NEMZETI KONZULTÁCIÓ: RIA-RIA, FÚRIA!
„Forr a világ bús tengere, oh magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.”
(Berzsenyi Dániel: A MAGYAROKHOZ; 1807)
Az Erynnisek a latin Fúriák ógörög megfelelői, ők a harag és a bosszú démonikus istennői, akik a halandó fülébe való állandó suttogással késztetik véres cselekedetekre a delikvenst… csak úgy, olvasás előtt megjegyzendő.
(Közbevetőleg:
- Az meg már megszokott errefelé, hogy a költő egyben vátesz is, noha Berzsenyinek még fogalma sem lehetett a globális felmelegedés /forró tengerek/ okozta éghajlat-változásról, és valószínűleg egyáltalán nem is így értette… csak most mégis, ez is van. Nem egészen mellékesen.)
Ámde éppenséggel most nem is erről lenne szó:
Sokkal inkább arról, hogy ha harag és – előbb-utóbb véres – bosszú, az meg ugyan kire vetül, és mire föl? Ki, és mit suttog, kiknek a fülébe állandóan?
- Mert vannak bőséggel, akiknek – ezért vagy azért – az igyekezetük ellenére, nem a reményeik szerint alakult az egzisztenciájuk, nem kis csalódottságukra. Na, egyeseknek a magasból éppen ezek fülébe érdemes a fúriák suttogását beterelni:
- Hogy ki is tehet arról, hogy nemhogy egyről a kettőre, hanem valamilyen nulla felé tendáló hiperbolikus görbe szerint alakul a helyzetük…
Hát, a suttogás sok csalódottnál nyitott fülekre is lel! Mert a „lelki restség” pediglen az a főbűn – mert valóban az – mely (talán mégsem) a litániákon való zsolozsmázás, mint egyfajta keresztényi mantra gyakorlatának henye mellőzése, és (némelyek szerint) szó sem lehet a gondolkodásról! Az ugyanis (szerintük) fölösleges… - Bár a hit primátusát hirdetve a tudással szemben, miszerint – vagyis Tertullianus szerint – a „hiszem, mert lehetetlen” nem arról szól, hogy gondolkodni, bármit tudni tiltott gyümölcs lenne, mert akkor mivel szemben legyen elsődleges a hit, ha nincsen meg az, amit megelőzzön: a gondolati párja… egyrészt.
Másrészt meg az előbb bemutatott csalódottoknak könnyű a kertek alatt sunyin áskálódó idegenekre hivatkozni… mármint azoknak a suttogóknak, sőt, szónokoknak, egyéb demagógóknak, akik az előállt javakból – melynek a mennyisége sajnos véges – aránytalanul jóval nagyobb részt sikeredett kihasítani, és a hoppon-maradottakkal közlik, hogy nekik szintén „járni jár, csak nem jut” … amazok miatt! Biztos, hogy mindig mások, idegen, külső-belső gonoszok áskálódása, meg a sok többi szerencsétlen tehet a balsorsról?
…Hát, persze, hogy az mindig a nagyon mások miatt sújt! Erről fölösleges is gondolkodni… Hiszen sugallják is, hogy például az ördögi Soros nemcsak a migránsok erőszakos, fosztogató, fertőző és terrorista légióit uszítja az ártatlan hazai keresztényekre, de még a nemzetidegen, sötétbőrű, hazai nyomorultak (noha azok a nyomorba taszítottak meg bár csak szinte babona-szinten, de szintén keresztények), bűnös, kultúraidegen-népségét is megélhetésre bujtogatja!
Ja, persze, ha a mai hazai „jó kereszténynek” úgy hirdetik, hogy a karitász (latin: jótékonyság, irgalmasság, egy határozottan el- és -befogadó, és semmiképp nem kirekesztő fogalom) – mint olyan, másodlagos – nem éppen fontos a hit megőrzéséhez, és ezért akkor lehet végre, előbb-utóbb belső keresztes-háború is, isten dicsőségére, ugyebár. Mert nem a bűn, hanem a bűnös személye – sőt, egész nemzetsége – a gyűlöletes (bár – állítólag – istennek erről más a véleménye)?
Nesze neked karitász, meg humanizmus!
Persze, lehet bármit úgy magyarázni, hogy sok előbb említett állítás elég gyakran ismételve szinte magától értetődőnek tűnjék, noha még az emberszabásúak többségében is meglévő empátia, meg a lelkiismeret hatására egy kis gondolkodás után a tisztességes másféle erkölcsi konklúziót von le.
Például, a mottóként idézet vers későbbi mondata, hogy „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” - felszólítás esetleg nem valamilyen náci felsőbbrendűség-tudatról szól, hanem a lelkiismeretről… esetleg. Hiszen, a következők sem arra utalnak!
„Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”
…Vagy nem?
