AZ ELLENZÉKIEK MÉGIS BECSÜCSÜLNEK?
Úgy hallom…
Hogy szerintük gyerekes dolog volna tiltakozásul nem elfoglalni a kényelmes képviselői székeket, meg legalább ott kell lenni, ha erre kaptak felhatalmazást (Persze, így ugyan a nagy semmire, de legalább jó pénzért).
Vagyis, többféle nyilatkozatból kiderül, hogy miféle ellenzékkel lesz dolga a narancsuralomnak. Mert, ott lesznek. Kétharmaddal szemben totál tehetetlenül, biodíszlet gyanánt fognak asszisztálni minden további gyalázathoz.
Viszont hitelesítik az illiberális demokráciát, vagyis, hogy ugyan szabadság nélkül, ámde ez mégis csak népuralom, mert ez a szó szerinti fordítás. No, és ha demokrácia (akármilyen is) az, ami nem az, akkor ország-világ előtt hiteles, mindenfelé elfogadható, simán befér az Unióba is, probléma sehol! Ugyan, minek is feltűnősködni, hogy hátha, esetleg így a világ is észrevehetné, mi folyik itt!
Vagyis, minden a legnagyobb rendben van, minek tiltakozni meg prüszkölni a különféle hazai meg uniós közpénzek elsikkasztása miatt, vagy a féktelen ellensúlytalanságban fenn pöffeszkedő nemzeti rablólovagok, az új Nemzetes Urak gátlástalan gőgje és arroganciája ellen („Senkik vagytok, hej, hej!”)… mivel kétharmaddal szemben kérdezni, meg interpellálni is csak teljesen fölösleges és érdektelen időpazarlás.
Viszont, kellemes és biztos megélhetést biztosít, ha az ellen-fenék egy képviselői székben hízhat kényelmesen a nem éppen átlagos fizetésnek megfelelő képviselői javadalmakat élvezve. Alibi gyanánt meg nagy ritkán – ha szót kap egyáltalán – felszólalva felesleges piszkálódásokkal szórakozhat, ha mindenképp kukacoskodhatnékja támad, bár arra a (kétfarkú) kutya sem figyel majd oda, és, amire ha van válasz egyáltalán, akkor sem számít semmit, a kétharmad ugyanis bármikor bármit meg- és –leszavazhat. Vagyis, nyugodt négyesztendős semmittevéssel igen jó megélhetést ígér egy-egy mandátum, ha az illető ott statisztál a demokrácia látszatát fenntartandó.
No meg, persze, mentelmi joggal… ami nem illet olyanokat, akik nem jutottak be, ámde komolyan gondolták azt, amit, és most számukra nincsen mentelem, se kegyelem! Azokat majd úgy lehetetlenítik el, feketelistázzák (Kubatovilagosan), kapják nyakon, vezetőszárra, némi alkalmi elzárásra – mondjuk, rövidebb-hosszabb vizsgálati fogságra – ahogy a narancskeresztes lovagoknak és csatlósaiknak tetszik… meg azokat, akik a további osztogatással szerezhető vagyonosodásukat – akár csak véletlenül, de mert útban vannak – akadályozni vélik. Hiszen megmondták előre, hogy elégtételt vesznek!
Persze, az, aki kezdettől fogva jól ismeri őket, már a csuda tudja, hová tűnt, mint az egykori, ám most sértett (G-napon fordult) gazdasági háttérteremtő főmufti (esetleg alpesi környezetbe, talán szánkózni, mert síelni állítólag nem tud), felszámolva maga mögött a maradék média-birodalmát is, bizonyára valahol messze, és biztonságba.
Hát, kéremszépen, ez teljességgel egyértelmű! Lesznek bent páran ál-ellenzéki hölgyek-urak a patkóban. Mit nekik elvek meg víziók, a népség felé tett bármiféle ígéret, ha immár semmit nem kell betartani, mert – hiszen látható mindenki számára – hogy nem megy! Széllel szemben erőlködni? Ugyan már! Legfeljebb jó pénzért legitimálni lehet a hatalmon lévők minden gyalázatos ötletét. Na és?
Ja, persze, hát van némi erkölcsi bibi… holmi elv, nép és hazaárulás… de ugyan már, az ilyesmi miért is zavarná a tisztelt képviselő hölgyek-urak lelkiismeretét – ha van nekik olyan egyáltalán?
Zsák, és foltja, megtalálták egymást!
