TALPRA MAGYAR…

Gyurcsány Fletó azt üzente!

…Hát, én inkább maradok és heverek!

Bár… akár pattanhatnék is, de hogy pont ő üzente, csak az a baj… hogy, valahogy emiatt mégsem. …Különösen nem, hogy az utcákra… mivel ott legutoljára éppen ő rendelt el rendőri lovasrohamot, meg némi gumi-lövöldözést. Most meg, hogy nem ő a góré, éppen ő szeretné kitenni az ilyesminek a jónépet? Hát, nem.

Mert ugyan lehet, hogy ebharapást szőrivel, de a jelenlegi cezarománnal szemben éppen egy lejárt hasonló, az kissé pikáns!

Bár nem jókedvében Ira M. Archa (ír a marha – egyébként újabb ponyvát, ha valakit érdekel, letölthető a lap aljáról), és bár marha-módra pottyantott lapos, de alapos véleménnyel bír a mostani – nem kissé kificamodott – kurzusról, eme forradalmi hevületű barikádra szólítás éppen őtőle – a Fletótól – ez valahogyan, talán, már mégse.

Ugyanis, szellőztettem volna… de – sajnos – behallatszott. Jó hangosítás lehetett, jól hallatszhatott át a Dunán is. Persze az a tény, hogy egy-két ezret a saját „egyháza” híveiből sikeresen odacsődített, szerencsére nem okozza azt, hogy a jónép talpra pattanjon. Mert, minden bizonnyal megtennék sokan, sőt, tömegesen, ha nem éppen ő hívná efféle harcba az embereket! Így meg, szónokolhat előtte, meg utána is bárki, ha ugyanazon a dobogón, ez csak hasonlóvá minősíti azokat is.

Bár, az igazság az, hogy nem ártana egy kevésbé sorvadt baloldal a régi, rozzant egykori komcsik helyett. Egy egészséges társadalom testének nem árt, ha ép mind a két oldala. Ha van olyan társadalmi alakulat, ami a szociális problémákra érzékeny. Mert, arra jelenleg nincsen senki. Így meg, olyan félkarú óriás, akinek a feje sincsen a helyén, meg némileg üres neki, szíve meg talán egyáltalán nincsen. Mármint, a társadalom. Pedig, immár több pontban is felsoroltatott, hogy a viselkedése jobb (és bal) körökben nem elfogadható! Na, és ez is kétharmaddal.

Ugyanis – tévedés ne essék – abban a klubban nem a kormányt bírálták, meg az intézkedéseit, hanem igenis, a népet, amelyik meg éppen ezeket támogatta itthon kétharmaddal! Ezért például az egyik kétharmad, az derék, a másik meg simlis. Persze, az, hogy olyan a választási rendszer errefelé, amilyen, azt arrafelé nem igazán tudják, vagy ha tudják is, nem fognak törődni vele. De azt tudják, hogy, minden népnek olyanok a vezetői, amilyet megérdemel! Ezt, bizony, ott is tudják…

Tehát, ha lassan eljutnak odáig, hogy azt a cikkelyt végre elhetedelik, pontosan tisztában vannak azzal, hogy azt nem a kormány és a kormánypártok szívják meg. Azok már, a hatalom révén igencsak megszedték magukat, akár az eddigi támogatásokból is, meg, egyébként is, nemcsak ezek, hanem azok, meg, az előzőek is. Attól, hogy ott megvonják a szavazati jogot, itt nem fog változni semmi. Ha meg a pénzcsapot zárják el, még annyi töredék-maradék sem jut a keleti végek felzárkóztatására, mint eddig. Mert az is demagógia csak, hogy a beígérhető szankciók majd a kormányt sújtják… fenéket, az bizony, a népet fogja!

Az meg biztos, hogy vasárnap hagyták hangoskodni a leszerepelteket, hogy legyen kire haragudni a pihenőnap hangoskodással való megzavarásáért. Mert, itten kérem – láthatólag és látszólag – demokrácia és szólásszabadság van. Megfelelő szabályok betartásával mehet a tünti is, legfeljebb kicsit megzavarja a pihenést, és akkor van kire haragudni. Még az átkozott hazaáruló civil migráncs-simogatók is jótékonykodhatnak, ha az adópercentet befizetik. Sőt, itten, a szabályok betartásával akár sztrájkolni is lehet, ha az nem jár munkabeszüntetéssel ugyebár, és minden olyan jog-szerű, hogy csak na! Ugyanis, ami itt van, az is demokrácia-szerű…

Mert, van ám ellenzék is, ott ülnek a neogótikusban, csak éppen minek? Ja, mert demokrácia van. Némileg illiberális ugyan, és most majd keresztény-szerű is lesz, de van! Milyen? Ilyen.

