A MIGRÁNSOK MI VAGYUNK,
AVAGY
HATÁRELLENŐRZÉS A SÓGOROKNÁL
ILLETVE
„NE LOPJ, MAGYAR!”
Van egy hír:
Ausztria visszaállította a határon az ellenőrzést…
Magyarország is, de ez tiltakozást váltott ki, mert a jelenlegi szabályozás szerint erre nem volt joga…
Naszóval…
Az ugyanis úgy van, hogy ketten is akarják, hogy a magyarok takarodjanak az EU-ból: A magyar kormány, meg az EU. No, az utóbbi nem hivatalosan. Csak nagyon!
Mert mi a bánatot keres ez a vad, ázsiai, piros-pöttyös seggű, fegyelmezhetetlen banda Európában? Hiszen – magukról állítják – a hun, a civilizációra rárontó Attila a rokonuk… és állandóan baj van velük. Azok a rendes britek is (részben) miattuk iszonyodtak el az Uniótól!
Szóval, jobb, ha nem jönnek… mondjuk, a sógorok szerint a trehány magyar határellenőrzés következtében szivárognak – fenét, ömlenek – be a migránsok hozzájuk! Persze, migránsok csak elvétve, de ezek a nyavalyás magyarok mindenféle úti okmány nélkül csak úgy, egyszerűen besétálnak (ugyan takarítani, beteget ápolni, rósejbnit sütni, utcát söpörni, kiszolgálni, felszolgálni, meg ilyesmik, nem is volna baj, ha csendben, alázattal, és – főleg – félpénzért tennék) az országba, a pirospöttyös seggükkel. Hogyaszondja, Schengen…
Pedig, a sógorok aztán ismerik ezt a fegyelmezhetetlen, lázadozó csürhét! Még a monarchiából. Sőt! Korábbról!
Be nem engednék őket (mármint, minket, magyarokat) Burgenlandba (ami – ugyebár – mint a neve is mutatja, az egykori végvárak által jól-rosszul védett Habsburg királyi területek voltak). Merthogy, az van ezekhez legközelebb…
Vagy harmincegynéhány esztendeje, amikor már bárki kaphatott kék útlevelet (az ifjabbak kedvéért: ez akkoriban a világútlevél volt, a bordó – piros – pedig csak a szomszédos szocialista országokba szólt…) és a magyarság nekilendült Nickelsdorfba Gorenje-hűtőszekrényt, meg farmergatyát bevásárolni, be kell vallanom, én is mentem. No, nem hűtőért, mert akkora valuta-keretem nem volt, hogy forintban annyit kiválthassak – talán némi banánért, meg, ha már… akkor talán a Kunsthistorische… (persze, az hogy közben kirohad alólunk a kölcsön-autó, nem volt bekalkulálva).
S láss csodát, volt magyar nyelvű tájékoztató felirat a nickelsdorfi áruház bejáratán, jó nagy hullámpapíron a kilincsre akasztva, úgy volt kifüggesztve, hogy aszondja: „MAGYAR, NE LOPJ!”
Szóval, a sógorok már akkor is ennyire szerettek, meg bíztak bennünk… a velem egyidősek biztosan olvasták, mert valószínűleg, jártak ott.
Mennyire szeret minket Európa?
Ennyire.
Pont, mint az angolok, akik – ha mi bent, akkor ők inkább kifelé – mindig is lelkesedtek értünk… Már, amikor tudtak rólunk. Máig előttem van az a metszet, mely valamilyen akkori brit hír-nyomtatványban fordult elő. Hosszú hajjal ugyan, de kalóz-mordállyal – kettővel is az övébe tűzve – szablyával a kézben mutatja a nagyságos fejedelmet, nagyon nem úgy, mint Mányoki híres festményén, viszont azzal a felirattal, hogy:
„Ragotzky,the hungarian bandit”.
