Holnapután ügynökség

Holnapután ügynökség

KÖZÉPOSZTÁLY

ami itt nincs

2018. január 28. - Ira M. Archa

KÖZÉPOSZTÁLY

ami itt nincs

Most már muszáj volna tisztázni, mi az a középosztály.

Már csak azért, mert a különféle médiumokban állandóan arra hivatkoznak, meg azt emlegetik erről-arról, holott, a középosztály errefelé annyira ritka madár, mint a fehér holló…

A baj alapvetően azzal van, hogy az „osztály” mint olyan, az, ha nem logikai, vagy természettudományi (pl. biológiai rendszertani) fogalom (kategória), akkor leginkább valamiféle marxista társadalom-szemléleti dolog, még az osztályharcos felfogású időkből. Márpedig, a társadalom eléggé nehezen osztályozható, azon egyszerű okokból, hogy az egyes (mondjuk, éppen vagyoni szempontból meghatározható) rétegei között éles határ nincsen. Ugyanis egy-egy lineáris skálán a közép, az bizony nem annyira tartomány, hanem jóval inkább pont. És hol van éppen pont olyan, no, meg főképpen, miféle szempontok szerint, miféle skálán próbál keresgélni a vizsgálódó?

Mert, hogy ha közepet keresünk, akkor valamilyen skála mindenképpen kell…

Persze, nem csak a vagyoni, vagy a jövedelmi viszonyok skálája a döntő, hanem például a hatalomból való részesedés, vagy a műveltség… de mindezeket együtt kell figyelni, mert külön-külön hamis kép alakulhat ki.

Csak néhány példa, mondjuk a műveltségi skáláról: függetlenül attól, hogy a műveltséget széltében, avagy mélységében tekintjük, mivel például a leg széleskörűbb ismeretek áttekintése mondjuk, egy könyvtárosé, míg a szak-tudományosan legmélyebb ismerete, mondjuk, egy akadémiai kutatónak van. Ámde, például éppen ezek vagyoni, illetve, jóval inkább jövedelmi helyzete nem is kissé átlag alatti, általában nem éri el az úgynevezett „szakmunkás minimálbért” sem.

A jövedelmi viszonyokat illetően meg, ha az átlag, vagyis a középérték tájékán vizsgálódunk, az ottaniak a hatalmi skála legalján tanyáznak, mivel általában önálló döntésre nem jogosultak, csak másokéit hajtják végre, akár az államapparátus közszolgáiról, vagy a versenyszféra közvetlen munkavezetőiről van szó, lényeges saját döntéseket hozni semmilyen vonatkozásban nem jogosultak. Mások elgondolásait hajtják csak végre, a pozíciójuk is felettébb ingatag, és csak az olyan személy eredményes, aki felfele nyal, lefelé tapos, bár akkor sem biztos a helyzete, mert az is mások koncepciójától, vagy pillanatnyi ötleteitől függ.

A hatalmi skála meg eléggé polarizált dolog… ugyanis, nem igazán tekinthető skalár-fogalomnak, hatalma ugyanis valakinek vagy van, vagy nincsen. Bár…

Talán, éppen itt fogható meg a dolog! Ugyanis, legalább háromféle, egymástól alaposan elkülöníthető állapot lehetséges, a két pólus ugyanis a teljhatalom, meg a teljes kiszolgáltatottság, középtájt meg talán az önrendelkezés potenciálja…

Vagyis, középen az van, aki a fennálló pillanatnyi hatalomtól függetlenül is, legalább, de legfeljebb is, elsősorban önmagával (tudásával, munkaerejével), és vagyonával szabadon rendelkezhet, ily módon tehát független. Ennek persze van műveltségi, hatalmi, meg anyagi feltétele is.

A független önrendelkezés anyagi feltétele az élethosszon át tartó anyagi biztonság, ami meg nem annyira kizárólag jövedelmi, mint jóval inkább tulajdoni háttér. Vagyis, saját vagyonnal, és tulajdonnal rendelkezvén, ha azt megfelelő ismeretek birtokában minden egyéb körülménytől és a környezet pillanatnyi, vagy változó hatalmi helyzetétől függetlenül helyesen, jól, és törvényeknek megfelelően saját tehetségéből működteti, ahhoz éppen elegendő jövedelmet termel, vagy termeltet magának legalább a kezdeti vagyoni szint fenntartásához, amit átörökíthet az utódainak a folytatáshoz.

Ha tehát így tekintjük, meg is van a középosztály meghatározásához szükséges feltételrendszer…

Mivel, csak a meghatározás minden elemét szigorúan figyelembe véve tekinthető ez valóságos önrendelkezésnek. Minden egyéb esetben a helyzetük nem független!

Mert, ők a középosztály.

…No, és hányan vannak, akik mindennek meg is felelnek?

 

 

 

 

süti beállítások módosítása