Na és akkor most a vén M. Archa esetleg másszon ki a dagonyából, a reumás tagjaival, mert a Fletó vörös posztóként lobogtatja magát?

Hát, ezen még alaposan kérődzöm…

Bár, a M. Archa véleményét a dolgok folyásáról holmi ponyvákban megírta már, sőt egy újabbat is, szokás szerint letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1n0-5kIpOHPj9CX-Dd4ZYKAoYSbLZDG5O

Borítót is rajzolt neki:

https://drive.google.com/open?id=1mL1TAwElULDpIwPYfTCq6H4udgTf6QOn

A FIDESZ MEGOLDJA A MUNKAERŐ-HIÁNYT:

Ha kikerülünk az Unióból, mindnek haza kell jönniük…

Na, végre, egy ügyes húzás! Csak egy jelentést kellett kiprovokálni, amit ott, el is fogadnak…

Most már tudható, hogy a közelmúlt eseményeihez milyen szándék vezetett. Persze, ez csak kissé egyértelmű, és nem igazán nyilvános, de nagyon okos! Mondjuk, egyesek számára ez még nem nyilvánvaló, de kis gondolkodás után a vak is látja!

Ugyanis, ezzel annyi minden manapság bevallott és be nem vallott probléma megoldható!

…A nyugdíj-rendszer válságától az egészségügy problémáinak megoldásáig, csak hogy kapásból néhányat említsek. Ha ugyanis a munkaerő Magyarországról nem áramolhat ki – végre – szerteszéjjel Európába, sőt, muszáj hazatérnie, mert az, hogy első lépésben mondjuk, csak szavazati jogot korlátoznak, meg támogatást vonnak el, nem jelenti azt, hogy második lépésként a magyar állampolgárságúakat nem zavarják haza!

És, éppen ez a cél.

…És akkor megszűnik például az orvos-hiány, és ha a diplomás nővéreket is hazaküldik, rendbe jön az egészségügy, de hazatérnek a szakácsok a Balaton mellé, meg a pincérek is, és fellendül az építő-ipar, mert lesz elég kőműves, épület-asztalos, meg hideg-meleg burkoló is! Meg a szolgáltató-ipar… lesz, aki ezt-azt meg tud javítani, és olcsón. Vagy, éjjel nappal járműveket vezet. És egyik sem nyitja ki a pofáját! Például… és, mindezek után az egész megúszható elsősorban a nagyoknak, béremelés és egyéb juttatások nélkül.

Ami természetesen fékezi az inflációt, ezzel majd erősödik a forint, meg lesznek, aki a nyugdíjakhoz adóznak eleget, persze, az uraknak is, és előbb utóbb minden rendbe jön, ha lesz elég robotra meg forspontra kényszeríthető kéz, és a robotos jobbágyok szabad költözési jogát ismét sikerül eltörölni.

Pompás, okos, sőt… zseniális.

A KULTÚRKAMPF, VAGYIS HARC, PESTYESEN

Végre elkezdődött, és ez örömet okoz. Egyeseknek.

Egy ilyen vén M. Archa azonban szkepszissel fogadja, ha a mellette legelő nyáj vélemény-kolomposa, bizonyos O. Kosh elégedetten áradozik, eképpen:

- Mert, már éppen itt az ideje!

...Itt az ideje annak, hogy a hazai közbeszédnek a környékéről is végleg eltöröltessenek a komcsi, meg a libsi-bibsi mételyt terjesztők! Hogy talpra állhassanak azok a nyájhoz hűek, akik eddig nem juthattak szóhoz a környező mások miatt! Mert a kultúra lényege semmiképpen nem a minőség, hanem a hovatartozás, mint elsődleges szempont.

De itt az idő… és ismervén a történelmi példákat, én már föl is készültem… bár, még nem lehet tudni, hogy hol lesz az első ünnepélyes könyvégetés, én már utána is néztem a könyvespolcomon… de, sajnos, nem találtam sem a Kertészt, sem az Esterházyt, úgy hogy most muszáj lesz vennem néhány példányt, hogy legyen tűzrevalóm. Úgy sejtem, az akció valamikor szeptember elején lehet majd, a Hősők terén talán…

Mindnyájunknak el kell menni… de az igazi majd az lesz, ha a szerzőket is tűzre tehetjük.

