SZEGÉNYEK, KELLENEK A FENÉNEK

avagy

színéről is fonák

Igen tanulságos dolgokat láttam a tévében. Sőt:

Vénségemre végre felismertették velem, hogy egész eddigi életemben hibás volt a világképem! Ugyanis (kettős, mint akkoriban mindenkinek) keresztényi neveltetésem teljességgel félreértelmezett volt! Komolyan elhittem, hogy a felebaráti szeretet, meg az a tanítás, ami a gazdagok tű fokán általkelve történő csak esetleges mennybejutásáról szól, egyrészt a legkevésbé sem keresztényi, sőt, hanem a lényeg, hogy „akinek semmije sincs, az annyit is ér”! Ergo a szerény, irgalmas, humánus (szociálisan érzékeny) viselkedéssel nem fogom elnyerni a mennybéli kegyelmét, mivel a szegények az istennek sem kellenek (így én sem)! Sőt, a keresztény hitet elsősorban a szegények ellenében kell védelmezni (Például kerítésekkel. Vagy az államhatáron, vagy az uborkát védendő, kettőhússzal bele)!

Példának okáért a Morgan Freeman féreglyukas műsorában tanított meg arra, hogy a szegénység egyrészt genetikusan öröklődik, másrészt meg, ha netán meg valaki szegénységbe születik a véletlen tehetségeivel, az úgysem fogja tudni kibontakoztatni, mert a szegénység az intelligencia kifejlődését gátolja. Vagyis, aki szegény, az idióta is! Nem is lehet más, ha szegény! Az intelligencia ugyanis vagyon kérdése, úgy ám!

Na, szóval, most kissé komolyabban:

A globalizáció egyik lényege, hogy a földgömb nemcsak alaposan belakott, hanem alaposan megismert, és minden egyes eleme már valahogyan valakik által birtokba is vétetett (Példa erre a tengeri biomassza fogyatkozása: a halállomány rohamos fogyása, ami, már – állítólag – a felére csökkent, a valakik általi lehalászás következményeképpen). De, az a lényeg, hogy a földgömb javai miképpen oszlanak el a népessége közt! Mivel a glóbusz nem növekszik, sőt, mivel egyre több ember népesíti be, a lényeg a vagyon eloszlása – és nem elosztása ám (!) – ami kissé egyenetlen.

Mivel a vagyonnal legnagyobbrészt a gazdagok rendelkeznek, a többinek meg így nem jut. De, hiszen ez a lényeg, ettől mozog a gazdaság, az egész világunk erre rendezkedett be! Viszont, ha a gazdagok többet akarnak – és miért ne akarnának többet, hiszen a tőke immanens tulajdonsága, hogy koncentrálódik – az most már csak a dolgok működéséből fakadóan azzal jár, hogy akkor a javakat másoktól veszik el, és ez teljességgel természetes folyamat!

Hiszen ezt akartuk, amikor rendszert váltottunk, nem? Hogy lehessen jobban élni – egyeseknek.

Na, de kik azok az egyesek?

Miképpen mindennek, ennek is meg van a maga logikája.

Van ennek keresztény tradíciója is, igazi, ószövetségi is, például! Mert hiszen az egyesek azok, akik megérdemlik, hogy ők legyenek azok! Mert az isten sem ad mindenkinek erre tálentumot (lásd: Gen. 12, 1-3; 17, 1-8)! Akiket isten szeret, azok a jók és ezért szerfölött megsokasítja őket, tehát, ebből következik, hogy akit nem sokasít meg, az nem elég jó. Vagyis, aki vagyonos, az a jó ember! Ezért megérdemli. Érthető?

Másként pedig, a tehetség eredeti értelme szépséges anyanyelvünkben a tehetősség: vagyis, aki gazdag, az egyben tehetséges is! Miképpen Tevije dalban is kifejti, hogy ha gazdag lenne, egyből bölcs lenne! No, kérem, ugye, érthető? Nem?

Akkor próbálom magyarázni másképp. Újszövetségiesen. Mert, vannak, akiknek jár! Elmondatott, tehát érthető, mert vannak az életnek is császárai (Lukács 20, 22-25.)!

Notehát. Azt mondja a tudomány is:

A természet pedig, kiválogatja az erőseket, az alkalmasokat, mivel az erőtlenebbek elpusztulnak. Így egészséges! Ez az evolúció motorja!

Ami mindenféleképpen azt jelenti, hogy a szegény a selejt! A szegény az istennek sem kell, meg a természet is ki-selejtezi (Akkor meg mi a fenének is vannak?).

Ha tehát evolúciós szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor igen gyorsan egyértelmű megállapításra juthatunk, miszerint az emberi faj immár két alfajra tagolható: az elit Homo Sapiens-re, és a tömeglény Homo Bardus-ra.

Az utóbbiak természetesen a szegények. Viszont ma még, megfelelően idomítva egy kis ideig igen jól használhatóak! Komoly politikai szolgálatokat tehetnek azzal, hogy megfelelő irányítással helyesen voksoljanak, és így a hatalomba emeljék az egyeseket.

A Homo Bardus előfordulása a populáción belül tömeges. Bár sokan vannak, az elosztásból való részesedésük igen csekély, de hát nem is az értékes rész („akinek semmije sincs, az annyit is ér”)! Szerencsére csereszabatosak! Továbbá, tevékenységükkel egyéb szolgálatokat is tehetnek, ha a némi jutalom-falatokkal díjazzák, vagy az elismerést kifejezendő, az elégedettséget jelző klikkerrel csettintenek nekik (amit megfelelő közoktatással könnyen lehet biztosítani). Sőt, megfelelő idomítással a jutalom-falatról teljesen átszoktathatóak a klikkerre! Akkor éhesen is szófogadóak, még tömeges elhullásuk esetén se keletkezik nagy kár.

