NEMZETI ÜNNEPEN SZABAD-E FÜTYÜLNI?
Be kell vallanom, esténként tévét nézek…
(Akkor még, abban a bizonyos „előző nyolc évben” is az akkor ellenzéki, mostanában meg a másik, most aktuálisan ellenzéki csatornát. Meg az előzőt is néha, amióta – szintén – kissé ellenzéki… vagy csak objektív? No, mindegy!)
És igen érdekes beszélgetéseket hallottam onnan. Mármint, az egyik tévécsatornáról. Hogy nemzeti ünnepen szabad-e fütyülni? Merthogy, nem szabad!
De akkor, abban a nyavalyás „előző nyolc évben” bizony, akkor nemcsak szabad volt fütyülni is, meg tankot elkötni is, meg barikádot emelni is, meg kövekkel dobálódzni, kukákat, meg néhány autót felgyújtani, akkor – bár akkor sem igazán akarták hagyni – igenis, ma már tudjuk, azt szabad volt. (Az meg, ahogyan akkor nem hagyták, akkor is a világ szégyene, még, ha valaki netán egyet is értett volna azzal akkor, meg utána, mert a lovasroham, meg a gumilövedék mindenképpen világbotrány! Függetlenül a mai füttyögőktől.) Tehát, akkor az, az ünneprontás, teljességgel helyénvaló volt… Mert az a népakarat spontán kifejeződése volt, a véleményét nyilvánította szabadon a tömeg, úgy ám!
Most meg egyesek nem átallnak fütyülni! Ami – ugye – sokkal súlyosabb atrocitás.
Mert az ilyesmi ízléstelen. Mondjuk, ezzel egyet is értek, valóban ízléstelen. Az ünnep emelkedett lelkületét megzavarni, az nem szép dolog. Persze, ha mindenki tud ünnepelni…
Mondjuk, mostanában néhányan az ünnephez talán képesek is magukra erőltetni az emelkedett lelkületet – ami nem éppen könnyű mindenkinek, akit az utóbbi időben mondjuk ellehetetlenítettek, a munkahelyéről, a köz szolgálatából kirúgtak, vagy, mondjuk, kissé éhezik, vagy éppen (véletlenül tán, mert nem vették észre) az út szélén hagytak… megbántottak, megaláztak – és valahogyan az emelkedett lelkület helyett valamiért sértve érzik magukat.
Persze, kit érdekel, hogy sértve vannak, hiszen az ilyenek nem a nemzethez tartoznak, tehát biztos megérdemelték, és ha valaki nem része a nemzetnek, mi keresni valója van egy nemzeti ünnepen? Takarodjanak az idegenszívűek! Amikor anno súlyos nyolc éven keresztül a nemzet ellenzékbe kényszerült, a nemzet tiltakozása teljesen jogos volt! Tűzzel, tankkal, kővel akár!
Na, de most? Most a nemzet ünnepelt volna, és akkor oda pofátlankodnak a sehonnai, hazátlan bitangok, az idegenszívűek, akiknek nemhogy az ünnepen, de sem a nemzet kebelén, sem az országban ne legyen helyük!
Mert fütyülnek.
Ugyanis, még mindig nem tanulták meg, hogy kinek mit szabad! Mert vannak, akiknek a vélemény-nyilvánítás – mivel az teljességgel egyetértőleges a mostani hataloméval – szabadon gyakorolható, akik viszont nemtetszésnek, avagy netán kritikának merészelnének hangot adni, azokra rá kell srófolni a pofabefogót!
Nem is értem, hogy az egyébként igen elismert szerkesztő-riporternő vajon miért is pislog értetlenül, és kerekíti el a szemét, és mit nem ért ezen?
Egy- egy cselekmény ugyanis csakis a szerint ítélhető meg, hogy ki cselekszi! Ugyanis, ha a mieink, az teljesen jogos! Ha meg az övéik, akkor az nemcsak ízléstelen, meg felháborító, de egyenesen bűn! Nagyon egyszerű: van, amit nekik szabad, sőt, üdvös, másoknak meg nem szabad.
Mert egyenlőség van, meg szabadság… vagy nem tetszenek tudni?