- Nem zavaró esetleg, hogy már egyik sem él?

- Nem? …Nem baj, van másik!

A Fidesz-KDNP-n kívülről:

SENKIK ÉS VALAKIK

Amikor a diadalittasak Vácról elmagyarázták – nekem is –, hogy „senkik vagytok, hej, hej”, akkor rádöbbentettek arra, hogy valóban! Ámde, ezzel arra is, hogy nem akarok hozzájuk hasonló „valaki” lenni…

A „senki” ugyanis, a magyar nyelv szerint olyan, aki nincs. De, ez egyáltalán nem baj! Egy olyan társadalmi rendszernek, amelyik a hatalom szintjén vonja kétségbe a létezésem is, egyáltalán nem baj, ha láthatatlan, és érzékelhetetlen vagyok! Mintha nem is lennék. Hát, akkor a számukra ne is legyek! Vagyunk, vagyok, vagy sem, az ugyanis nekik – ezek szerint – mindegy. Bár – sajnos – személyi szám alapján mindannyiunkat nyilvántartanak, de számukra belőlem legyen ennyi is elég! Mivel senki vagyok, minden egyéb rám vonatkozóról jobb is, ha elfeledkeznek (Persze, némi hiúság azt gondolni, hogy már nem tették meg!).

Tehát, többek között én is egy senki vagyok…

Persze, nálamnál valóban jóval közismertebb senkik is (nem)léteznek, de ez csak számomra megjegyzendő, mivel ők kijelentették, hogy azok is senkik (ám igen hízelgő, hogy egy valóban senki ugyanúgy az, mint az általam tiszteltek):

- Nem létező gondolkodók, tudósok, művészek, közvélemény-formálók… vagyis, senkik.

A hatalomba kavarodott kétharmadnyi diadalittasak, akik ugyebár „valakik” – tehát egyértelműen létezők – joggal negligálják mindet. Mert, ha mást nem is, de azt még megtanulták az előző rendszer nemzetközi himnuszából, hogy bizony, lehet létezőket „végképp eltörölni”.

És most ők is, meg is teszik!

„Vae victis”, meg egészpályás letámadás…

Vagyis, végképp eltörölnének mindent és mindazokat, akik nem olyanok, mint amilyeneket ők elvárnak, hogy egyáltalán létezhessenek. Mivel, hogy különböznek az általuk elvártaktól. Persze, a „különb” jelentésén is érdemes volna kicsit elrágódniuk, de olyasmit ők nem szoktak (ha egyáltalán tisztában vannak a minőség és a miféleség jelentése közötti különbséggel).

Persze, nekik mindegy, mivel a szenteskedést képtelenek megkülönböztetni a szenttől. A „szent” eredeti jelentése ugyanis mindössze a „tiszteletre méltó”… ám, az, hogy a tizennyolcadik század némely valóban tiszteletre méltó gondolkodója eszméi alapján megvalósult szekularizáció bizonyos funkciókat elkülönített, az nemigen smakkol nekik. Úgy, hogy most aztán vissza! Cirka két és fél évszázadot minimum… és hittant az óvodákba is, no meg a magyar szentekről filmeket, mostan az kell! Mert, az a keresztényi, és nem az evangéliumi tanítás, mert amiről az szól – mint erkölcsi alapvetés – az igencsak strapás, mint az önmegtartóztatás (akár a vagyonosodásban is), együttérzés (a sorsüldözöttekkel), tolerancia (a másként gondolkodókhoz), segítőkészség (a szükséget szenvedőknek).

Egyszerűbb a tömjénfüst ködébe burkolt áhítatoskodás, csakhogy nem mi felé, hanem ki felé… ja, és nagyon nem afelé, aki azt állította magáról, hogy „vagyok, aki vagyok” (és nem a Gesztiről van szó, kérem szépen). Aki – talán, ha nem is figyelnek oda rá – ha van, talán mégis csak valaki, de tutira nem úgy, ahogyan ők.

Ők ugyanis, hiába mondják, hogy hisznek benne, ha neki viszont nem hisznek…

Vagyis, hatalomból és erőből most sikerül kialakítani nekik, a „valakiknek”, az önző és keresztényietlen kereszténységet, meg a népmentes nemzetet is.

