük „megdönthetetlen igazság” kvázi ex katedra kinyilatkoztatása… amit a jónépnek kötelessége benyalnia, és hasonlóképpen szajkóznia is. No, nem!

Én nem szeretném, ha a fogalmakat (= kategóriákat – a szó gyökere a görög καθαρός, vagyis tiszta; azaz a fogalom „tisztázottság”-ot jelent) – akár mennyire is diktálja a divat(-os diktátor), hogy a szabadság-szerető nemzet szabad akaratából a szabadságmentes népuralmat választotta (illiberális demokráciát, micsoda oximoron!), – tehát az ilyesmiket a különféle médiumokban a professzionális tömegtájékoztatók esetleg szintúgy  egymásba maszatolnák!

Köszönettel és tisztelettel:

Ira M. Archa”

…Eddig a levél.

Egyébként meg, ha már füstölgés, egy füst alatt egyebekről is:

…Hát, jó régen M. Archáskodtam itt. Volt dolgom egyéb, az őstulokné ugyanis legelő- és dagonya-felújítást provokált…

…No, meg egyébként is, irkálhat egy vén őstulok akármit, az falra hányt borsó. Pedig, az őstulok abban különbözik az átlag-marhától, hogy bár prehistorikus reliktum, élő őskövület, de egyrészt sokkal tapasztaltabb, meg – állítólag – nem csak súlyosabb, de jóval intelligensebb is… de igencsak kevesen figyelnek rá. Pedig, nem árt a gulyának, ha néha odafigyel erre-arra!

Például, hogy a főkolompos nem úgy ódalog, ahogy az a többi legelő baromnak egészséges, hanem bele az ingoványba a többivel, ha, – de csak a számára – ott zöldebb a fű! Sőt, a messziről jövő takarmány javát is maga alá söpri… közben meg – állítólag – idegen nyáj-elemek beszivárgása ellen hangoskodik, noha az olyanok igencsak odébb próbálnának legelni.

Az őstulok meg hiába is bődül el néha figyelmeztetésül, meg se hallják. Na, ezért nem irkál újabban.

Pedig, az elöregedő-félben lévő, lesoványodott gulyával bőséggel akadnak gondok. Nem csak az, hogy az érettebb tehenekből az utolsó csepp tejet is kifejik, hanem, hogy az értelmesebb borjak és tinók egyre többen csámborognak el messzibb, és talán vadabb, idegen legelőkre, ahol ugyan lehet, hogy kövérebb a fű, de az élet is keményebb. Aki meg együtt bőgve itt marad, annak muszáj a továbbra is az ős-eredetinek beállított, ámde, vagy elszikesedő, vagy éppen elmocsarasodó, és egyre miazmásabb levegőjű „pusztán” legelnie az egyre gyérebb savanyút, noha egyre több a szúnyog, meg a bögöly is, és ha valamelyik jószág legyöngül, annak annyi, mert nincsen kapacitás a visszaerősítésükre. De, ha csak ez lenne a baj!

Mostanában ugyanis központilag az ökör a menő. A töketlen, igénytelen, igavonó barom. Pont akkor, amikor nem is olyan messzire, az ilyesmire már rég traktorokat használnak. Az olyat pedig, akinek a szarvai közt még működik a veleje is, mint „öntörvényűt” bélyegzik meg, és ha makacsabb, mehet a vágóhídra, ha engedelmesebb, irány az iga… vagy csámboroghat innen az is a távolba. A maradék meg együtt bőg a főkolompost ismételgetve… mert itt a tinó sem tanulhat mást, mint együtt-bőgést. Elbirkásodnak a marhák. Hát, ez van mostanában. Kénytelen a vén őstulok is beletörődni…

A csordát reprezentálandó kolomposok kiválasztására ezért a vén őstulok is – talán utoljára – elment, ám – fene érti, hogyan – megint többségbe került a legfőbb főkolompos köre… így meg, legközelebb marha legyen, aki voksolni megy! Mert, van ugyan a gulyában pár olyan, amelyik nem azt bőgi, csakhogy, ugyanolyan hangon, ugyanazt akarja – mármint, a hatalomból fakadóan a maguknak kisajátítható import-takarmány bekebelezését – hangosan, akkor meg mindegy is, hogy melyik betyárt, vagy zsiványt választja… mert a többség megszokta már a jelenlegieket, jó nekik úgy, ahogyan most van.

…Hát, ezért irkál ritkábban a vén M. Archa.

Persze, nem bírt magával, és megint összekapart ezt-azt, olvasnivalót azoknak, akiket esetleg még érdekel az ilyesmi. A szokott malackodásba ágyazott tudományoskodó fikciókon túli vélemény a mindennapok valóságáról, mint morális morgolódni valókról…

Olvasható, letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1WdTpDhXXeqk8CTJrSTg9Z37IJsHRwpIa

Meg, a borítója is, innen:

https://drive.google.com/open?id=1GCiHIxT_cJjSLH8kCt8Jkt8EotkHN2k-