RÓZSAFÜZÉR ÉS NEMZETI KONZULTÁCIÓ

Ami nem hagyható szó nélkül…

Minden hitében megingott magyar hívő figyelmébe!

Magyarország egy keresztényektől alapíttatott, több mint ezeréves állam. A magyar kereszténység – már csak a tapasztalat okán is – sajátosan magyar!

A magyarok kereszténysége azonban egyáltalán nem a szentírás tanulmányozásában vagy értelmezésében gyökerezik. A laikus hívőknek a szentírás tanulmányozása amúgy sem dolga! A nyáj a világi és egyházi pásztoraira hallgat, és nem holmi nemzetidegen tudományos teológiai fejtegetésekként feltálalt, vagy bármilyen logikai úton levezetett, kereszténynek mondott etikai tanításon, hanem csakis a kételkedésektől mentes feltétlen hiten, az áhítattal és tömjénnel átitatott rituálék tiszteletén és gyakorlatán, a szokásokon, hittel a betanult imáik ismételgetésének erejében, és a nemzet által ezredéveken át megtapasztalt történelmi valóság tanulságain alapul.

Mi, magyarok, tapasztalatból tudjuk jól, hogy akiket az Úr kegyel a jóságért, azt megsokasítja, aki meg nyomorult, azt a bűnei miatt sújtja a nyomorúsággal! És kik volnánk mi, hogy az Úr büntetését felülbírálván a bűnösöknek, a gonoszoknak nyújtsunk segítő kezet? Ha a mindenható az ő kifürkészhetetlen akaratából akként döntött, hogy azokat nyomorral és háborúval sújtja, és szétkergeti őket mind, a világ messzi sarkaiba, akkor az Úr akarata elleni cselekedet a megátalkodott bűnösöket bűneikben megtámogatva segítő kezet nyújtani nekik!

Csak a Sátán cselekszik egyedül azonképpen, hogy a pokolra való pokolbelieket támogassa! És mi tudjuk, hogy a Sátánnak mi a neve most, elhangzott az a név az ország gyűlése előtt is.

Azok, akiknek a füle nem volt siket a kinyilatkoztatásokra, onnan is tudják immár, hogy a hit csodákra képes, a hit országokat emel fel, vagy a nélkül mind eltöröltetnek. Eképpen képes hatni az ima is. Tudjuk, mert kinyilatkoztattatott, és nem holmi bűnös gondolkodás, meg álságos logika, holmi tudományoskodás eredményeképpen látható be az igazság, és amire a felül valóbbak intenek, az akképpen is vagyon! Ha tehát a Sátánt immár megnevezték az ország nyilvánossága előtt, most már láthatjuk teljes valójában a gonoszan vigyorgó képét. De az ima segít ellenében! A rózsafüzér minden szava pedig korbácsként csattan a Sátánon.

Az ima valóban segít! Mindenben.

Természetesen, a kormányzásban is. Tehát, amiképpen a nemzet imája meghallgattatik, az bőven elegendő a kormányzáshoz, sőt, ha a kormány is csak imádkozik, a rózsafüzér ereje elegendő, hogy az ügyek az égi rendelés szerint történjenek. Teljességgel fölösleges holmi szekuláris tudományoskodó tudálékosak és szakszerűséget hirdetők véleményét meghallgatni. Ez ugyanis, pusztán hit kérdése! Ha mindenki valódi és erős hittel hiszi, akkor fölösleges törődni a dolgokkal, a felsőbb hatalom majd elrendezi, tehát minden mehet a maga útján. Fölösleges csip-csup, földhözragadt államügyekkel foglalkozni.  Majd elintézi a magasságos.

Miképpen, ha a mi Urunk szándékai szerint viselkedik a nemzet, baj nem érheti, csak kétségbe ne merészelje vonni senki, hogy mi a helyes útja ennek. Mert aki a hitében meginogván a gondolkodás bűnébe esik, mint a tudás fájának veszélyes gyümölcsébe harapók, és tudálékosan kétségbe von a magasságokból kinyilvánított igazságokat, az a Sátán kedvére tesz ezzel. De ha imával veszi elejét a kétségeinek, és elkergeti a gondolkozási kényszerének bűnét, akkor megmenekülhet a nemzet!

Akkor a Sátán minden kincse sem elegendő arra, hiába is vette meg azon távoli, idegen sokak lelkét, akik gőgjükben nemzetállamok felett akarnának rendelkezni az ő vakságukban és megátalkodottságukban, hogy a nemzetünk ártalmára beszéljenek a világ felé! Hogy leromboltatnák a gátat, amivel megakadályoztatott az áradat, mely ellenünkre törni kész. Hogy a vész esetén kétségbe vonják, hogy csak egyetlen jó pásztor akarata van, aki nyáját védelmezve képes a nemzetet jó irányba terelni. Ennek okából más akaratnak pedig itten helye nincsen!

Az is csak tűnik tiszteletlenségnek, hogy Krisztusnak korosodó, és ez okból immáron a nemzet előtt nyilvánvalóvá váltan megkopott gondolkodású földi helytartójának intelmeit fenntartással fogadni kénytelen a magyar hívő. Hiszen, ha ő nem látja, hogyan is láthatná be a magyar nemzet szörnyű szorongattatását! Hogy miféle pokolbéli seregek, és ördögi tervek fenyegetik, miért is az égre kiált a nemzet az ő egységében kinyilvánított véleményével, miképpen azt válaszlevelek kitöltésével is megbeszélheti immár önmagával. Mindezek ismeretében tehát meg kell erősödni a hitben, és imádkozni a szentatya megvilágosodásáért is, hiszen ő mindössze csak az egyház és erkölcs ügyeiben csalatkozhatatlan, ám csakis ezekben! És nem a politikában.