A közeli jövőben pedig lecserélhetők robotokra.

Egyelőre azonban még szükség van rájuk. Ugyanis, az elit még nem egységes. Bár egyre inkább egységesedik, még mindig klánokra tagolt, és ezek a hatalomért versenyeznek egymással, ezért van szükségük a tömegekre. Viszont, csekély idő múltán az elit egységessé fog válni, és az erre mutató folyamatok már igen jól érzékelhetőek. Míg manapság az elit önmagát egyelőre klánonként megkülönbözteti – úgyis, mint „jobb oldali”, „nemzeti”, „középpárti”, „liberális”, „balközép”, „szociális”, stb. – ez a megkülönböztető ön-azonosítás a jövőben minden valószínűség szerint csendesen eloszlik, ahogy az elit önmagát egységessé teszi (similis simili gaudent, illetve suba subához, guba a gubához!).

Ezt egyébként nagykoalíciónak becézik, fejlettebb helyeken már van rá példa.

A tömeglényekre pedig csak addig van szükség, amíg ez be nem következik.

Ám a dolgok működése az emberi társadalomban nem ilyen egyszerű, legalább is, nem egyidejű. És vannak területi különbségek is. Mert van a demokrácia, meg a P.C. (political correct)… meg mindenféle álságos vallási, meg ál-humánus tanítás, okfejtés, meg altruizmus, szociális érzékenység és egyéb hasonló ez-meg-az, ami alaposan megbonyolítja a dolgokat. Egyelőre. Még.

A területi eloszlás meg nem igazán egységes! Vannak köztes-társadalmak, ahol a gazdag és a szegény még nem különül el olyan élesen. Vagyis, a gazdagok még nem eléggé gazdagok ahhoz, hogy a „nem is annyira szegény”-ektől elhatárolódjanak. Ezeknek a társadalmaknak a viselkedése eléggé ambivalens. Ahol a határvonal nem annyira éles a két alfaj között, ott a társadalom olyan egységet mutat, ami – ma még – területi alapon különbözteti meg önmagát.

Példa erre van sok a közelmúltból is! Az egyik eklatáns példa erre a brexit.

Az a társadalom nem volt képes elviselni a szegények beáramlását, mindenféle szegény, alja közép- meg kelet-európai népségtől megóvandó saját társadalmi rendjüket és gazdasági stabilitásukat, kénytelenek voltak elhagyni az Uniót. Az pedig igen érdekes, hogy a leghatározottabbak ebben éppen az ottani kevéssé vagyonos tömeglények voltak, abban a meggyőződésben, hogy a „szegénység, mint olyan”, az skalár-fogalom. Abban a tévhitben, hogy vannak náluk jóval szegényebbek is, akik az ő szociális vívmányaik eltulajdonításával lehetetlenítik el a biztonságukat (Majd rájönnek később, hogy tévedtek: a szegény-gazdag ellentétpár ugyanis vagylagos: a tőkekoncentráció ugyanis az ilyen mód előállított autarchiában is kiválóan működik, a vagyon tehát előbb-utóbb mindenestül a saját elitjükhöz áramlik! Nekik meg nem jut).

A másik bájos példa a skandináv országokból való, ahol a vagyonossági határvonalat mesterségesen mosta el a jóléti társadalom, ezzel is késleltetve a szükségszerűen bekövetkezendőket. Ugyanis, csábos jólétükkel oly mértékben váltak vonzóvá távoli társadalmak egyedei számára, hogy azok felkerekedvén neki láttak oda áramlani. De ami sok, az sok, a sok szegény meg a fenének sem kell, tehát az olyanok menjenek oda, ahol amúgy is szegény a sokaság – például Magyarországra, mert azoknak már úgyis mindegy… igaz? És ha a nyavalyásan nyomorgó magyarok nem akarják befogadni a szegényeket, akkor büntető eljárást kell kezdeményezni ellenük, mert mit is keresnek az Unióban azok, akik ilyen elembertelenedett mód szegények? Na, ugye!

Ám de, egyelőre a hatalmon lévő klán itt is ért a hatalomtechnikához. Igen jól ért. És, miként korábbiakban már bemutattatott, a szegény tömeglények irányítása is jól megy nekik. Tehát, a szegénységtől ijedt tömegek elvárható reakciója is biztosított, nem velük, meg más egyéb klán-főnökökkel foglalkozik, vagy azzal, hogy melyik merre vezeti meg őket, mert akár megy, akár marad, oly mindegy… a lényeg a terelhetőség.

Így tehát a klikker hangjával, meg megfelelő mód előadott riogatással a Homo Bardus jól terelhető. A legközelebbi kihajtás október másodikán pedig igen hasznos lesz az állomány számbavételéhez. Listára lehet venni… Mert, most még kellenek egy-két dologra. Legalábbis addig, amíg az elitnek szüksége van manipulálható tömegek támogatására. Utána meg a szegények kellenek a fenének.

Az meg egy esztétikai dilemma, hogy ha valami igaz, akkor az attól szép is, vagy ha csúf, épp azért szép… hogyan is? Esztétikai, vagy etikai? Csuda tudja…