L. SIMON ÉS A KULTURKAMPF

Néha csak nézek, és eléggé lassan kérődzöm. Meg emésztek. De, ha sikerül, akkor van eredménye.

Immár sokadszor látom a tévében, ahogy az egykori főkultúrnok eléggé indulatosan osztja ki elvbarátait Tusványoson. Sőt, szinte, mintha igaza is lenne… olyan meggyőzőnek tűnik, pedig, erről szó sincsen.

Ugyanis, a nevezett nem érti a kulturkampf lényegét! Ahol ugyanis, nevezetesen az összetett szó második felében a lényeg. Kultur ide, vagy oda, a lényeg a kampf! És, a háborúban minden eszköz megengedett!

Még hogy legyenek tehetségesebbek… mintha a tehetség, mint olyan, megvehető, avagy megszerezhető, vagy kiosztható, esetleg kinevezhető lenne.

Hát, sajnos nem.

Márpedig, minden harcban, háborúban az ellen mindenféle potenciálja szükségszerűen támadandó! Sőt, levadászandó, kiiktatandó. A kultúra területén pedig az ellen bármely tehetsége az. A sajátok esetében pedig, teljességgel téves elképzelés az, hogy csak úgy, legyen valaki felszólításra tehetséges… esetleg kinevezéssel, mondjuk, ha alkalmatlan, akkor baj van, mert, ez nem verseny, hanem harc!

A tudósok, művészek, meg a zsurnaliszták (jaj de elavult kifejezés, mindjárt helyettesítem) vagyis média-szakemberek ebben a harcban törzstisztek, meg tábornokok, vagy például, egyes tehetségek szinte mesterlövészek… és melyik az olyan ütődött hadfi, aki ilyeneket az ellen soraiból ne óhajtana kiiktatni. Mikor legelébb épp azokat kell! És, ha az egyik félnél az ilyenekben hiány mutatkozik, akkor a harcban nem az lesz az elsődleges, hogy hajrámunkában ilyeneket kitermeljen, hanem természetesen az, hogy az ellen ilyenjeit kiiktassa. Mert, az jóval egyszerűbb.

És, akkor rájöttem.

Arra, hogy lehet bár, hogy L Simon ezt nem tudja, de az elvbarátai, azok nagyon is.

Mert, már csinálják.

Lehet, hogy tehetségtelenül, de teljes erőbedobással.

Ugyanis, a tehetség általában mindig kitűnik a háttérből, vagyis feltűnő. Hatékony. Ámde, ritka!

Most csak egyetlen, történelmi tapasztalat tanúságát osztanám meg:

Szakemberek szerint, a világháború leghatékonyabb tankja a németek Tigrise volt. Különösen hatékony!

Ámde:

Mind a T-34-est, mind a Shermant sokkal jelentősebb számban állították elő, és így lettek sikeresek. Mi ebből a tanúság?

A nagy tömegben gyártott középszer, az sokkal hasznosabb. Különösképpen, ha az egyik oldalon nincsen, csak a másikon van tehetség. Ha meg, a tehetség a másik oldalon van, akkor jobb is lesz mindegyiket kiiktatni. Hiszen, ha itt nincs, ott meg van, akkor bölcs dolog, ha mindegyiket, meg amúgy is kitűnnek, attól jó célpontok.

Elvégre, ha harc, akkor harc!

 No, kéremszépen, néztem, alaposan megrágtam, kérődztem, megint megrágtam, megemésztettem, mint ahogyan egy vén és prehisztorikus M. Archához illik. Íme az eredmény! Persze, hogy ez is lapos, de soha sem hullik az élére… és, van bőven! Éljen a középszer… vagy „a”-val még inkább?