TISZTELT KÁLMÁN OLGA!

Én most megdöbbentem. Nem is kicsit!

Mivel kimondatlanul is utalt arra, hogy az Ásotthalom térségében a nemrég történtek már megint valami olyan anti-humánus, gusztustalanul erőszakos és rasszista akció eredménye lenne, amilyet feltételezni csak lehet.

Persze, azzal tisztában vagyok, hogy a nevezett település választott vezetője nem éppen ma született bárány, és holmi hasonló belső motivációk biztosan vezethették az elveinek is, hajlamainak is, meg amúgy, a pillanatnyi legfőbb politikai kurzusnak is való megfelelni vágyást, no meg a mezőőrökét is, azonban…

Én eléggé tapasztalt vén M.Archa vagyok, mint prehisztorikus tulokféle tülkös-szarvú, se nem jobb, se nem bal, viszont egész! De már hallottam az említett településvezető illető hasonszőrű elvbarátaitól a marhavagonokat, meg holmi vonat-indulást kórusban emlegetni, a vágóhidakról meg van történelmi tapasztalat, tehát mivel széles rokonságom nem kis részét fenyegették meg – verbálisan – ezzel, ezért sem lelkesedem értük. Mint ahogyan nem lelkesedem egy más párt által produkált némi jogállamiság-csonkításért, visszamenőleges törvénykezésért, féktelen ellensúlytalanításért, törvénnyel megtámogatott lenyúlásokért, és egyéb hatalmi arroganciákért sem.

Ámde…

Minek nevezhető az a személy, aki kerítésen átmászva, erőszakkal, vagy titokban akár, célzatosan behatol egy magánportára?

Na, ugye?

A legnagyobb türelemmel és empátiával a dél felől érkezők felé, sem tudom másnak nevezni, akármilyen kultúrából is érkezik az illető, mert kerítés, porta, magánlakás, meg ilyesmi ott, a közel- (s távol) keleten, meg Afrikában is ismert fogalmak. Aki az ilyesmit arrafelé sérti, azt ott is farba rúgják.

Lehet, hogy durva dolog lábakat kirúgni, meg embertársunkat a földre kényszeríteni, és cseppet sem szimpatikus az, aki ezt élvezi, csakhogy…

Az a baj, hogy egy hatalmat féltő demagóg uszító demagógiájára nem gyógyszer valamiféle másik demagógia, még ha finoman, kimondatlanul, és utalás-szerűen történik is! Persze, utálkozni szabad, meg én sem szeretem az olyasmit, de nem szabad minden velük kapcsolatos hírre prekoncepcióval tekinteni. Azon az oldalon persze ez gyakorlat, de muszáj ezt pont tőlük átvenni? Ugyanis a legfőbb bajom manapság azzal van, hogy egy állítás igazságát, vagy egy hír valóságosságát nem az határozza meg, hogy miről mit állít, hanem, hogy ki állítja! Mert minden ilyesmi ellehetetleníti a problémák megoldására való közös gondolkodás folyamatát, amit nemcsak a tudományos életben, de a közéletben is vitának nevezünk. Ami nem anyázás, üvöltöző nyálverés, vagy veszekedés, hanem érvek és ellenérvek logikus felsorakoztatása a másik meggyőzése – és nem legyőzése – érdekében.

Van elég baj manapság. Meg sokféle tapasztalat alapozhat meg jogos gyanút. De prekoncepcióval kérdezni talán mégse illik…