SZÍNMŰVÉSZETI KULTÚRHARC ÉS NEMZETI DZSIHÁD

(avagy halál a nemzetietlenekre!)

Tiltakoznak a színitanoncok… ugyan, mire fel?

…Hogy miért is baj egy felsőoktatási intézmény alapítványi átszervezése? Gazdasági szempontból tudja a fene, egyebekből viszont…

…Az igazság az, hogy olyan még nem volt a honi kultúrában, hogy ha egy tulaj pénzt fektet be egy akármibe, – lehet az újság, tévécsatorna vagy netes hírportál akár – akkor az ne a tulaj beállítottsága, szemlélete szerint, hanem azzal szemben épp közömbösen, vagy annak ellenébe működjék. Ha meg a tulaj egy alapítvány, akkor annak a kuratóriumával szemben… amit nem akárkik állítanak össze. Például, az állam, és annak is a végrehajtóhatalma…

…Ami nem is volna baj akkor, ha a mindenkori állam működésével kapcsolatosan az utóbbi időben mindenki teljességgel elégedett lenne. Persze, ha a kétharmad, az már más (ugyan, minek, kinek a kétharmada?)!

Márpedig, ezek a nemsokára képzett pojácák képzettségüknél fogva képesek a tömegekre hatni! Tehát, ha nincsenek rövid kantáron, akkor esetleg nem úgy és arrafelé hatnak, amerre a végrehajtó-hatalom mostanság vezetni óhajtaná! Lehet ugyan, hogy szakmailag megfelelően, vagy esetleg jól, de akkor hol az igazi nemzeti lelkület? Mennének csak úgy, a saját fejük után? Például mindenféle nemzetietlen, meg idegenszívű áramlatokkal sodródva… szörnyű lehetőség!

A Nemzeti kultúra ilyesmit nemigen tűrhet. A Nemzeti kultúra ugyanis nem úgy mindenestül a magyaroké – hanem a nemzetieké!

Ha ma már a tudomány (akadémiástul) is nemzeti, akkor legyen a művészet is kizárólag nemzeti, nemde? És akkor már a művész is! Na, ugye…

Hiszen, ha tehetséges, szakmailag elismert, sőt, közismert, és még népszerű is az illető… mert legyen akár tudós, vagy éppen építész, szobrász, festő, esetleg színész vagy rendező… vagy éppen könnyűzenei figura, ha mind különféle stílusban alkotó, akkor azok közül melyek azok a csalhatatlanul nemzeti jegyek, melyekkel meghatározható, hogy az illető és a teljesítménye garantáltan nemzeti…

- Nemzeti az, akit fentről központilag nemzeti tehetségnek kineveznek, mert olyan, hogy általában vett, politikailag semleges tehetség, ebben a kultúrharcos közegben, olyan nincs! Akiről ott, fent ezt elismerik, az megbízható… addig a pontig, ameddig ezt ott jónak látják. Akiről meg nincsen onnan támogató vélemény, kinevezés, vagy esetleg megvonják tőle, az olyan csak a nemzeti kultúrát romboló, idegenlelkű és sorosista, bomlasztó alak lehet, aki a kultúrharcban valódi halálos ellenség! Azt vagy lejáratni, vagy ellehetetleníteni kell.

Végül is, minden politika. A hatalomhoz meg szükséges az egészpályás letámadás. Így tehát a kultúrában is! Kell, hogy egységes legyen a nemzeti kultúra. Nemzeti tudomány, oktatás, művészet, sport… minden!

Ettől lesz szép és egységes a nemzeti kultúra is. Nem holmi tiritarka!

Azok, akik egy egységes politikai, gazdasági, üzleti és kultúr-közösségben, barátságban meg rokonságban együtt, és a kormánnyal is nemzetileg együttműködnek, azok a nemzet! Vagyis, az a nemzeti, amit központilag annak minősítenek felülről… vagy onnan engedik együttműködni azokkal, akik nemzetileg már egyértelműen megbízhatóak! Akkor szolgálhatja tiszteletteljesen a nemzet javát.

Ezért kell a kulturális és művészi életet mindenestül átszervezni. Hogy egységes, és ellentmondásoktól mentes, szolgálatkész, engedelmes és egyértelműen nemzeti legyen.

Na, kérem, ez így érthető?   

- Mert egy a Nemzet, és Viktor az ő prófétája!

Ezt immár mindenki tudhassa! Aki meg tagadja, az hitetlen… no jó, megölni mostanság nehézkesen lehet csak, ám ellehetetleníteni a létezését az olyannak, azt nagyon is!

Vagy nem?