Azt viszont elfelejtik ezek a nagyon magyarok, hogy abban az Árpád-házban, mely számos szentet adott, aláíratott az Aranybulla, melyben egyértelműsítették, hogy a hatalom a népet kell, hogy szolgálja, és nem fordítva! Most viszont a nép a „senkik”, akiknek a feladata a „valakik” kiszolgálása, ugyebár. A nemzetes nemzetieké. Mert a „szolgálat” és a „kiszolgálás” között is van ám különbség! A szolgálat ugyanis feltételezi a gondolkodva gondoskodást, míg a kiszolgálás az utasítás gondolkodás nélküli teljesítése, kérem alássan. Ezek azért nem annyira finom különbségek…

Ám, manapság nem divat finomkodni bizonyos körökben. Például, a hatalom és a hatalmaskodás különbségét sem igazán érzékelik a „valakik”.

Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy élni valamivel – mondjuk, a hatalommal – vagy visszaélni, az nagyon nem ugyanaz. És ezt a distinkciót megtanulni, az bizony több nemzedéknyi lecke… vagyis, az úriember nem attól az, hogy uralja a környezetét, hanem valami egészen mástól, amit ezek a nemzetes urak még nagyon nem tanultak meg! Mondjuk, hogy uralják önmagukat. Mivel azok, akkoriban, mire a rablólovagoktól eljutottak annakidején az országért aggódó, kiművelt emberfőkre vágyó, múzeum-alapító meg hídépítő úriemberig, az több nemzedék volt, amit az újak hiába is akarnának most elkezdeni elölről… mert kibukik az igazi, a méretre szabott helyett manapság divatosan beújított „márkás” Armani, meg a Hugo Boss öltöny alól a trágyalé-szagú gumicsizma, akkor is, ha lakkcipő. Attól, ha valaki a messzi északon házi rénszarvasra lövöldöz, nemhogy arisztokrata nem lesz, hanem igaz vadász sem, mivel az utolsó rabsic is igazabb természet-ismerő nála… például. De ha úgy érzi, hogy hatalomból mindent uralhat, mégis megteszi, mert megteheti, már csak úrhatnámságból is. És ezek a „valakik” – talán – hiába próbálnak mindenki másból jobbágyokat csinálni, mert bár manapság sajnos igen sokan hajlamosak az ilyesmibe beletörődni, de aki már egyszer gondolkodó fővel megélte – noha csak pár évig, tán évtizedig sem – hogy milyen szabadnak és öntudatos (állam)polgárnak lenni, az a jónéhány senki most vagy a fejét csóválja, vagy inkább elmegy jó messzire, ahol bárki lehet.

Van néhány jellegzetes attitűd, ahogyan ezek a „valakik” a többihez viszonyulnak. Mert, miután sikerül maguk alá gyűrni másokat, mégsem tudnak jó gazdák lenni. Csak hatalmaskodók. Ha már mindenképpen egyfajta feudális és hűbéri rendszert vizionálnak „konzervativizmus” gyanánt, akkor is elfelejtik, hogy ha nem gondoskodnak a jószág jóléte felől, akkor előbb-utóbb nem lesz mit uralniuk… és az efféle gondolkodás, ami jellemzi a „valakiket”, erősen hajaz egyfajta hozzáállásra. Pont arra, ahogyan az ültetvényeken a gazda által alkalmazott proli, korbácsos fehér rabszolga-hajcsár magát különbnek vélve állatnak se tekintette a feketéket a polgárháború előtti Amerikában, hogy azt követően meg néha csoportosan kilovagolva fehér csuklyát húzzon a fejére…

A proli – legyen bár agrárproletár, vagy ipari, mindegy – vágyaiban mindig legalább középosztálybelivé akar válni, legalább kulákká (aminek a jelentése eredetileg egyébként a koprofág), vagy még „feljebb” lépni a rétegek közt képzelt „ranglistán”, és ha legalább annyi megadatik neki, hogy másokat végre lenézhessen, már valamennyire elégedett is, hogy ő a különb! És, ha egy ilyen egyszer valamiféle hatalmat kap, akkor úgy él vele, ahogy. Mert nem az a lényeg, ami, hanem az, hogy mások engedelmeskedjenek, másokat uralhasson. A „senkik” ne akarjanak semmit, se önállóan gondolkodni, se tudni se akarjanak, csak behúzott nyakkal engedelmeskedni.

Vagyis úgy viszonyulnak az „alja néphez”, ahogyan most a „valakik”. A büszke Nemzetesek. A vezér csatlósai és tiszttartói. És akkor elváratik minden alárendelttől az alázatosság, ez a minimum, meg elvárható a kiszolgálás, a gondolkodás nélküli parancs-végrehajtás. Sőt, a leghelyesebb, ha a „senkik” soha többé nem is gondolkodnak, mert ha megtanulnák a saját fejüket használni, akkor esetleg megkérdőjelezhetik a parancs értelmességét… ezért, gondolkodni is tilos. Ha másként nem megy, akkor a következő nemzedéket kell ekként beidomítani!

