CSAK PÁR SOROSISTA GARÁZDÁLKODIK AZ UTCÁKON MINDÖSSZE

Miközben az ország lakóinak döntő, kétharmados többsége békésen éli munkás hétköznapjait hasonlóan munkás hétvégék reményében, néhány renitens alak feltűnősködik itt-ott mindössze.

Azt hiszik, hogy attól, hogy ide-oda kóvályognak a nagyvárosok utcáin képtelenségeket és nyomdafestéket nem tűrő szövegeket harsogva, megroppanthatják ezzel a szilárd nemzeti gerincet. Hát, nem.

Hiszen a köztévében is megmondták, tehát azok jól tudják:

- Napjaink egyetlen veszedelme a határainkon ólálkodó és bejutásra váró migránsok hada a Nemzet ellen áskálódó pokolbéli Soros által feltüzelve és megfizetve, amitől tartani lehet a minden szempontból tökéletes, egészséges, művelt és virágzó, gazdag országban. De, a Nemzet fiai-lányai mind tudják, hogy immár csak a biztonságukat kell, hogy óvja a kormány.

Hiába is próbálkoznak a sorosisták, ahhoz kevesek, hogy komoly gondot okozzanak az országot vezetőknek. Legfeljebb csak felbosszantják trágár zajongásukkal és a különféle akadályoztatással az utcákon és utakon közlekedő, saját dolgukra igyekvő szorgalmas embereket. Az ilyesmivel legfeljebb csak azt érik el! Felbosszantják a nemzeti öntudatosak lelkeit. Ezért a kutyát sem zavarja – mondjuk a Nyírségben – ha pár ilyen kóválygó hőzöngőt elvisz a Lánchídról a rendőrség. Amúgy sem hall, lát róla semmit. De, azt a nemzetfit, aki nem tud átmenni a hídon, vagy feltartják a fél pályát lezárva, azt ezzel felbosszantja.

Na, meg holmi nevetséges sztrájk-fenyegetéssel, kész röhej, majd ha lesz (ha lesz), hogy hétvége előtt egy-két órával korábban teszik le a lantot az olyanok, akik nem szeretnek amúgy sem dolgozni. Hiszen éppen az ellen tiltakoznak, hogy aki annyira szereti a munkáját, dolgozhasson saját kedvére önként is, akár hetente egy napot pluszban mindössze… persze, az olyan, aki nem szeret dolgozni, annak a munkája is annyit ér (mi több, annyit ér, amennyije van), és teljesen mindegy, hogy pár óra lógást sztrájknak nevez, vagy másnak!

De, mindegy is. A lumpen-elemek soha nem az elégedettségükről voltak felismerhetőek.

Egyébként meg, mindenki a saját dolgával törődjön, különben nem jut az egyről a kettőre! Barátkozni ahhoz meg nem a hasonszőrüekkel kell, hanem a felettesekkel, vagy még odább, akkor, ha nem is csurran, de cseppen! És, akkor nincs, mitől tartson a megbízható nemzeti. Persze, ha nem az…

Egyébként meg, micsoda marhaság lázadozni? Pont most? Amikor a szorgalmas munka akár milliárdossá is tehet egyszerű szerelőt, iparos-embert? Na, ugye, csak dolgozni kell, majd három év, és meg is lesz a jutalma. Csak okosan! Mindenki más aljanép meg le van…

Az meg, hogy valami illiberális, meg keresztényi, és hogy ami van, az éppen az, vagy sem, azon rágódjanak a lilaködös értelmiségiek meg puhapucájú filoszok és egyéb hasonlók, ugyan már, szavakon lovagolni nem érdemes. Hogy ez csak autokrácia vagy nem is demokrácia, az csak az idegen szavakkal szövegelőket érdekli.

Diktatúra van? Na és! Volt már itt ilyen, megszoktuk.