JÁRVÁNY IDE VAGY ODA,

AKI NEM DOLGOZIK, NE IS EGYÉK!

   -Mert a kormány ezt így látja helyesnek. Ez most már munka-alapú társadalom, nemde? Válságos időkben vannak szabályok, melyek fokozottan érvényesek!

Pénzt ugyanis itt, nálunk csakis munkával lehet keresni! Olajos körmökkel, vagy legalább a lapátnyéltől bütykös tenyérrel! Aki nem fogja meg a munka végét, sőt, az elejét sem, meg ami közte van, annak coki. A pénzt nem osztják csak úgy (legalább is nem mindenkinek… vannak egyenlőbbek ám!)! Kemény munkával kell azt kiérdemelni, aztán vagy kap az illető, vagy sem, például, ha nem volt benne haszon, nem kap.

Akinek meg még munkája sincsen, maga tehet róla:

-Járvány ide, vagy oda, csak azt rúgják ki, akinek trehány volt a munkája, vagy csak lóg a munkahelyén, tehát megérdemli, hogy kirúgják, nemde? Aki keményen dolgozik, azt nem rúgják ki… ha meg mégis, jobb, ha magában keresi a hibát, mondjuk, mert összeférhetetlen, például.

Aki meg nem vigyáz magára, és megbetegedik, az csakis maga tehet róla. Nem visel maszkot például, vagy kilóg alóla az orra, nem mos rendesen kezet… különben is, a gépolaj vírusölő hatású! Egyébként meg, ha nem gépolajos vagy földszagú, akkor az nem is munka. Holmi egyéb, például szájjártatás a gyerekeknek, vagy fenéknövesztés íróasztalnál, tudálékoskodás valamilyen kutatóhelyen, az nem munka, az nem hajt (azonnal) hasznot sem annak, aki csinálja, sem – ami fontosabb – másnak.

És ez életkortól is független!

Mert ha valaki még, vagy már nem képes dolgozni, az nem mentesíti a főszabály alól. Az meg magánügy, ha csupa szívjóságból mégis eltartja egy dolgozó, nemde? Holmi kölkök, meg nyuggerek nem dolgoznak, tehát… Éppen ezért szó sem lehet holmi segélyezésről, ha éppen az éhkoppot nyeli, vagy fagyoskodik ő is, meg a családja, de akkor esetleg keressen valamilyen rendes munkát, akkor talán majd kap… mert nem az kap, aki kér, hanem csak az, aki kiérdemli. Annyit, amennyit! Van, aki milliárdokat, mert rendesen dolgozik… Segíts magadon, akkor az isten is megsegít. Ez így megy a munka-alapú társadalomban!

Az meg nem megy, hogy egy olyan alak bármit is kapjon, aki mindössze csak szükséget szenved. Az olyan csak nyelje az éhkoppot. Mert a népséget a kormány eképpen neveli, munkára! Ez a munka alapú társadalom lényege. Mindenki kapja össze magát, és dolgozzon. Ha meg nincsen hol, találjon gyorsan másikat, ahol munka-alapon kereshet valamicskét, ha kap. Valamit valamiért! Ha meg nem, akkor forduljon – nem a kormányhoz, ilyen-olyan hivatalhoz, meg mindenféle segélyért, alamizsnáért, hanem – föl.

Mert aki nem dolgozik, ne is egyék! Ezt még annakidején oroszórán tanulta meg mindenki a rendszerváltás előtt, alaposan, miképpen a Nemzeti oldal is: кто не работает, тот не есть!

Na, nyavalyás sorosista ballibsik, érthetős már?