…Hát, ez van. Már megint.

Jobb senkinek maradni… én – vénecskén – megéltem, hogy a Marxista-Leninista tanszéken meg-, és lefelelni voltam kénytelen a tudományként feltüntetett önellentmondásos képtelenségeket a hevesen berzenkedő fejembe gyötörve, most meg azt kell látnom, hogy az a fajta szellemi terror, amit én balról kaptam, most a fiatalokat jobbról – ha ez jobb(?) – éri… hiszen, a gondolkodásmód ugyanaz. Egydimenziós…

Na, inkább valami vidámabbat: egyébként meg, megint sikerült össze M. Archáskodni néhány oldalnyi nyári, strandra-való ponyvát, letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1t5NorIkm5A0Zm56rgRFvJAm3T6Y6i_56

…borítóstul:

https://drive.google.com/open?id=1AbIcpHvTcGfpARVWNBMB3vWxtyKRCzFC

AZ ÉRTELMISÉG NEMZETÁRULÁSA

…Azért, ez döbbenetes!

Hiába hirdeti magáról a „kiművelt emberfők” szűk csoportja azt, hogy ők lennének a nemzet színe-java, mert egyáltalán nem azok. Akikben ugyanis nincsen olyan morális tartás, hogy a kormányzat által meghirdetett elveket hűséggel követve azokat a népség felé is közvetítsék, azok semmiképp nem azok! Nahát…

Hogy holmi egykori akadémiai főfejesek, sőt korábbi miniszter is ellentmondjon a központi akaratnak, az közbotrány… meg, hogy most már egyéb kultúrnokok is, nemcsak holmi közgarázdák elemezgetnek mindenfélét, hogy az nem is úgy van, meg nem is jó, meg nem igaz… holott, ha a kétharmad azt éppen ellenkezőleg hirdeti, akkor hogy jönnek ahhoz ezek a puhapucások, hogy kétségbe vonjanak bármit! Sőt, egyesek még védelmükbe vesznek olyat, akikről köztudott, hogy hová tartozik!

…Ha a kormányszóvivő, aki nem akárki, hanem a Nemzeti Kormány komoly tekintélye, és így hivatalából kifolyólag csakis bölcs lehet, valakiről azt mondja, hogy „csak egy öreg, bigott kommunista”, akkor az illető az. Az akkor is az, ha 1958-tól 1963-ig a pálya szélére állítva létezhetett csak, és a Kádár-rendszer elől 1977-től 1990-ig inkább külföldre ment a hazai viszonyokat megúszandó, és talán nem is éppen a kommunista rendszerrel szembeni véleménynyilvánítása miatt üldözték el az országból.

Most, amikor egyértelműen meghirdettetett, hogy nem holmi puhapucás értelmiségiekre van szüksége a Nemzetnek, hanem olajos körmű szakikra, akik tisztességgel húzzák meg nap, mint nap ugyanúgy azt a két csavart a szalag mellett, és utána hét végén szépen elmennek a nagymisére is! Vagy, netán, látta-e bárki az idős hölgyet, amint franciakulccsal a kezében alaposan befeszít egy hollandi-anyát, vagy a csákánnyal követ tör? Vagy látta-e bárki az illetőt a vasárnapi nagymisén?

Na, ugye?

Az ország színe-virága ugyanis nem az olyan agyjártató, aki mindenféle lila-köddel computerelget, mindenféle idegen nyelven irkál, meg okoskodik, hogy aztán külföldre dobbantson jobb pénzért, hanem az, aki gondolkodás nélkül hisz, és rendesen húzza az igát, nemzeti öntudatból akár minimálbérért is. Mert, a Nemzet az ilyenekre tud támaszkodni elsősorban. Ők a nemzet színe-virága, és a java irányítja őket. A (ki)választottak!

Na, kérem, ez az igazság vége, és akinek nem tetszik, annak utánajárnak…

Egyébként meg, megint sikerült össze M. Archáskodni néhány oldalnyi nyári, strandra-való ponyvát, letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1t5NorIkm5A0Zm56rgRFvJAm3T6Y6i_56

…borítóstul:

https://drive.google.com/open?id=1AbIcpHvTcGfpARVWNBMB3vWxtyKRCzFC

GENDER PEDIG NINCS!

