Orbán – Gyurcsány dimenzió

avagy

Gyurbán, vagy Orcsány!

- Itten van mán az idő. Maj’ jövőre, tán alig esztendőnyi idő sincsen, ikszölnyi kő!

Akkó’ majd eldől, hogy kihöz húz a népség, vagy a nemzet… meg, hogy ki milyen ember. Mer’ vagy büdös komenista, vagy gonosz fasiszta! Melyikből lesz több?

- Másféle meg nincsen is!(?)

Persze, van, no de hát, ezek a mindenféle új, hőbörgő képződmények-pártocskák a fennálló választási rendszerben nem rúghatnak bele a labdába (a labdaszedők amúgy is csak kézzel érhetnek ahhoz, és a taccsvonalon kívül).

Ugyanis – tetszik, vagy sem – de ez van. Bajnoki döntő!

Vagy Gyurbán, vagy Orcsány! Csak össze ne keverjék! Mint a populista demagógiát a demokráciával, mert ahhoz mindkét oldal jól ért ám! De ezen kár is agyalni.

Persze, azok a labdaszedő gyerekek meg azon agyalnak, hogy egyszer majd a pályára keveredhetnek. Hogy lehet belőlük jobb, vagy balszélső, sokan meg középpályásnak pályáznak… Ugyan már! Aki ért a dologhoz, az már eldöntötte… márpedig, a focihoz minden hazai szavazó vagy nem szavazó jól ért. A focihoz.

Azt, hogy a politika elvben nem foci, azt viszont itt csak kevesen értik. Mondjuk, a labdaszedők.

A taccsvonalon kívülről meg ugyan hiába is vágyakoznak befelé azok az okoskodók. Mert képtelenek fölfogni, hogy a közönség – amúgy is, meg egyébként is – mindig a legmenőbb csapatot preferálja. Hogy pocsékul megy nekik? Na és? A csapat-színekben dobogó szív a lényeg!

Bár ennek a játéknak a lelátóján már alig lézengenek, mert rengetegen érdeklődésüket vesztették. Sőt, valahogyan meg kell érteniük a taccsvonalon kívüli okoskodóknak is, hogy lehet, bár ez számukra nem játék – volna, akinek jó kis megélhetés lenne, másoknak meg elveik és meggyőződésük van, sőt, küldetésük meg elhivatottságuk – de a közönség nem igazán tekinti másnak, mint azok játékának. Nem is túl jó játéknak, már sokkal jobban érdekli őket, mi történik a trópusi édenben…

Igényesebb közönség meg már nincsen! Azok elmentek.

És – ha a most jól előkészített konfliktusokat kőkeményen bevállaló hazai politika hatására vissza nem zavarják mindet – nagyon nem akaródzik nekik visszajönni. Pedig így egyszerűen megoldódhatna itthon a szakemberhiány, és még csak pénz, vagy magasabb bér sem szükséges, ha muszáj lesz nekik, mert származási országostul rúgják ki mindet az Unióból!

A minap az egyik kereskedelminek álcázott ellentévé-csatornán nézve-hallgatva egy beszélgetést erről-arról, leginkább a kormánypárt masszív, másfél-két milliós támogatótáboráról ugyanis, a közismert, igen szimpatikus, bár csak a lelke szép egykor még filmesztéta abbéli véleményének adott hangot, hogy a kormánypropaganda által közvéleményesíteni szándékozott, igazságot igen csekély mértékben tartalmazó szlogenek az átlagember számára is már-már nevetségesen átlátszóak, így tehát hatástalanok…

Pedig nem!

