A KÉTFARKÚ KUTYA MEGÉRDEMLI A BÍRSÁGOT,

mert

A POLITIKA MAGASZTOS,

ezért

A KÉTFARKÚ KUTYA MEGÉRDEMLI A BÍRSÁGOT!

Politika.

Az bizony, egy olyan fogalom – mint a neve is mutatja, hiszen „-a”-ra végződik, mint mondjuk, a fizika, meg más, komoly tudósoknak való dolgok, az a politikusokra tartozik, mint ahogy a fizika a fizikusokra, a kémia a kémikusokra, vagy a teológia a teológusokra! Nem a köznépre, azok annyira sem értik, hogy az ilyesmi a közönséges népség esetében, a közönségesek között nem is működhet! Például, hogy vonzza-e a tömeg a tömegeket? Tudják? Nem? Nos, ha vonzó lenne, akkor olyan sűrű, hogy még letapossák egymást. Vannak olyan sűrűn, mondjuk, az utcán? Nem? Nos, akkor a tömegek nem vonzóak. Akkor van tömegvonzás? Ugye? Vagy mégis? Értik? Nem? Nos, ezért nem tartoznak komoly dolgok a népre. Sem a népségre, főleg nem holmi kutyákra. Akárhány farokkal.

Apropos!

És a politika legalább annyira magasztos dolog, mint a teológia! Ezt is, azt is csak mély hittel, elkötelezettséggel, és persze megfelelő képzettséggel lehet csak csinálni! Nem is elég csak megtanulni. Fel kell rá esküdni, és az illetőt beavatják, meg felszentelik, vagy felkenik, úgy ám!

Mert szent dolgokkal foglalkoznak, annyira szent dolgokkal, mint a politikusok a szent hazával, annak a dolgaival. Csak magasztosan! Nem parasztosan, polgárosan, alpáriasan! A politika, az nem a hétköznapi emberek dolga… de nem ám. És gúnyolódni, meg viccet csinálni abból, amit csak szépen összetett kézzel, meg térden állva szabad a népségnek, hol imára emelt tekintettel, vagy lesütött szemmel – tudni illik, mikor melyikkel, erre való a rituálé – nyílt szívvel, hát ezzel viccelni, az nem járja.

Tehát, a politika komoly dolog. Néha véresen komoly, akkor az többnyire háborút jelent, de tessék tudomásul venni, hogy ha a politikusok úgy döntenek, akkor a laikus népség eb kutya (csak egy farokkal!) kötelessége menni, és szépen hősi halottá lenni, elesni, akár tömegesen felfordulni, ha éppen ez a feladat! Mert ezek magasztos dolgok, és nem a buta népségre tartoznak.

És a politikában is megvan a hierarchia. Vannak, akiket a mindenható magas polcra tett, az ő jól megfontolt szándékából és kegyelméből, sőt, csalatkozhatatlanná emelt, ha egy ilyen személy kinyilatkoztat, akkor az úgy van, és punktum! Pápa, vagy miniszterelnök… (még ha néha nem is értenek egyet, de ez nem a népre tartozik).

Tessék végre tudomásul venni: a demokrácia, az nem játék! Az a politika pillanatnyi szabálya most éppen, de máskor, meg máshol mások a szabályok. Vagy akár nemsoká itt is, de majd, ott fent, eldöntik a szabályokat, amit csakis a politikusok ismernek, és nem a népre tartoznak! Tehát a politikával nem humorizálunk, sem a felszentelt politikusokkal, mert tiszteletre méltóak csak, legalább is, minimum kézcsókkal tartozik nekik a népség!

A demokrácia nem játék! Mit érthet azon a nép? Hogyan is uralkodhatna önmagán, ha nem önfegyelemmel? Fegyelmezendő a népet, ott vannak a politikusok. Nem játék a demokrácia, de nem ám! És ha a népséget az ország vezetésére felkent politikusok felszólítják, hogy tessék hitet tenni, és ezt írásban, ahogy írás- és tisztelettudó néphez illik, keresztet rajzolni a megfelelő helyre aláírásként, akkor azt kell tenni!

Aki meg azt képzeli, hogy az ilyen áhítatos aktust holmi kétségekkel, vagy akár viccelődéssel megzavarhat, azt meg kell büntetni!

Ha azt kérdik, hogy ellene mondasz-e a gonosznak, akkor nem válaszolhatsz olyat, hogy nemigen! Ha azt kérdik, hogy szolgálsz-e a Sátánnak, vagy Brüsszelnek, akkor, mint látható volt, majd’ mindenki tudta a kötelességét. Lehet-e igaza akár a Sátánnak, akár Brüsszelnek?

És a nép tudta, hogy NEM!

A népnek, ha igazán rájön a szavazhatnék, akkor ott van a tévében a jó sok ki-be szavazós műsor. Akár mobilon is, kis felárral. Na, ott válogathatnak, hogy kire-mire szavaznak. De komoly ügyekben bármilyen választást a népre bízni? Ugyan már, józanésszel is belátható, hogy lehetetlen! Hiszen az a politikusok dolga. Majd kitalálják, megmondják, a nép meg egyetért, és hitet tesz.

Persze, mindig akadnak gonoszok, akik ellenkezőleg akarják. Akik a jobbaknak betartanának. Akikről jobb helyeken szó sem esik. Vagy, ha igen, abban nincsen semmi jobb a balsorsnál. Mert, ellenkezőleg akarják. Az ellenzék.

De azok is halálosan komolyan teszik!

És aki egyénieskedik, és kétségeket támaszt, meggondolásra késztet, horribile dictu: önálló gondolkodásra sarkall; vagy ebből a komoly, sőt, szent dologból viccet csinál, az bármilyen büntetést megérdemel.

Vagy nem?

Na, ugye.