A LEGES-LEGNAGYOBB MAGYAR
Kossuth apánk nevezte a politikai és ideológiai ellenfelét, Széchenyit a legnagyobbnak. Persze, hiba volt, mert az ellent nem dicsérni, hanem elpusztítani, de legalább ellehetetleníteni kell, például már a félpályánál lerúgni, hogy nehogy véletlen tizenegyes legyen a dologból… és nem együttműködni az ilyennel egy kormányban! Pedig valóban nagyon nem szerették egymást… de mindez smafu!
Mert van már náluk is sokkal nagyobb, bizony ám! Most már tudhatja a világ!
Például Petőfi labdába sem rúghat mellette… persze, mivel egyáltalán nincsen arról semmiféle ismeret, miszerint a mártír-költő tudott volna egyáltalán focizni. Pedig, ez az egyik legfőbb ismérv a magyarság bizonyítására!
Persze, Kossuthról is csak holmi regényekből sejthetjük, hogy ha focizni nem is, gyerekként parittyázni igencsak eredményesen tudott, a gróf úr pedig csak amolyan úri huncutságokban volt jártas, mint a vívás, ami, ugyebár nem is sport, főleg, ha valaki arisztokrata huszárfőtisztként műveli, mert az akkor munka, bizony ám! Mint a hídépítés. Ámde holmi akadémia-alapítás már kimondottan nemszeretjük-dolog, az, hogy élet-idegen dolgokról spekuláló agyasokat egy kupacba terelgessenek, hogy az idegen-szívűség magvait elhintsék, az nagyon csúf ügy. Bár az eddigi legnagyobb eléggé tájékozott volt nemcsak a gazdaság-filozófiában, de a lótenyésztésben is, meg később még összeirkált – elég vitriolos tollal – holmi politikai pamfleteket is, mindez smafu, mert focizni, azt nem tudott…
Kossuth viszont eredetileg csak egy szimpla jogász volt, meg képzavarokban szónokló népvezér. Dicsőség ide, vagy oda, végül is vesztett, és menekülnie kellett. Mert a parittyázás ugyan hasznos dolog, de nem csapatsport. Ha parittyázni tudott is, a foci neki sem ment, és kikapott az oroszoktól.
Pedig az oroszok fociban azért nem is akkorák!
Ottan a főnök mostan is inkább hokizik, az is látvány és csapatsport, meg harcművészkedik, és ott sem vitathatja senki, hogy primus inter pares, vagy megnézheti magát! Az ilyenektől érdemes tanulni…
És semmiképp nem szabad ellenséges viszonyba kerülni vele. Hiszen jártak már errefelé, és azt nem köszöntük meg, sőt, és volt olyan is, hogy fociban is tönkre vertek, bár akkor éppen szovjeteknek hívták magukat. Tehát, bölcs dolog példát venni. Mert bölcsesség kell, a politikában is, meg a focipályán is. Ilyen kell a nemzetnek!
De most már van olyan! Aki focizni is tud, és nemcsak jogi doktor – noha azt soha sem gyakorolta – de minden egyébhez is kiemelkedő mód ért, egymaga rúgta ki a szovjeteket, és ez a kultúrhérosz most is védi szép hazánkat holmi muzulmán terroristák és migránsok betörésétől! Mellesleg, egész Európát, noha azok a rövidlátók nem átallnak kötekedni vele, hogy azt nem így! Pedig…
Mert ez a lánglelkű vezér az évek során megtanulta, hogy kivel nem szabad egyetérteni. És túl tudott lépni korábbi elvi elképzeléseken! Mert megtapasztalta az ördögöt, de kijátszotta a kísértőt, miután megtanult tőle alaposan mindent, és hátat fordított neki, hogy a nemzetet megvédhesse tőle! Meg az egész pokolbéli pereputtytól. És győz ellenük, hiszen ezt a nevében hordja, és már csak kevés kell, hogy az összest végleg kiebrudalja innét! Irgalmatlanul! Meg azokat is, akik agyalnak, és kételkednek benne, azokat gondolkodás nélkül.
És a nemzet már felismerte, hiszen a közvélemény megkutattatott, és szilárdnak találtatott.
Az Ő nemzete pedig tudja, mennyire bölcs is, nemcsak erős. Olyan bölcs, hogy a bölcsessége kitölti az egész országot a légtértől az altalajig, tehát az egyszerű nemzetfinek nem is kell gondolkodni semmin, elég hinni benne, és akkor is, ha némelyek gyomra korog, meg, ha a kórság bánt, egyébként sincs semmi egyéb okulnivaló, mert gondolkodik helyette a leges-legnagyobb magyar, és minden úgy jó, ahogyan Ő kinyilatkoztatja.
Ámen.
