PÁR SZÓ A DIKTATÚRÁRÓL

Bár diktatúrát az ókori Rómában találták ki, eredetileg egyáltalán nem holmi öncélra, hanem csakis szükséghelyzetre. De, nem így működik, már akkor sem így működött!

A diktatúra ugyanis diktál.

Mindenütt azt teszi, tegye akár a szovjetből orosz nemzetivé átvedlett egykori KGB tiszttel az élén, vagy egykor egy nemzet és annak tisztasága, meg élettere nevében, vagy kommunistaként és felszabadítóként indult, de már háromnemzedéknyi vezetővel távol-keleten, vagy vallási szélsőségesek hátán lovagolva a hatalomba közelebb, mindegy. Diktál.

Mindent!

Mindenkinek. Hogy ki a jó, és ki a rossz, hogy mit kell és mit szabad gondolni, hogy melyik tudomány hasznos, és melyik a felesleges, mit szabad tudni és mit nem, hogy melyik sportág „a” sport, hogy mi a kultúra és mi nem az. Hogy bármely vallás hittételeiből mi vonatkozik, mi nem, és mely erkölcsi szabályok igaziak, és melyek nem, hogy a család, az hány gyermeket jelent! Hogy egy nő meddig gondozza és gondozhatja saját maga a gyermekét, abból minimum hányat szüljön, hogy dolgozhat-e vagy sem, meg hogy kicsoda kit szerethet, lakhat, vagy nem méltó rá, és ki érdemes az életre, és ki semmiképpen…

A diktatúrával nem az a baj, hogy mit diktál, tudományos szocializmust és prolet-kultot, vagy nemzeti kultúrát, tisztaságot és felsőbbséget, sőt!

Az sem a baj vele, hogy ki az, aki így, vagy úgy diktál! Jöhet akárhonnan, lentről, fentről, jobbról, balról, teljesen mindegy! Mindegy, hogy melyik típusú médiumból ömlik rád, amit diktál!

A diktatúrával az a baj (és nem bajom, vagy bajunk, hanem mindenki baja), hogy diktál!

Hogy eszedbe se’ jusson más… csak pont úgy és pont az, amit diktál.