TÜNTETÉS, TÜNTI, TÜNCI
Nem is sejteni lehetett, hanem tudni, előre. Hogy pár nap alatt kifúj az elégedetlenkedés!
Lehetett tudni előre, hogy az a pár száz, esetleg ezer, aki kiment hol ide, hol oda kóvályogni Budapest utcáin meg a hidakon, előbb-utóbb átfázik és elege lesz! Mármint, az utcai politizálásból. Még skandálták is! …Hogy, „elegünk van”! Harmadnapra már szinte senki…
Persze, a jónép túlóra közben vagy nem ér rá közfelháborodni, vagy a karácsonyi nagybevásárlással van elfoglalva, és különben is, a politika úri huncutság hazánkban, mint köztudott. Mert, vannak az urak, nekik mindent szabad, és van a szolganép, azoknak meg kuss van! Mostan már külön bíróság is lesz, egy az uraknak, egy meg a póroknak. De, az utóbbiaknak most már szabad lesz halálra dolgozni magukat, ez is egy újabb vívmány. Csakhogy, a döntő többséget ez cseppet sem érdekli.
Azt meg onnan lehet tudni, hogy nem ötszázezer, hanem csak ezerötszáz skandáló vonulgatott ide-oda. Ugyanis, ha a döntő többséget érdekelné a saját sorsa, akkor talán mégis félmillióan tüntettek volna. Mert ez nem is tüntetés volt, csak amolyan tünti-tünci… némi hatósági asszisztenciával egybekötött játékos képviselőveréssel, de hiszen meg is írta a kormánypárti föideolog-publicista, hogy az ellenzéket „vérén-taknyán kell kiverni”, és, láss csodát, most immár az ötletét végre is hajtják. Egyelőre csak a Kunigundából, de nemsokára a Kossuth-térről is, majd meglátja mindenki, aki odafigyel… az urak meg közben röhögcsélnek. Na és? Zavar ez valakit?
Persze, tisztelhetetlen ellenzék, az, hogy eddig kizárólag demokratikusan próbált szájtépéssel voltak szíves foglalkozni, az helyett, hogy a jónépnek magyaráztak volna – személyesen, és nem holmi fogadóórákon – a demokrácia működéséről! Meg arról, hogy minden ráhatás ellenére a közembernek is vannak jogai, akkor – talán – volna is értelme különféle helyszíneken beveretni a bordáikat, vagy éppen elviselni, hogy beazonosíthatatlan kigyúrtak innen-onnan kidobják, mint a macskát…
Mert, erről a párnapos rendez(etlenség)vényről az ország népének – legalább is a döntő kétharmadnak – se híre, se fogalma nincsen…
Vagy, ha van, hát elkönyveli az urak murizása, randalírozása gyanánt… azok mindig is szoktak olyat, akár ilyen-olyan ürügyekkel krakélerkedve egymásnak ugrani, de az úri huncutság, ahhoz a pórnépnek köze nincsen, és ne is legyen, jobb az nekik úgy! Ugye?
Mert, ha a média-székház előtt nem párszázan számolnak vissza a nyomuláshoz, hanem félmillióan, akkor nincsen az a rendőr-sorfal, amelyik megakadályozhatná a megindult tömeget, ez – kérem szépen – egyszerű, newtoni fizika ugyanis.
Persze, ha a képviselő hölgyek-urak csak egymás közt mondják – vagy akár teszik is – a magukét, és azt az ország népe se hallja, se látja, akkor egyre inkább Dömötör… azért meg magukat megveretni kár!
Pedig, a vén M. Archa állandóan ilyesmiről irkál, amikor éppen nem malackodik a könyveiben, mint a legfrissebben is, ami ingyen letölthető innen:
https://drive.google.com/open?id=1v16zwtlahnESoHLMuCYjT_uekiYAFTSG
Borító is van hozzá, itt:
https://drive.google.com/open?id=1eLHlHFshVvB-9PF7GqOmPDB6Qs2Q_5ho
