(PLAKÁTRONGÁLÓKRÓL, ERRŐL, ARRÓL)

BORSÓ A FALON, AVAGY NINCSEN KEDVEM…

2017. július 16. - Ira M. Archa

(PLAKÁTRONGÁLÓKRÓL, ERRŐL, ARRÓL)

BORSÓ A FALON,

AVAGY

NINCSEN KEDVEM…

…már mérgelődni sem. Irkáltam össze-vissza, hogy mi tetszik, meg, főleg arról, hogy mi nem. Mostan meg az van, hogy alig van, ami tetszik…

Sajnos, nagyon vén M. Archa vagyok, és hiába is gondolkodom azon, hogy esetleg lehetővé teszem a kommentezést, azzal bajok volnának… mert akkor állandóan figyelnem kellene rá, sőt, esetleg válaszolni is, márpedig páros ujjú patával pötyögtetve gyorsan gépelni, az igencsak nyögve- nyelős, alig, vagy nagyon nem megy. Nem is beszélve arról, hogy a vaksi és elöregedő szemlencséim hirtelenjében nem képesek mindent gyorsan közvetíteni elolvasás céljából a recehártyákra… szóval, marad minden a régiben.

Azok a nagyon kevesek, akik ritkán, vagy véletlenül bele-bele kukkantanak a blogomba, sejthetik, hogy kissé eluntam az apró, zöld, gömbölyű növényi szaporítószervek épületelemekre való hajigálását, mert annak semmi eredménye. Aztán mégis…

Egy tucat össze- M. Archáskodott iromány után, mint egyféle szakasz-lezárás, mégis újabbat firkáltam, (letölthető innen, nyaraláshoz, rossz idő és rosszkedv esetére: https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZTTlGRlRHRlh2M0k/view?usp=sharing borítója is van: https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZTU44eDVVd0FEcHc/view?usp=sharing ) és nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó, mert ha holmi textíliákat lengetnek előttem, akkor – sajnos – működésbe lépnek az ösztönök…

Pedig, mostanság bőven akad lobogva lengő posztó. Nem éppen vörös, persze, régebben volt olyan is, meg mindenféle egyéb, a legkülönfélébb árnyalat, de a tulokfélék nem látnak színeket!

Miképpen hírlik, ezek most többnyire kék alapon mennek, némi fekete-fehérrel, de jó nagyok és feltűnőek, némelyik olyan, hogy még vigyorognak is rajta, annyira, hogy nem csak a tülkös-szarvúak esnek neki, mert egyes mások átfestik, meg levakarják. Vagy éppen, ha nem kék, betiltják, főleg azért, hogy másoknak ilyesmit ne lehessen… persze, a hatalom zseniális önműködése következtében.

Csuda tudja, de az utóbbi időben nem éppen Mátyás-királyosan, hanem ellenkezőleg működtetődik a gyevi bíróra hozott újabb törvények többsége. Bár, a gyevi bírók létszáma eléggé korlátozott, valahogyan mégis elegen vannak, vagyis, nekem elegem van belőlük. Tehát, az ejnye-bejnye mindenkire vonatkozik, kivéve… mivel majdnem pont kétharmaduk van, többnyire, ha nincsen éppen influenzája valakinek közülük, viszont az ellenzékből legalább kettőnek van. Mert akkor sima ügy!

Minden megúszható…

Karcsapásokként pár millerért, bizony ám!

…Persze, nem az úszóktól sajnálom, mert közülük csak a legjobbak kapnak fejenként egy-egy aranyat – az is csak azzal futtatott, pántlikán fityegő plecsni – és alaposan meg is dolgoznak érte! Hanem jóval inkább azoktól, akik kibrusztolták maguknak az uszoda-építésből a lefölözött tejből a fölt, a savóból meg íróból csurranva-cseppentve – esetleg – valamicskét azoknak, akik két kézzel valóban – így, vagy úgy, jól-rosszul – megépítették az egészet… vagy azoktól, akik az egész körül ezt a provinciális, amatőr, se füle se farka, nyögvenyelős, összefüggéstelen látvány-szégyent, ezt a csinnadrattát szervezték.

