SZÚNYOGOK PEDIG NINCSENEK!

De culicibus vero quae non sunt, nulla questio fiat;

- legalább is, Könyves Kálmán óta, afféle legendás, pokoli rontást hozó és alakváltó vérszívó szörnyetegekről (elvégre a striga, melyet a törvénye említ, szintén vérszívó) az óta hivatalból nincsen tudomás. Mindenesetre a katasztrófavédelem ehhez tartja magát!

   Vagyis, ameddig a hivatal hivatalosan nem utasít kormányzatilagosan, addig hiába is kavarognak felhőkben a vizek partjain – sőt távolabb is – a vérszívók, addig ilyet még csak vizsgálni (nulla questio fiat) sem lehet.

Egyszerű, nem?

- Tehát addig, ameddig valamelyik kormánytagot vagy a kormány fejét alaposan meg nem csapolják a mégiscsak létező bestiák (melyek ugyan mégis csak – que vero sunt – vannak), addig szó sem eshet sem róluk; sem határozattal megállapított, és ezáltal utasítással ellenük folyamatba tehető és elindítható eljárásról.

Tehát irtásról semmiképp!

Mivel az a folyamatba tett eljárás eredményeképpen válik csak lehetségessé, külön utasításra.

Eddig tehát érthető…

Bár még mielőtt a szúnyog-gyérítést (irtásról szó sem eshetett eddig sem, az ökoszisztémára való mellékhatások elkerülése érdekében) is a katasztrófavédelembe központosították volna, addig önkormányzati hatáskörben az ilyesmi elrendelhető lehetett, de ma már korszerűen, és a korszellemnek megfelelően a különféle hatásköröket az önkormányzatoktól elvonva ez is a központosított végrehajtó hatalom hatáskörébe került, az önkormányzatok joga ezzel kapcsolatosan tehát annyi, hogy hivatalos úton jelezze a problémát, melyet a hivatal (melyik?) majd vagy befogad és tudomásul vesz, majd megfontolás tárgyává teszi, és vagy intézkedik, vagy sem.

Ez idő alatt viszont a szúnyogok (akik mindezek ellenére mégis csak vannak) csípnek.

Ámde, a megfontolás igencsak összetett premisszák alapján mérlegelődik. Ugyanis, az ilyesmi pénzbe is kerül (van-e erre előirányzott keret a költségvetésben, és az vajon ki nem merülhetett eddig); másrészt a legújabb környezetvédelmi előírások szerint a kémiai védekezést lehetőleg kerülni kell, mert az veszélyt jelent nemcsak a szúnyogokra, hanem egyéb ízeltlábúakra – például a mézelő háziméhekre – és a vízben élő egyéb élőlényekre, halakra és kétéltűekre is, ennek okán nem ajánlott. A biológiai védekezés – mely leginkább hormon-alapú, és a lárvaállapotból imágóvá történő átalakulást gátolja – meg már kissé elkésett, ha kifejlődtek a nyavalyások, és csípnek.

Na, meg most a katasztrófások nem érnek rá, mert no.1 jönnek a migránsok, meg no.2 itt van a koronavírus is, volt no.3 vihar, jégeső is volt, szóval, eléggé elfoglaltak. Holmi szúnyogokra – aquila non captat muscas – nem érnek rá!

Bár például, a tigrisszúnyog (Aedes albopictus) is migráns, és nem elég sűrű a déli kerítés ahhoz, hogy ne jöjjön át… viszont csak maláriát meg zikát terjeszt, az meg eléggé pór vírus, koronája nincsen, tehát tulajdonképp mindegy is… A hazai (Culicinus, Anopheles) viszont szintén csíp, és az viszket…

…Viszket! De egyelőre csak nekünk, mert a koronavírus miatt a külföldi turisták nemigen jönnek. A hazai népség meg csapkodjon nyugodtan (szúnyogirtás gyanánt), meg vakaróddzon (terápiás célból), vagy szokjon hozzá!

És pont.