…Mint ha a „boszorkányok pedig nincsenek” Könyves Kálmán által kinyilatkoztatott törvény preambulumát hallanám… bár, mondjuk, az a „strigákra” vonatkozott, az állatalakot felöltő gonoszlelkűekre, latinul, és eléggé kategorikusan. (Mondjuk, a királynak ebben igaza is volt…)

Ámde…

Mintha mi a huszonegyedik század legelején ugyan, de bizonyos, ilyen kategorikus kijelentéseket mintha már kissé túlhaladott korban leledzenénk, nemde?

Hogy a gender-elméletben mennyi igazság van, avagy nincsen, azt – talán – nem a politikának, meg a kormánynak illenék eldönteni. Ugyanis, bármiféle (akadémiai) tudomány-terület léte, avagy nemléte nem a politika által meghatározott! Én nem tudom, hogy az adott tudomány-terület kutatásait mi és mennyiben igazolja, vagy esetleg cáfolja, és ebből a szempontból számomra az teljesen mindegy is. Ugyanis, ez a tudomány dolga, és csakis, és kizárólag a tudományé!

Persze, volt már ilyesmi a történelemben. Hogy egyes tudományos téziseket, sőt, akár tételeket is politikai szempontból minősítette ez vagy amaz az álladalmi vezetés.

Volt olyasmi is, nem is a távoli múltban, hogy például, a genetikát és a pszichológiát cuzammen fertőző burzsoá áltudománynak minősítették, de másutt akár a relativitás-elméletet is, mint elfajzott és zsidó ál-elméletet. Sztálin és Hitler „bölcsessége” köszön most vissza ezzel. Betiltott tudomány? Ez csakis a diktatúrákra jellemző.

A tudomány ugyanis bármit megvitathat, érvelhet, bizonyíthat, vagy ellen-bizonyíthat, mert ez a természete. Olyasmit, hogy „tilos”, a tudomány nem ismer, mert nem ismerhet. Akármekkora marhaság vagy bölcsesség, csakis tudományos vitában mérettethető meg! Már, ha a tudomány megmaradhat annak, ami. Mert, ha nem… akkor baj van.

Baj van?

Hát miféle sors ez, nem elég, hogy leégetnek, a végén még el is nyomnak? - mondta a cigaretta.

A HÍRTÉVÉ MÁTÓL JÓHÍRTÉVÉ?

No, ez is bejött! Most már sikerül a hírtévét is konszolidálni.

Persze, a múltkor már közzé tettem egy jós-kérődzést. Bár, nagy parafenoménnak ahhoz sem kellett lenni.

Végül is, megkezdődött a tisztogatás ott is! Ha csak így megy, hogy az idegenlelkű, okoskodó intellektusokra szájkosár kerüljön… és ha nem hajlamosak ilyet viselni, akkor a leghelyesebb, ha a levegő végleg elfogy körülöttük, akkor próbáljanak meg beszélni! Így kell ezt! Fel is út, le is út. Hogy holmi Csintalanok, meg Kálmán Olgák ne fertőzhessék tovább a nyájat a hivatalostól különböző gondolatokkal, meg véleményekkel.

Igaz ugyan, hogy a déli híradóban a műsorváltozásról villogó szalag-felirat tájékoztatott, de közben tapasztalni lehetett, hogy immár csakis a fontos hírek váltak ott is a lényegessé: A balesetek, bűncselekmények, és a távoli országokat sújtó természeti csapások, mert a nép csakis az ilyesmire kíváncsi. (Mint ahogyan Tarantino filmjeiben is, a lényeg, hogy minél véresebb, annál jobb, hiszen nem az adást nézővel történik az ilyesmi, ettől lehet az szórakoztató!) Továbbá, szintén lényeges hírekről értesít minket, az ország hivatalos idei tortáiról és új kenyeréről (kukorica is van benne), de holmi belpolitika, vagy a hazai hatalmasok zsebre picsi-pacsija és egyebek, mivel tulajdonképpen, mint a dolgok természetes rendje, teljességgel érdektelen. Persze, erősen gyanítom, hogy a hírszerkesztő, vagy az, aki a szalagfeliratot feltűnően villogtatta, még szükségszerűen igazoló-jelentést lesz kénytelen írni a villogtatás miértjéről, de ez így is van rendjén.

Hiszen, éppen tegnap írtam: „Márpedig, minden harcban, háborúban az ellen mindenféle potenciálja szükségszerűen támadandó! Sőt, levadászandó, kiiktatandó. A kultúra területén pedig az ellen bármely tehetsége az.”

