EXKLUZÍV!!!

Vannak kifejezések… amelyeket különösen „kedvelek”.

Már irkáltam olyasmiről, hogy ki miről és mivel „rendelkezik”, ez meg a másik kedvencem! Az exkluzív!

Merthogy… azt hallom a tévéből – az egyik reklámban – hogy egy igen különleges takaró exkluzív szegéllyel rendelkezik! Ott ül a takaró a karosszékében, és az ügyvédjével megtárgyalván a dolgok folyását, a saját szegélyéről rendelkezik… hogy az exkluzív! Csak azt nem tudom, hogy hogyan kivitelezhető az eljárás… vagyis, hogy a takaró kizárja a saját szegélyét. Miből zárja ki? Az örökségéből? Vagy önmagából? Vagy honnan?

Ugyanis az exkluzivitás lényege, hogy kizárólagos! Példának okáért egy exkluzív öltöny attól az, hogy teljességgel egyedi, mérték után készült X Y úrnak, és kizárólag az ő alakjára passzol, máson vagy lötyög, a nadrágszár meg harmonikázik, esetleg itt-ott szűk, avagy, miképpen a szépemlékű Latabár – ha ugyan jól emlékszem, és csakugyan ő volt – bemutatta, hogy szinte, mintha a túlméretes öltönyt rá öntötték volna, csak egy kicsit lecsorgott…

Tehát, ami exkluzív – vagyis kizárólagos – az egyedi… vagy valami ilyesmi.

Például, az exkluzivitás néha kellemetlen is lehet!

Velem például előfordult, hogy amikor lecsapott a biztosíték valamely társasházi lakótársnál – ám az egész épületben, én meg hirtelenjében papucsban és pizsamában kimentem a folyosóra a dolgot ki – illetve fel – derítendő, a huzat bevágta mögöttem a bejárati ajtót, a kulcs meg bent maradt! Olyan exkluzív lettem, hogy csak, na! Szó szerint…

Mázlim volt, mert a gyerek lent járt épp a boltban, és hazajövet beengedett, nála ugyanis volt kulcs! Az exkluzivitásból az a pár perc éppen elég volt…