Már akkor is nagyon szerettek bennünket (jó, tudom, a franciák miatt, akikkel akkoriban – is – hadban voltak, a fejedelem követe meg azoknál kuncsorgott némi katonai segítségért).
Ama elképzelés – amelyről bebizonyosodott, hogy teljesen naiv – miszerint az Unió majd hellyel-közzel egyesíti a Trianonban elszakított nemzetrészeket az itthoniakkal, nem jött be. Pedig, nagyon azért akartuk a tagságot… de ez sem ma volt. Végül mi is kiszavaztuk őket…
Az Unió nem a szeretetről szól. Hanem a tőke, meg a munkaerő szabad áramlásáról.
Mostanság a kormányunk elképzelése szerint az a jó, ha a tőke beáramlik – lehetőleg a saját, meg a csókosok zsebébe – aki meg munkával akar pénzt keresni, az menjen… mert azt itthon azt nem lehet. Itthon munkával csak némi segélyt lehet, ami ugyan az éhhalálhoz elég, élni meg kevés. Ha éhes, húzzon innen nyugatra!
Vajon, miért nem szeretnek minket arrafelé?
Ámde:
Beteg ez az EU! Csak az a nyavalya, hogy némi nacionalizmussal gyógyítgatja magát. Az meg nem igazán gyógyszer. Persze, hogy hatásos, mint minden narkotikum. Csak az olyan, hogy széthullik tőle az egzisztencia!
Nálunk is adagolják, amúgy rendesen! Csomagolva. Határozott, kemény csomagolásban, masszív demagógiába csomagolva. Az ottani nacionalizmus ellenszereként – ebharapást szőrivel – hazaival.
Rég volt, igaz se volt – különös tekintettel a történelem órák számára, különösen szakképzési intézményekben – már a régi öregek se’ emlékeznek rája (az akkor születettek is nyugdíjban már, akinek jut), volt, nem volt, talán tényleg volt valami csihi-puhi errefele is, némi szerepe volt, vagy nem is volt benne a nacionalizmusnak, amiről a mai népség már azt sem tudja, mi fán terem, de azért – szorgalmasan, felsőbb jóváhagyással – gyakorolja. És már olyan régen nincsen a Marinéni, aki fő filozófiájának tekintette, hogy olyan mindegy, hogy mi van, mi nincsen, csak vita ne legyen, és csak ne lőjenek! Ugyanis, mindenféle ideológiától, meg filozófiától mentesen azt mégis megtanulta, – a saját bőrén – hogy ha lőnek, az nagyon nem jó. Ez ugyan vitathatatlan, de azt még mindig nem tanultuk meg, hogy a demokrácia alapja a viták során a másik fél meg- (és nem le!) -győzése. Mert ahhoz gondolkodni is tudni kellene. Itt is, de amott is!
De kitermelhető ennyi idő után az a kritikátlan tömeg, amelyik szeret hasadni, és az okulás hiányosságai következtében is, meg némi össznépi amnézia hatására teljesen elfeledi, hogy holmi ilyen-olyan túlfűtött nemzeti, vagy egyéb csoportazonossági tudatból (béközép, ultraviolák, stb.) meg nemzeti érzésből (amit egyesek nácizmusnak neveznek) fakadóan, kissé jóleső odacsapkodások közepette, előbb-utóbb, komolyabb csihi-puhi is előfordulhat. Mert olyan már jó régen volt!
Mostan, talán már ráfér Európára… vagy nem?
Vagy nem!!!
Másrészt, megjegyezném, ha valaki könnyedebb olvasmányt óhajt, ne csak belekukkantson, hanem töltse le az alábbi linkről. Friss, nyári, könnyű, emészthető, malac. Minden, ami a félárnyékban a strandon kellemes, némi főtt kukorica, lángos, meg hideg sör mellé, szóval, letölthető, meg ingyé’:
https://drive.google.com/open?id=0B4fyI0tPjzuZbVBmeGJqRWZWN1k