Az ellen emígy tehát kiiktattatott, és immár csak egyféle hír, kép, hang, egységes vélemény az, melynek helye lehet e hazában. Ez van, más meg nem is lehet. Vitathatatlan!

Még, hogy önálló gondolat… a gondolat szabadsága ugyanis azt jelenti, hogy bárki szabadon azzal egyetérthet a hatalom által kinyilatkoztatottakkal. Érthető?

Vae victis, vae diversis!

L. SIMON ÉS A KULTURKAMPF

Néha csak nézek, és eléggé lassan kérődzöm. Meg emésztek. De, ha sikerül, akkor van eredménye.

Immár sokadszor látom a tévében, ahogy az egykori főkultúrnok eléggé indulatosan osztja ki elvbarátait Tusványoson. Sőt, szinte, mintha igaza is lenne… olyan meggyőzőnek tűnik, pedig, erről szó sincsen.

Ugyanis, a nevezett nem érti a kulturkampf lényegét! Ahol ugyanis, nevezetesen az összetett szó második felében a lényeg. Kultur ide, vagy oda, a lényeg a kampf! És, a háborúban minden eszköz megengedett!

Még hogy legyenek tehetségesebbek… mintha a tehetség, mint olyan, megvehető, avagy megszerezhető, vagy kiosztható, esetleg kinevezhető lenne.

Hát, sajnos nem.

Márpedig, minden harcban, háborúban az ellen mindenféle potenciálja szükségszerűen támadandó! Sőt, levadászandó, kiiktatandó. A kultúra területén pedig az ellen bármely tehetsége az. A sajátok esetében pedig, teljességgel téves elképzelés az, hogy csak úgy, legyen valaki felszólításra tehetséges… esetleg kinevezéssel, mondjuk, ha alkalmatlan, akkor baj van, mert, ez nem verseny, hanem harc!

A tudósok, művészek, meg a zsurnaliszták (jaj de elavult kifejezés, mindjárt helyettesítem) vagyis média-szakemberek ebben a harcban törzstisztek, meg tábornokok, vagy például, egyes tehetségek szinte mesterlövészek… és melyik az olyan ütődött hadfi, aki ilyeneket az ellen soraiból ne óhajtana kiiktatni. Mikor legelébb épp azokat kell! És, ha az egyik félnél az ilyenekben hiány mutatkozik, akkor a harcban nem az lesz az elsődleges, hogy hajrámunkában ilyeneket kitermeljen, hanem természetesen az, hogy az ellen ilyenjeit kiiktassa. Mert, az jóval egyszerűbb.

És, akkor rájöttem.

Arra, hogy lehet bár, hogy L Simon ezt nem tudja, de az elvbarátai, azok nagyon is.

Mert, már csinálják.

Lehet, hogy tehetségtelenül, de teljes erőbedobással.

Ugyanis, a tehetség általában mindig kitűnik a háttérből, vagyis feltűnő. Hatékony. Ámde, ritka!

Most csak egyetlen, történelmi tapasztalat tanúságát osztanám meg:

Szakemberek szerint, a világháború leghatékonyabb tankja a németek Tigrise volt. Különösen hatékony!

Ámde:

Mind a T-34-est, mind a Shermant sokkal jelentősebb számban állították elő, és így lettek sikeresek. Mi ebből a tanúság?

A nagy tömegben gyártott középszer, az sokkal hasznosabb. Különösképpen, ha az egyik oldalon nincsen, csak a másikon van tehetség. Ha meg, a tehetség a másik oldalon van, akkor jobb is lesz mindegyiket kiiktatni. Hiszen, ha itt nincs, ott meg van, akkor bölcs dolog, ha mindegyiket, meg amúgy is kitűnnek, attól jó célpontok.

Elvégre, ha harc, akkor harc!

 No, kéremszépen, néztem, alaposan megrágtam, kérődztem, megint megrágtam, megemésztettem, mint ahogyan egy vén és prehisztorikus M. Archához illik. Íme az eredmény! Persze, hogy ez is lapos, de soha sem hullik az élére… és, van bőven! Éljen a középszer… vagy „a”-val még inkább?

TUDOMÁNY? AKADÉMIA?

A NEMZET JOBBAN TUDJA…

 Végre!

Most oda kerülnek az agyasok, ahová valók!

Lapátra.

Még, hogy majdnem kétszáz éves, és a Széchenyi alapította? Hát, akkor igencsak korszerűtlen, régi… dicsőség? Ideje lecserélni, vagy kihajítani.