Az irgalmas Krisztus kegyelme pedig csakis az arra érdemeseknek adatik, nem a pokol démonainak!

Ennek okán bizton tudható, hogy azon aggastyán bizonyára tévedésben van akkor, amikor a pokol seregeivel szemben irgalomra int! Márpedig, ha az Úr haragja által sújtott démonok a magyarországi egyház ellenségei, az ilyenek felé nyújtott segítő kéz eképpen a hit elárulása volna, tehát ha a gonoszok elbuknak, leghelyesebb az Úr akaratát beteljesítendő cselekedet, ha imára kulcsolt kézzel, felemelt fejjel és égre emelt tekintettel – ad maiorem gloriam Domini – alaposan rátaposunk a gonosz nyomorultak nyakára! Pusztuljanak az átkozott, az Úr haragja elől hiába is menekülő, bűneik miatt szükséget szenvedő nyomorultak mind, hogy az ő bűneikkel miránk ne hozzák a magasságos haragját.

Ami pedig az úr akarata ellen való, az a bűn, és az abban megátalkodottnak nincsen bocsánat! A bűn gyűlöletes, tehát gyűlölni kell a bűnöst is, mert elkövette, elköveti, vagy majdan elkövetni fogja!  És ahogy Madách írta volt, Bizánc bölcs pátriárkájának a szavaival a közbevetett kérdésre válaszolva:

„…Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.

 - Az ártatlant, atyám, csak nem kivánod. -

- Ártatlan a kigyó is, míg kicsiny,

Vagy hogyha már kihullt méregfoga,

S kiméled-é?”

A gonosz pedig felismerhető!

Megbélyegezte az olyat a magasságos… a haragtól sötétlő bőrrel, a magyar intelemre süket fülekkel, mivel nem érti, mit magyaráznak neki magyarul. Idegen, és az idegenségével fertőz, mint idegen test, mely mélyen a húsba hatol, hogy gennyedző sebet okozzon a nemzet testén és lelkén egyaránt.

Eképpen tehát a bennünket fenyegető pokolbeli sereg minden tagját hasonlóképpen el kell utasítani, nemre, korra való tekintet nélkül, mert ha még nem mart bele mérgével a nemzet ártatlan testébe, akkor is bizonyossággal tudhatjuk, hogy megteszi majd! És már kicsinységében is el kell zárni szögesdrótok mögé, a külvilágot megvédendő tőlük! Helyes tehát minden ilyet rácsok mögé terelni, és helyes, ha bármely falu népe tiltakozik, és ilyen növendék áspiskígyókat pihenni nem ereszt maguk közé. Hiszen puszta létükkel is ragályt terjesztenek, magukat ártatlan kisdednek álcázva nemtelen gerjedelmükkel erőszakot téve becstelenítik meg, és összemocskolják a nőket, betegítik meg nemcsak a testet, de a lelkeket bizonyosan. A valóban ártatlan nemzet gazdaságáról nem is beszélve!

Mivel ez a sátáni terv lényege… hogy az egyén önálló gondolkodásával önnönmagában megrendítse a hitet, hogy holmi hamis szabadság eszméiért cserébe aláássa a pásztorába vetett bizalmat, saját főből támadt bűnös gondolatok ébresztgetésével kétségbe vonassa a magasból elhangzott kinyilatkoztatást, és ezzel szerteszélessze a nyájat. Hogy a bárányok közé keverje nemcsak a bűzlő bakkecskéket, de a farkasokat is… hogy e férgek a nyájba vegyülve elhitessék, pont olyanok ők is. Mivel majdan olcsó munkaerőnek akarná magát mind álcázni, hogy elvegye az engedelmes szorgalmasok munkalehetőségeit… miközben másra sem készül, minthogy megtiporja a kultúrát, és nem tartja a törvényeket, amelyek felett csakis a nemzet áll, annak a feje, aki azokat a törvényeket megalkotni hivatott, nem pedig bárki közönséges!

Mivel aki a magasságba kiválasztatott, az el tudja választani a ravasz kecskéktől a jó bárányokat is, botjával terelve azokat a jó legelőkre. Hiszen, mivel ismeri mindet egyenként, ezért ő jutalmazhatja az anyajuh egy akolból való bárányait a bőséggel, botjával elkergetve a nem közéjük valókat a pusztába. Így őrködik a nemzete, nyája jóléte felett, sőt, idegeneket közéjük nem engedve űzi ki azokat a jó legelőről is.

Eképpen erősíti a nemzetet. Annak javát kiválogatva csak az övéinek juttat javakat! A silánya meg, ha elkóborol, hadd vesszen, szava sem lehet az olyannak, legkevésbé annak, aki a nyájat elhagyja idegen földek távolból kövérnek tűnő, ám silány füvéért, fertőzött vizű itatójáért!

Mert az ő botja a törvény, azzal teszen igazságot, de ő magasan a törvény felett áll, mert a nevében is győztes immár örökkön örökké, és övé már az ország mindenestül, mert övé a hatalom, ezért minden dicsőség is…

És aki nem így helyesli mindezt, az a Sátán ügynöke!

Hic statum est.

...Mellesleg: a birkát gyapjáért és húsáért tartják, és ez nem hit kérdése, hanem tény. Meg az is, hogy együtt béget a nyájjal…

Másrészt, Ira M. Archa újabb könyvet förmedt, immár tizenötödjére, ám most nem éppen hazai aggályairól, de innen elérhető, borítóstul az alábbi linkeken:

https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZUWxjSk1oazVuRUE/view?usp=sharing

https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZMEhna1RPeU1nUDA/view?usp=sharing