FOGFEHÉRÍTÉS

Szinte világít! Vakító mosolyok. A fehér nemcsak divat mostanság, hanem alapkövetelmény.

No, igen, számomra nem kicsit rémítő, ahogy a reklámban úgy villognak, mint amikor hirtelen kinyitják a zongora klaviatúrája fedelét… vagy mint egy „B”- kategóriás vámpírfilmben. Attól a reklámtól a kisgyerekekre is a frász jön. Sok lengyel – vagy tán német – nő, férfi, totál aszinkron villogtatja, és egymástól veszik át a szót.

A fehérítés meg, úgy általában, amúgy is divat. Nemcsak a gazdaságban, ahol nagyon is helyes volna, hanem a munkaerő-piacon is, ha fehér, jobbak az esélyei, mintha bármilyen és bárhonnét szalajtott színes… a barna például egyes régiókban szinte teljesen esélytelen, sőt! A kormány-politika sem győzi a törvény-alkotással a demográfiai helyzet szándéka szerinti manipulálását, mert (tetszik, vagy sem) törvényileg ugyanazok a – család – támogatások vonatkoznak a színesre, mint a fehérre, de amit törvénnyel nem lehet, majd elintézi a társadalmi gyakorlat, meg az előítéletek… na, ugye.

De, miért is jobb a fehér?

A csuda tudja. A fogaknál a fehér – noha elvárás manapság – nem éppen természetes. Ugyanis, a vakító fehér fog, az halott! …Persze, hogy a fogorvos is megdicséri, mert ő csinálta! Akrilból (ma az a menő, a porcelán már rég nem megy)…

Ha meg még saját növesztés, majd a fehérítés elintézi! Az élő fog ugyanis sárga. Nem a lepedéktől persze, és nem úgy sárga, hanem amolyan csont-színű, mivel az élő anyag – bár fehérjének hívják – soha nem fehér, hanem, minél élőbb és egészségesebb, annál sötétebb, ezt még Szentgyörgyi Albert magyarázta el egy sok-sok évtizedes, fekete-fehér tévé-interjúban (mondjuk, nem a fogakról beszélt). A legélesebb fogú emlősnek, a hódnak egyenest vörhenyes narancsszín fogai vannak! A csont csak akkor fehér, ha alaposan kifőzik, peroxiddal kezelik, és akkor szépen kirakható a falra, általában pajzs- alakú, sötétre pácolt, faragott, és tölgyfa-levelekkel ékített táblára, jobb helyeken az elejtés helyszínét és időpontját is megjelölő, gravírozott réztáblácska- felirattal. Ugyan eléggé macerás (szó szerint tessék érteni a hús lemacerálását) feladat a koponya megtisztítása és fehérítése, de megéri!

Persze, a fogak fehérítése sem olcsó mulatság, tudja az, aki átesett az ilyesmin. Ha a természetes fog meg már olyan vakító, akkor meg előbb-utóbb kiesik. Vagy, ki kell húzni. Akkor boldog igazán a fogász, mert bár a húzás – elvben – ingyenes (társadalombiztosításilag), de utána pótolni kell, ami maszekban igencsak jó bevétel. A fogkrém-iparról nem is beszélve… ha már reklám!

Szóval, vakítóan fehér fogsort (senkinek sem) kívánok!

Az enyém nem olyan… gondos színválasztás eredménye, hogy természetesnek tűnjön, a fene egye meg, ha már akrilból van, de a mosolyom így már nem annyira ijesztő… csak sanda.

…Az meg, hogy mi a természetes, és a természetben hogyan garázdálkodik az emberiség, arról lazán firkálgat a M. Archa egy újabb, laza kis könyvben, mely ingyen letölthető innen:

https://drive.google.com/open?id=1-CZPqmENd7QRT70VeQIUfszAvjUYCzZ5

Borítója is van itt:

https://drive.google.com/open?id=1ebhTjOePRz4TTQP_kvnAx_Rpf3R9kHWa