Jaj, be’ szépséges is az én anyanyelvem!

- És minden, ami szépséges, igencsak sérülékeny. Mert vannak, akik szeretik kissé kitekerni, mások meg hagyják… Aztán megnézhetjük magunkat!

(Notabene „aztán”; valaki nagyon „bölcs”; akként szabályozta be a szövegszerkesztőt, hogy az „azután” szó állandóan aláhúzódik szép, hullámos pirossal. Mer’hogy asszondi, miszerént az „az után” és a „talán, esetleg azon valami, avagy dolog” fogalmak bizony – szerinte – azonosak… Hát, egy frászt! Első rátekintésre eme kitérőnek tűnő anyanyelvvédelmi dühkitörés mellékszálnak tűnik, pedig nem az, később esetleg beláthatóvá válik.)

Persze, hogy nem egyszerűen csak kötekedési célból.

Pedig hát én nem is vagyok olyan portlandcement jellegű fazon, mely – ugyebár – mindenbe beleköt… Nem „szárad”, hanem köt! Miként nemcsak ama beton, de bizonyos polimerek is kötnek, és nem száradnak! Mert a mi szépséges anyanyelvünk a két folyamatot – bizony – megkülönbözteti egymástól, nem úgy, mint az angol. S a szerző, botor mód azon meggyőződésében, hogy (vagyis miszerint) eme – igencsak elharapódzott – nyelvi trehányság kizárólag annak tudható be, hogy némely idegennyelv-tudor a saját édesanyanyelvét nem ismervén tisztes alapossággal, lazán pontatlankodik ferdítő munkájában… pedig nem addig a’!

Mert a nyelvészt az idegennyelv-tudortól bizony, igencsak sok tudományos grádics különbözteti! Másrészt pediglen sajnálatos tévedésnek bizonyult azon feltételezés, miszerint némely idegennyelv-tudor egyéb területeken – úgyis, mint fizika, kémia, biológia, technika és a többi tudomány – iszonyú műveltség-hiánnyal „rendelkezik”, ezért keveri össze a bölényt a bivallyal, meg a tulokkal, mert a marha (most nem, mint vagyon, hanem mint állat!) marhasága – nem is csak úgy általánosságában – könnyen csereberélhető összevissza. Ugyan mind patás is, szarvas (tülkös; mi több, „csües”, amúgy népieschen) is, de az ördög a részletekben… Ámde, hibásnak tűnik mindeme feltételezés az előbbiek tükrében az által, miszerint mindez nem egyszerű tudatlanság, avagy trehányság okából történik, hanem – igenis – szándékosság lapul a háttérben!

Ugyanis – szerencsére – lebuktak a sunnyogók!

Azzal, hogy a „rendelkezik” szóval bánnak manapság egyes tudatosok. Mély meggyőződésemmé vált, hogy Orwellnek valahol igaza van, csakhogy másképp. Ugyanis az „újbeszél”, illetve az Orwell szerinti végcél, a „nembeszél” – bár a regény mikroklímájában nagyon is adekvát – itt és most éppen ellenkezőleg működik. Vagyis, a fogalmak, a szavak jelentése egészen másképpen hígul, mint nála. Példának okán holmi – egyébként igencsak nézhető – televíziós beszélgetések, riportok meg vitaműsorok során némely a műsorvezetőtől elhangzó eldöntendő kérdésre adott politikusi válaszok során!

(Csak, hogy tisztázzuk, az „eldöntendő kérdés” immanens tulajdonsága, hogy rá kétféle válasz adható, vagyis az „igen”, illetőleg a „nem”, és más egyszavas, úgyis, mint: „esetleg” illetőleg „talán” válaszok kitérőnek tekinthetők.)

Ámde, manapság politikusi divat, hogy eldöntendő kérdésre többszörösen összetett, és triplafedelű mondatokba foglalt dilemmákkal, jobb esetben ellentétes állításokkal válaszolnak egyesek!

Vagyis, a mai módi, az éppen futó nyelvi kurzus – a jelen „újbeszél” – a „fogalomhígítás” módszerével él (vissza). Hosszan, minél hosszabban, bonyolultabban, annál inkább! És gondoskodnak arról, hogy az oktatás-nevelés olyanokat eresszen ki, akik az egészből még csak félreérteni se nagyon tudjanak semmit!

Ez az elsunyisított szó, hogy „rendelkezik” ugyanis eredetileg eléggé egyértelmű…

Rendelkezni ugyanis többnyire – frászt, kizárólagosan – csak természetes személy tud! Vagyis, dolgok felett rendelkezvén kinyilvánítja az azokkal összefüggő akaratát. Mégpedig, saját – többnyire a saját birtokában lévő dolgok (res) – felett! Azaz, birtokosként hatóköre van. Elpusztíthatja, eladhatja, elajándékozhatja, elörökítheti.

Az még hagyján, hogy „vörös hajjal rendelkezik”, mert kihidrogénezheti, vagy befestheti, bár egy idő múlva lenő! Na, de a többi…

Ámde, manapság a birtokos-birtok viszonyok kezdenek (valamely hátsó szándék szerint) zavarossá válni. Például, a kedvencem az a kifejezés, hogy asszondja: „daganatos betegséggel rendelkezik”…

(Fenébe is, ha rendelkezhetne vele, akkor mondjuk, eldobhatná, vagy eladhatná a szerencsétlen, de – sajnos – nem tudja! Hanem szenved. A daganatos betegségtől. Vagy benne.)

És akkor megvilágosodtam!

Ugyanis, azon állítás, miszerint, mondjuk, valaki magán-nyugdíj pénztári számlával rendelkezik, a dolgok folyása alapján egyértelműen mellőzi a dolog igazságtartalmát! Ugyanis, nem rendelkezik. Más rendelkezik vele, azaz rendelkezett, mert olyan már nincsen is! Elköltötték rég, mások.

Na, ugye!

Vagy, ott van a „lopás”, a „sikkasztás” meg a „rablás” büntetőjogi megfogalmazása, no meg azokban a „rendelkezés” elsunyisított kifejezése…

Vagy, itt van egy állítás:

A köztársasági államformában a választópolgárok állama (egymástól elkülönített) hatalmi ágakkal rendelkezik.

Pedig, egy fenét!

Az állammal, állampolgárostul, napjaink valóságában némely hatalmi ág rendelkezik (sőt, kénye-kedve szerint teszi!).

Szóval, nyelv-(ök)őrködnék még…

De Bibó szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni.

Hát, akkor nem vagyok demokrata. A fene egye meg, szeretnék az lenni, de az életösztön nem hagyja!