A SEGWAYT ÉS AZ ELEKTROMOS ROLLERT KITILTOTTÁK…
…Majdnem elgázoltak a járdán. Biciklivel.
…Még jó, hogy rám csöngetett, sőt, elnézést is kért, sőt, csengője is volt neki, de az asszonnyal megesett már, hogy némán nekimentek. De ez is csak azért van, mert valamit sikerült megint összevissza bonyolítani, meg túlszabályozni.
Mert, az anno, úgy volt, hogy még a rendszerváltás előttit is megelőző, sőt, annál is sokkal korábbi rendszerben, a főszabály ezen a téren az volt, hogy lábbal a járdán, kerékkel az úttesten, ha csak, lábbal ugyan, de két és fél, három mázsán fölül (póni, szamár, hátasló vagy igás, esetleg hat ökörrel vontatva) szintén az úttesten! Szintén, ha ugyan kerekes, de kézzel húzzák, vagy tolják (babakocsi, kerekesszék, kistalicska, ilyesmi) a járdán.
Na, ez sem volt egészen tiszta, de még aránylag…
Na, de most!
Egyrészt, van már bicikli-út is, – már ahol van – szóval a dolog lehetne akár háromféle… csak megint összekutyulva. Mert a bicikli, ha csak egy nyomsávon is, de mit keres a járdán? Nekem tökmindegy, hogy két kerékkel, vagy néggyel deszkán lábítva, avagy elektromosan hajtva csendben. Főleg, ahol nincsen felfestve a bicikli-út, bár az is necces. Mert, legalább vagy szintben, vagy szegélykővel illenék elválasztani a kettőt, a festés nemcsak lekophat, de egy elbambult andalgó esetleg észre sem veszi… egyrészt. Másrészt meg, néhány kiérdemesült nyugállományúnak – mint akár én is – már, akár a tíz kilométerórás tempó sem smakkol, vagyis számottevő a sebesség-különbség, ám a járdákat – szélességüknél fogva – nem ajánlatos többsávos pályának tekinteni, és a falak mellett meg esetleg a kirakat-nézegetés céljaira is szolgálhat, mint „leálló-sáv”. Szóval, nem egyszerű…
Tévedés ne essék, semmi kifogásom a kerekekkel szemben, néha én is szívesen felpattannék, ha nem lenne szerzett egyensúly-zavarom. Sőt, kereke van a banya-tanknak, vagy más néven a nyugger-kamionnak is, amivel bevásárolni megyek… sőt! Nem örülnék, ha a két éves unokám a nyuszi-biciklijével (mások meg a triciklijükkel) már csak kresz-vizsgával közlekedhetne, és csak az úttesten. Ámde, egy tizennégyet már betöltött, így már nem kiskorú csak kerekezzék az úttesten, vagy a kerékpár-úton, és ne a járdán, még akkor is, ha a közlekedési ismereteit nem igazolja kresz-vizsgával, mert olyasmit az iskolában is tanítgatnak hébe-korba. Másrészt meg kiskorút egyébként sem illik felügyelet nélkül hagyni, ha jól tudom, bár ez nem éppen közlekedési szabály… az idősebb meg feleljen magáért.
De nem ártana némi rendet tenni. És nemcsak elektronyosan – mert az csendes – és helyileg, pl. Tihanyban, az apátság környékén, hanem amúgy általában is! És, ha berreg? Akkor lehet?
Nekem ugyanis tökmindegy, ki lök majd fel a járdán, és combizommal, vagy elektromosan hajt belém!
Van, ahová bekerekezni tilos, és passz! Mindegy mivel… oda csak két lábon szabad, és ha mégis négy, akkor pórázon!
Hej, de jó lenne már valami ésszel is bíró szabály, akár kerékről, tengely-nyomásról, sebességről, vagy lábakról szól! Mert, ha nincsen szabályozva (vagy, túl), akkor – jó magyar szokás szerint – mindenki azt csinál, amit éppen saját magának előnyösnek tart (egyébként, ha van szabály, akár bonyolult, akár egyszerű, akkor akár annak ellenére is), és mindenki más le van…
Nos, erről csak ennyit!
Más jellegű M. Archaságot, azaz „könyvet” meg, akit érdekel némi enyhe malackodásba is csomagolt fikciós moralizálás, itt olvashat:
https://drive.google.com/open?id=1WdTpDhXXeqk8CTJrSTg9Z37IJsHRwpIa
Van hozzá borító is:
https://drive.google.com/open?id=1GCiHIxT_cJjSLH8kCt8Jkt8EotkHN2k-