Miközben erre telik, sőt, horribilis ösztöndíjakra a nemzeti nemzetség klán-főnökei egyes rokonainak nemlétező diszciplinákból megszerezhető PHD-jére, ámde fontosabb dolgokra meg ugyan „járni jár ugyan, csak nem jut” egy árva peták se. Például arra, hogy a kórházak mosdójában vagy folyosóin ne heverjenek órákig, napokig az ott elhunytak holttestei, mert nincsen beteghordó annyi pénzért, hogy elvigye a proszektúrára. Például!

Mert amióta világ a világ, az állam eredeti lényege, hogy az emberek verejtékének eredményéből lenyúlt vastag adók fejében az állam kötelessége volna a védelmükről, egészségükről, nevelésükről, meg némi jólétről – hogy legalább újratermelhessék a munkaerejüket – gondoskodni. Marx Károly, az a múlt század előtti gazdaság-filozófus és nem mellesleg politikai holdkóros – a módját illetően ezért ugyan tévesen, ám – megjósolta az állam elhalását, de nem így!

Mármint, hogy legfőbb funkcióit tekintve totál impotenssé válik, ámde működésének lényege lesz az élősdiség, hogy az életerőt elszívja a gazdaszervezetből, jól elvan, ámde cserébe semmit nem nyújt… csak végigtekeredik, elszív, és fertőz. Bár egy tisztességes galandféreg csendben meghúzódik, és legalább nem trombitálja szerteszét, hogy a gazdaszervezet jobban teljesít, meg erős, és büszke! No, meg a fertőzés csakis kintről fenyegeti fondorlatosan… Amaz meg, vagy nem érti, hogy ha úgy van, mi a bánat okozza a rosszullétét, meg hogy csak hálni jár belé a lélek, és már gondolkozni sem igazán képes, hanem elfogadja, hogy mindez igaz, tehát ez a normális és egészséges… és elhiszi!

Mint afféle vén M. Archa, hiába is rágódom, meg kérődzöm ezen, mert sehogyan nem jó, hogy a bendőbe bekerült takarmány többszöri megrágása esetén is keserű, akármit is etettek meg velünk, valami nem stimmel vele, nem igazán tiszta, de semmiképp sem tisztességes. Legelni tetszés szerint meg már nincsen hol, mert a legelőt elbérelték előlünk, az ugyanis parlagon hagyva, parlagfűvel teli is jövedelmező, terület alapú támogatást élvez, persze a nemzeti nemzetség pereputtyának a zsebébe.

És akkor is keserű, ha mulatós ihaj-csuhajjal, meg sárban hempergő, tortadobáló celebekkel akarnak szórakoztatni nemzeti kultúra gyanánt, mert a „panem non, sed circenses” a gyomorkorgásról nehezen vonja el a figyelmet akkor, ha attól néha magához tér valaki! Ha még képes magához térni. Mert értelmes beszéd helyett bármi kimagyarázható anglicizmusokkal telizsúfolt paneles körmondatok szövevényével, aminek ugyan se füle, se farka, de a végére odatűzhető valamely macsó népiesch kitétel, csattanó – maszlag – gyanánt… mely népi bölcsességnek álcázva benyelhetővé válik, mint táplálék-helyettesítő.

Ha keserű, hát keserű… egy ősvilágból visszamaradt tulok (bos taurus primigenius) nem holmi Heck-féle rekonstruált marha, így, vénen már nem is tehet egyebet, mint hogy kiizzadja magából a keserűséget némi M. Archa-mód összeirkált rövidebb-hosszabb ezmegazzal, ha meglengetik előtte azt a posztót.

Mert azt lengetik, a fene egye meg!

Egyébként, akit érdekel, a nyárra, strandra – félárnyékba, két lubickolás közé – vagy éppen rosszkedv és rossz idő esetére, itt vannak a letölthető összes eddigi M. Archa-könyv elérhetőségei is: