Holnapután ügynökség

KARANTÉN, AVAGY MAGYARUL: VESZTEGZÁR

2020. március 15. - Ira M. Archa

KARANTÉN, AVAGY MAGYARUL: VESZTEGZÁR

Vagy, mifene?

Csak azért, mert bár a fogalom régebbről sokak által ismert, akár Rejtő Jenőtől (P. Howard), ámde, nemrég kiderült, hogy egyrészt nem egységesen szabályozott, és nem is jogi kategória. De, ha valaki megsérti… mondjuk, két perzsa diák, akkor úgy jár, mint télvíz idején a macska! …Mi több, a különféle biztosítok sem ismerik… mármint el, mint „káreseményt”. Közben sokan megszívjuk!

Pedig, lehet – mondjuk – önkéntes is… csak akkor nem jár a táppénz. Az ugyanis fizetésnélküli szabadságnak minősül. De, ha elrendelik? És akkor is? Vagyis: …Mi van?

Hálaistennek, veszélyeztetett nyuggerként ezzel kapcsolatosan az esetleges megmakkanásom esetére utóbb gondom nemigen lehet. Szóval, én nem félek! Legfeljebb a kis nyugdíjam a költségvetésben marad… de vannak bőven mások, akiknek ez gond…

Mert, az ilyet szabályozni kellene ám!

Persze, ha valaki otthon kénytelen maradni, mondjuk a bezárt suli helyett az otthon rendetlenkedő kölykével, akkor például mi van? Mert addig rendben, hogy így majd a csemete sem el nem kapja (rájuk nézvést állítólag alig veszélyes), se tovább nem adja, de ha a szülőnek nem jár fizetés, akkor nem a járványba, hanem a járvány után hal bele, éhen! Többnyire… mivel errefelé a népségre a tartalék-mentesség a jellemző.

Tehát: a fene sem tudja, hogy mi, meg hogyan!

Jó lenne az ilyesmit tisztázni, kéremszépen, hogy mindenki, akire vonatkozik, tudja, merre hány lépés, mi az ajánlatos, mit szabad, és mi az, ami nemcsak buta pánikolás, de nem is ajánlatos.

Nem mindenki jogvégzett… sőt, a biztosítási jogban – lett légyen az akár az álladalmilag kézben tartott egészség-biztosítás akár – is ritkán otthonosan mozgó egyed, most tutira tudja, hogy melyik szél merről, és akkor merre…

Nekem már könnyű, nem is rólam van szó!

Tehát, egyrészt szabályozás meg tájékoztatás kell, és nem úgy, mint a kultúra és tudomány, vagy a közoktatás megrendszabályozása, meg a migráns-hadakról szóló riogatás (jönnek valóban, vagy sikerül megállítani a kerítésnél mind; ebből a szempontból még mindegy is), és nem kapkodó intézkedések, köpönyeg eső után…

Hónapokkal előbb lehetett tudni, hogy ha nem is „világjárvány” (vagyis pandémia) lesz a dologból, de elterjed majd mindenütt (globális epidémia), mindegy, hogy a WHO miként minősíti, és mire lesz vakcina, oltóanyag, aminek a kifejlesztéséhez és kipróbálásához pár év szokott kelleni, mire engedélyezhető a használata, addigra az egész – a maga súlyosságával ugyan – de le is cseng…

Na, ugyan ki gondolkodott előre pár hónapja, mielőtt beüt – mert látjuk, beüt – hogy mit miként kell szabályozni? Főleg, ha a jog nem ismeri a „karantén” fogalmát, talán be kellett volna mutatni neki, nemde? És ki az, aki törvényt előkészíteni hivatott lett volna? Bár, utóbbi időben egyénileg szoktak ilyesmit kezdeményezni, saláta-jelleggel, de – elvben – ez nem a kormányzat felelőssége volna? Mit csinálnak ott azon kívül, hogy a vastag fizetésüket felveszik? Mert hogy nem gondolkodnak, az tuti. Csak kapkodnak, eső után a köpönyegért.

Tudom, hogy manapság minél feljebb, annál kevésbé divat gondolkodni (előre), na, de hogy ennyire?

Mindenesetre, vesztegzár idejére össze M. Archáskodtam egy újabb mesét, ingyen letölthető meg olvasható innen:

https://drive.google.com/open?id=14pHnbWqlkltxmhjSjckC5DwZ5J6jJLQB

…és van borítója is, innen:

https://drive.google.com/open?id=1tsA-z3GBmQX8JK1XbO7hHSv4F_lJqrop