TÜNTETÉS, VAGY CSAK PÁRAN BALHÉZNAK?

…A vén M. Archa – még november közepén, mikor az újabb fikciós meséjébe kezdett, nem sejtette, hogy egy hónapon belül a prológus mennyire lesz éppen aktuális…

Vagyis, hogy a központilag és egységesen hirdetett ige, vagy a saját – és egyre keservesebb – tapasztalás az, mely a népet józanságra készteti, azaz, hogy a megtapasztalt valóság nyavalyái igazak-e, vagy igazabb, és helyénvaló a média-túlsúlyban hirdetett diadal-jelentések igazsága, meg az újabb és újabb (néha „saláta”-) törvények által nyújtott lehetőségekkel (mármint kinek, és mire föl) élni? És néhányan elkezdtek gyanakodni, hogy talán a lehetőségek nem éppen számukra nyíltak meg ez által. És, mi van akkor, ha jó páran kimennek az utcára – pár napja többen, aztán egyre kevesebben – mert az eszüknek hisznek inkább? Jó páran, de még messze nem elegen! Sőt (a felháborodás is elfásulhat), bár páran még ki- kijárnak. Kétharmadnál tutira kevesebben…

Vagyis:

- „Most kinek hiszel, a szemednek, vagy nekem?”

…Mi van, ha az ósdi viccben, a rajtakapott feleség mondatát éppen a hatalom teszi fel a népnek? Mert nem mindegy, hogy azokkal a törvényekkel ki fog, és tud majd élni, vagy visszaélni…

Mert a M. Archa is így kezdte a meséjét:

…Ahogy a mesék általában kezdődnek, miszerint „egyszer volt, hol nem volt”, most már nem annyira korszerű… Az olyasmi meg, hogy „na, hallod, most éppen”… az meg többnyire – sajnos – nem mese…

…Az, hogy a tudomány hogyan fésülhető össze a hittel, az mindig is necces terület volt, különösképpen a kissé bigott középkorban, és még Averroes – vagyis, eredeti nevén Ibn Rusd, tizenkettedik századi cordobai arab filozófus – számára is necces volt (alaposan „le-eretnekezték”, a tetejében a muzulmánok, és az akkor sem volt egy élet-biztosítás), pont, mint a későbbi keresztény averrosistáknak. Pedig, a reneszánsz filozófiai alapjainak megteremtői éppen ők!

Persze, azóta eltelt jó néhány évszázad, de a vita máig eldönthetetlen.

A tudomány ugyanis szereti a kézzelfogható dolgokat, megfogja, és megméri… Mert méter, meg kiló, meg csupa ilyesmi. Vagy mégsem? Mert, mondjuk, Higgs-bozon? Vagy, gravitációs hullám esetleg? Vagy a kollektív tudatalatti? Amit megmérni – talán csak egyszer – sikerült is? De, ha csak egyszer, akkor az meg nem az igazi, mert a tények, mint makacs dolgok, többször is, ismételten megmérve bizonyíthatóak… na, mostan tessék az egyszerű halandónak eligazodni. És ha nem megy?

Na, bumm…

Apropó, bumm, és ha nagy?

…Mert, azt, hogy olyasmi volt, azt már bizonyította a tudomány. De, hogy ki, vagy mi okozta, azt nagyon nem tudja! Csak azt, hogy az volt a kezdet, és akkor majd lesz vég is…

Ami viszont ismét csak tudományos tény – ezt a matematikusok agyalták ki – hogy olyan, hogy teljes összevisszaság meg szabálytalanság, olyan nincsen, mert még a káoszban is feltűnik valamilyen mintázat előbb-utóbb…

Ami meg csak egy sejtést tesz egyre valószínűbbé: akármilyen nagyobb halmazban… szükségszerűen megjelenik az értelem, csak elég messziről kell nézni.

Így tehát, nemcsak az emberi értelem megjelenése szükségszerű…

Na, most tessék ezen vagy el-teologizálni, vagy ateistának lenni! Mivel két huszadik századi zseni, Einstein és Hawking véleménye is különbözik ebben. Mert, egyik sem tuti!

Akkor meg, miért is ne lehetne?

Hogy-hogy micsoda? Hát, értelem! Vagyis, az egy tényleg értelmetlen dilemma, hogy van-e értelme az életnek… mert, ha megfordítjuk a kérdést, akkor kiderülhet, hogy az élet, a létezés célja az értelem…

…Elvégre ez a földön már bekövetkezett az ember megjelenésével. Sőt, még az eléggé elvont etika, meg a morál fogalma is megjelent… akkor meg, miért ne jelenhetne meg univerzális értelemben? Vagyis, akár volt, vagy van teremtő, akár nincsen, előbb-utóbb szükségszerű lesz az univerzum működésében egy ilyesmi létrejötte. Egy etikus, sőt, moralista kollektív intelligencia, a logosz, az értelem, és a gondolkodás kényszere, mint a létezés célja…

…Persze, ez nem smakkol sok politikusnak, mert nehogy már, még hogy pont a gondolkodás, azt csak a népség közt ne, mert akkor átlátnak… de mindegy!

…Persze, az sem biztos, hogy egy politikus az előbbi laza okfejtést érti… még csak jobb, avagy baloldali elkötelezettségtől függően sem, de hát politikus az istenadta, miért is értene egy társasházi liftnél emelkedettebb dilemmák problematikájából bármit. A hatalom szempontjából ugyanis teljesen mellékes, még azoknak is mellékes – volt – akik állítólag isten kegyelméből uralkodtak. De mindegy. Mert ebben a mesében… hős lovagok sem fordulnak elő… viszont gonosz boszorka, meg hétfejű sárkány, ha nem is nyíltan, de rangrejtve esetleg. Ugyanis, azokból ma is van, bőséggel!

…De, hát akkor is mese, vagyis fikció.

Még akkor is, ha a mese látszólag éppen itt, és most történik, pont körülöttünk, és minden nagyon olyan, ahogy a hétköznapokban megismerhettük, csak kicsit mégsem.

De, ha valaki esetleg a mese végén majd belegondol, csak annyit mondhat, hogy ugyan fikció, de, bárcsak…

Persze, a mesékkel már csak így van, hogy akárhogyan is van, jobb lenne, ha úgy volna, mint a mesében.

…Tehát,

…tessenek csak elolvasni, mivel az alábbi linken ingyen letölthető:

https://drive.google.com/open?id=1v16zwtlahnESoHLMuCYjT_uekiYAFTSG

…és van hozzá borító is:

https://drive.google.com/open?id=1eLHlHFshVvB-9PF7GqOmPDB6Qs2Q_5ho