ORSZÁGGYŰLÉS – ELLENZÉK NÉLKÜL

(A Nemzet boldogulása felé vezető út)

Végre! Kivonultak önként.

Most már csak az kellett volna, hogy vissza ne eresszék őket!

Mert, úgy legalább a Tisztelt Ház visszanyerhette volna a tiszteletreméltóságát. Nem lenne rendbontás, nem lennének sem hangos és kötekedő, krakéler viták, sem személyeskedő interpellációk meg kérdések. Nem lenne ellenvélemény. Tiszteletreméltó nyugalom, és fenséges ünnepélyesség, pont olyan, ami méltó, az uralkodna, meg a Nemzet!

Ha a Nemzet ellenségeit, a sorosista ellenzéket sikerül végleg kitiltania a házelnöknek, végre minden úgy menne ott, mint a karikacsapás. Csak egyszerűen, ha már egyszer kivonultak, egyiket sem kellett volna visszaereszteni, és erre van kapacitás is, az országgyűlési őrség, csak ki kell adni nekik a parancsot. Ha egyszer kimegy, az ellenségnek már nincsen visszaút!

Persze, ha mégis visszaengedik a sorosista, nemzetellenes és hazaáruló ellenségeseket a házba, nincsen min csodálkozni, és soha sem lesz ott rend! De, kitilthatóak, ha a kétharmad megszavazza a mandátumuk visszavonását.

Tiszta sor. Egyszerű.

Éppen itt az ideje, hogy a Nemzet fiai lássák, hogy a házelnök a kormány, és a kormánypártok támogatásával is mennyire határozott, tehát viselkedési normákat várhat el a Tisztelt Házon kívül is, Nemzet fiaitól is.

Ha miképpen fent, azonképpen lent is, az országban szerteszét.

Nem muszáj tételesen megfogalmazni az alapvető nemzeti attitűdöt, mert azt tudja magától is a Nemzet! De néhány fontos szempontot azért nem árt… hiszen, irányt mutat mindenkinek a Nemzet bölcs és tévedhetetlen, győzedelmes vezetője, a kormányfő (mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindenek felett). Azért fő, mert neki van feje. Azzal gondolkodik mindenki helyett, hogy mi is a helyes, ezért másnak nemcsak hogy nem kell gondolkodni, de az olyasmi, az egyenesen káros, sőt, ellenséges! Egységes akarat szerint virágzik úgy a Nemzet. De, szerencsére az évek során már kimondatott néhány irányelv, amihez tarthatja magát bármelyik nemzetfi.

Például, hogy az idegenektől származó gondolat eleve bűnös. Egyáltalán, az okoskodás. Ami – ugyebár – a tett halála. Az irányelveket, mint a parancsokat pedig gondolkodás nélkül kell végrehajtani. Ha már ott fenn mindent megfontoltatott, lent minek gondolkodni? Legfeljebb annyit, hogy észrevéve a sorosista, nemzetellenes hazaárulók meg civilek Nemzet elleni aknamunkáját, azonnal tettleg tegyen ellene a tisztességes nemzeti lélek! Akit okoskodáson kapnak, akkor annak, ott helyben, megadni azt, ami neki jár. Helyben hagyva helyretenni.

Ezért sincsen szükség okoskodókra, meg tudákosokra, sem akadémiára, sem semmi más ilyenre. Olajos körmű, szorgalmas és túlóraképes melósemberekre van csak szüksége a Nemzetnek. A használhatatlan agyalósokra meg semmi szükség. Minek magyarázni olyan dolgokat, amit már megállapított a legfőbb fő? A tudományra semmi szüksége a Nemzetnek. Elegendő a legfőbb fő bölcsessége! A tudomány amúgy se piacképes, piacra csak készterméket lehet vinni, elméleteket meg nem, mert azért nem adnak egy huncut vasat sem. Mi több, az elménckedéseik a kutyát sem érdeklik. Különösen nem, ha a társadalomról agyalnak, mert az megvan agyalás nélkül is! Fönt megmondják mit, lent meg megteszik, és passz. És akkor nincsen vita.

Ha meg mégis… akkor a törvény előtt mindenki egyenlő, kivéve a Nemzet igazgatásán munkálkodókat, mert őket másutt védik meg a külön bíráik, hogy saját belátásra, zavartalanul igazgathassák a közt. És, ez így jó, mert vannak, akik a hétköznapi törvények felett állva jogosabb jogokkal bírnak, hiszen a Nemzet javaiért tesznek!

Azok meg, akik a hivatalokban lopják a napot, jobban tennék, ha végre a szalag mellé állnának, ha egyáltalán fizetésre vágynak, és nem arról szájalnának, hogy majdnem bő évtizede nem emeltek nekik. Miért nekik? Emeljenek maguk, a fizikai munka sokkal egészségesebb! Ne féljenek attól, hogy meghúzzák a derekukat. És nem árt, ha a bűnözésre hajlamos fehérgallérosok is mind meghúzzák magukat, vagy jobb belátásra térve végre, másodállásban inkább összeolajozzák a körmüket.

És különösen nincsen szükség egymást szórakoztató, lilaködbe burkolózó művészekre! Végre, immár nem is lehet ilyesmire támogatást adni, az csak menjen oda, ahol a Nemzet dicsőségére az aranylábú fiúk rúgják a bőrt, hogy legyen mire büszkének lenni a Nemzet fiainak. Az sokkal felemelőbb élmény, meg katarzis, ha rezeg a háló, azon nincsen mit gondolkodni, meg bámulni a lila ködön át, hogy az meg mi a fene… és ezzel ki is telik a nemzeti lelkek immár – végre – csak egynapos hétvégéje. De, a sport maga az egészség, a lelátókon tágul a tüdő, így javul az anyagcsere, és helyreáll a vérnyomás is, tehát ezzel rendben is van az egészségügy. A derék nemzetfi kitombolhatja magát a lelátókon, hogy az után frissen tizenkét- órázhasson hat napon át, a Nemzet dicsőségére és majdan három év múltán a maga a javára is, esetleg. Este meg hazamenve elláthatja az asszonyt (vagy, ha nincsen minden rendben, a baját), meg a gyerekeket is megcsinálhatja, ha meg már vannak, helyre is teheti azokat. Ezzel a nevelés és az oktatás is rendben van! Némi fizikai ráhatással… különben hogyan lesznek belőlük rendes, olajos körmű melósok?

Mert, első a család!

Példát mutat erre a Nemzet feje is… hogyan lehet a gyerekeket saját lábra állítani. Meg a rokonokét és a barátokét. Hiszen, ők a Nemzet! Csak a nemzet!

És a Nemzet javára tenni, ez a dolga itt mindenkinek. Ez az, ami a Nemzet felemelkedésének a kulcsa. Az a Nemzet, amibe nem tartozhat bele se az okoskodó haszontalan, meg lilaköd-teregető, se a pokolravaló sorosista, meg a civil, meg az idegen-lelkű, meg az ilyen-olyan bárki, aki hiába is olajozza össze heti hat napon át a körmeit, ha nem olyan, akit személyesen, rokonként, vagy barátként ismer a Nemzet!

Mert, első a Nemzet!

Ezért sincsen helye ellenző ellenségeknek az országgyűlésben…