Persze, az érthető, hogy nem tetszik nekik. De, hát csak tudósok! És mivel „a tett halála az okoskodás”, ők a gátjai a Nemzet felemelkedésének. Nem okoskodni, hanem dolgozni kell most! És nem holmi agyasokra, hanem olajos körmű melósokra van itt szükség, ezt már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a legfőbb bölcsesség. Különösen akkor, ha tudálékossággal kétségbe vonnak holmi tudományokra hivatkozva bármiféle Nemzeti ötletet. Lett légyen az – mondjuk – akár a költségvetés, meg hogy kiszámolták, az annyi, ami nem annyi… olyan butaságokkal jönnek, hogy ha az Euro nem háromszáztíz forint, hanem háromszázharminc, akkor nem is stimmelhet. Micsoda marhaság… hogy, a több, az kevesebb! Nem értik a forradalmian innovatív Matolcsyzmust… tudósok. Ugyan már!

Különben is, minek itt okoskodni?

Tessék szót fogadni, és passz!

Ha meg nem, akkor nincsen zsebpénz a szórakozásra. Most ez van, szóval vége a haszontalankodásnak. Ha az okoskodás kárára van a Nemzetnek, akkor abba kell hagyni, és fölösleges reklamálni, mert fontos és kiemelt ügyekben amúgy is az új és irányvonal-tartó közigazgatási bíróságok döntenek majd. Egyébként meg, kétharmaddal bármilyen törvény-változtatást el lehet fogadtatni, és a bíróságoknak nem is a törvény betűjét kell szem előtt tartani, hanem a törvényalkotónak a preambulumban kifejezett szándékát… vagy ha nem is írták le, illendő azt kitalálni, hogy mi is lehetett! És ha azt látja szükségesnek a törvényalkotó többség, hogy a kétharmad megszavazza az Ohm-törvény megváltoztatását – arra hivatkozva, hogy fölöslegesen nem szabad bárhol feszültséget kelteni – akkor az meg lesz változtatva, és passz! Érthető?

Még, hogy a tudomány független… na, akkor ugráljanak ezek a nyavalyás sorosista hazaárulók, ha egy büdös petákot sem kapnak. Olyanokra, akik engedelmesség helyett okoskodnak, semmi szüksége nincsen a Nemzetnek. Akkor azoknak sárga mellényt fel, és lehet az akadémikus uraknak kapargatni az útpadkát, és addig, ameddig. Mert ha ott is okoskodnának, akkor a közmunka is az ablakba kerül…

-

Persze, teljesen fölösleges fonákról epét pazarolni minderre… tehát abba is hagyom a gúnyolódást.

Tudtuk ugyanis előre, akik előre láttuk, hogy mi következik, de hiába ágáltunk, meg rikoltoztunk, meg integettünk, ha a három majom mostanában országszerte divatosabb. Sőt, kétharmadnyira! Most már bele kell törődni…

Mert, eső után köpönyeg, és minden hiábavaló. Vagyis, minden népnek olyanok a vezetői, amilyet az megérdemel. Persze, lehet elemezni, hogy ki és miért, és hogy sokan megszokásból, vagy a nem kissé egyoldalú tájékoztatási riogatás következtében, meg bőséggel vannak lekötelezettek, vagy csak az alamizsnát féltők, és még mindig sokan, akik zsigerből, mert az előző rendszer, meg garnitúra sértettjei… és máris, meg van a kétharmadhoz szükséges létszám, a kemény mag. És nagyon sok időbe kerül majd (és még sok minden egyébbe mindannyiunknak), hogy azok is rájöjjenek, hogy akiknek felhatalmazást adtak, azoknak nem arra… mi több, hogy a „senkik vagytok, hej, hej”, az bizony rájuk is vonatkozik. Mert, már elkezdték…

Ezért az utóbbi időben semmi kedvem nem volt M. Archáskodni… és hanyagolódott a blog.

Viszont, miközben a „helyzet fokozódik”, csak firkált még egyet a vén M. Archa. Már csak azért is, hogy kerek szám legyen…

Íme, itt a huszadik, nyaraláshoz időt elütni, ha esős éppen, megfelelő, és elérhető itt:

https://drive.google.com/file/d/1Se13Qf4u-NEFJr79YcdGiN-qaN0OnoET/view?usp=sharing

…no, meg a borító is hozzá:

https://drive.google.com/file/d/18KjHljNYCEtutmQrYOB3O-ryD8SzE0Kg/view?usp=sharing