Ugyanis, ez az intellektus – miképpen több, hasonlóan magas agykapacitású társa – mindössze csak azt nem képes felfogni, hogy (amint ezt már megírtam a jómúltkor), az emberiség átlag-intelligenciája állítólag százas, tehát van, akinél ez sokkal több – akár százhatvan, száznyolcvan is lehet, így szükségszerűen – többeknél ez meg kevesebb. Hiába elképzelhetetlen a számára, hogy ha neki annyi esze van, másnak esetleg fele annyi se jutott! No, meg a repetitív, göbbelszi propaganda-technika rájuk igenis hatásos! És mivel annak következtében, hogy akinek némi sütnivalója, esetleg nyelvtudása is van, az vagy már régen távozott a lenyugvó nap irányába, vagy éppen most készül rá, tehát, aki maradt, az nem is tehet mást, mivel különben sem képes az átlátszón se áttekinteni, no meg, nem is akar!

Az a másfél, kétmilliós támogatótábor egyrészt talán ennek köszönhető.

Persze, hogy nemcsak a kormánypropagandával, vagy a közidomítássá silányított közoktatás hatására egysíkúra, sőt barázdamentessé boronált agyaknak köszönhetően! Hiszen bőven vannak olyanok, akiknek a csekély sütnivalója azért arra még épp elegendő, hogy felismerjék, rokoni meg baráti kapcsolataik következtében a különféle (or)gazdasági manipulációkkal Európából húzott haszon morzsáiból – ha az alkotmányos költségek miatt szűkösen is, de – részesülhetnek, tehát nekik ez az érdekük! Gyakorlatból tudják, mert anno pont így viszonyultak az akkoriban párt-nomenklatúra gyanánt, ma meg nemzetként önmeghatározott egyenlőbbekhez.

Persze, van még ellenzéki nemzeti érzelem, például mindazokban, akik a jóból kimaradtak, morzsa se nagyon jut, és meggyőződésük, hogy balsorsukat más, állandó áskálódásra kész démonok okozzák! Viszont a hatalom őket is integrálni képes a szavazótáborba, hiszen a kormánypárti versenytaktikába bele tartozik, hogy a közúton, jobbszélen akár jobbról is előz.

Csak meg kell nevezni a démont!

Az a vékonyra kopott áleurópai kultúrmáz meg ugyan nem engedi, hogy – csak amúgy, rasszista-mód, általában – mutassanak egyszerre az összes jordán-fattyra, elegendő rábökni egyetlen ördögi, pénzével romboló, ifjakat saját egyetemén idegenesített lelkületű agyasokká átgyúró, anyagyilkos-hajlamú pokolbélire! Mert a jobbszélen a dolgot emígy elértve úgyis általánosítanak ebből az összesre. Jól megkomponált ellenségkép, máig hatásos, hiszen minden rossz eredői ők, no meg a biciklisták! És ha a kormány így láttatja, miért is ne vonakodna jobb helyett rájuk szavazni, különösen nem a mára felpuhult ellenzékre? Hiszen ők most a jóval keményebbek, (taknyos-) véres – politikai – vereséget ígérve elégítik ki a bosszúvágyat.

Hát majd így jön össze újra a kétharmad! De a fene se’ bánja, mert az viszont tény, hogy a politika a lakosság igazi többségét a legkevésbé sem izgatja! Se az Unióban, se majd kívüle!

Gyurbán, vagy Orcsány, nekik mindegy! Hiszen van már sokkal újabb vetélkedő-sorozat is, ahová is – egyenest a trópusi mennyországba – lehet ki-be szavazni, az sokkal izgibb! Arra már érdemes figyelni! Nem úgy a most már eléggé unalmassá váló Duna-parti kőcsipkés-kupolás villába bejutottak között folyó huzavonára, a tetejében ott csak a levegőbe anyáznak, és még csak egy jó kis pucérkodás, vagy etyepetye sincsen – bár ott egye fene, azok közt amúgy is nagyon kevés a dögös csajszi, vagy jó testű pasi, figyelje őket a bánat! Hiába is tépik a szájukat, meg így szóban egymást, más műsorokban sokkal szexibb, fiatalabb testeket lehet látni, és nemcsak szóban nyüstölik a másikat! A ki-be szavazás náluk úgyis csak jövőre kezdődik, meg már nem is izgi.

Addig meg szavazhatnak a legszimpibb csupaszra!