Irkálok, M Archáskodok.
(Persze, tavaly vagy hat ponyvát is összehordtam már, csakhogy egy kicsit mindig is ilyesmikről, ha amúgy háttérnek is, mert hát a hiteles, mai környezet, az kell…)
Végül is, nem ártana elgondolkodni azon, hogyan viszonyulnak a magyarok a hatalomhoz. Mert az eléggé különös! Vagyis milyen is a nem-szabadok népuralma (merthogy az illiberális demokrácia lefordítható ám!).
Ha van olyan, hogy „néplélek”, akkor bizony, a magyar néplélek igencsak egyedi! Olyan sajátos, és látáskorlátozott, hogy nincsen az a multifokális szemüveg, amely ezt megfelelőre korrigálhatná. Mert vannak olyan tér(idő)-részek, amit a nép – bár körülötte van, különféle távolságokra, vagy a horizonton éppen innen, vagy karnyújtásnyira, vagy csak éppen szinte kiveri a szemét – egyszerűen a vakfoltba kerül, nem látja! Már, amikor előre néz. Körül meg ritkán.
Bár hátra se nagyon!
Merthogy azután, közbevetőleg, ott van a magyarság önazonosság-tudata… Mondjuk, ha hátranézne – talán ezzel kellene kezdeni – tisztulna a kép. Az időbeli távolság szinte mindegy, kezdhető a tegnappal meg tegnapelőttel, egészen Árpád apánkig… szépen, sorban, vagy fordítva, szinte mindegy. A dolgok megtekinthetőségével már M. Archáskodtam eleget, ha bárki veszi a fáradtságot, olvashat róla a harmadik (VÍZ) könyvben (Letölthető, ingyen, mint a többi könyv is, ez épp innen: https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZV09XZVc4d0czWGM/view). Mindenkinek ajánlom, hogy használja a saját, családi visszapillantó tükrét! És akkor rögtön nyugodt lélekkel utálhatja akár a pirézeket (is)!
Ha már önmagunkban tisztáztuk, hogy honnan jöttünk (bár Illyés szerint nem az a kérdés, hanem az, hogy hová mész), tisztázandó, hogy miről közbeszélünk! Meg, hogy melyik szavunk mit is jelent! Vagy nem is jelent, hiszen már lamentáltam a fogalomhígításról. Ami – egyébként – nem más, mint alaposan kimódolt mellébeszélés, de a hangsúly éppen az alapos kimódoltságon van. Márpedig, ezek tükrében, ha egy szó tulajdonképpen egy fogalmat takar, akkor vajh’ mi a valós jelentése manapság?
Mondjuk, itt van éppen a korrupció… ami, egyesek szerint nemzetépítés, mások szerint meg valami más, mint a múltkor D’Agadeq aux Cœur kifejtette: „rendes” helyeken üzlet: jogtalan előny nyújtása pénzért, közhivatali tisztviselőtől. Perkálsz, megúszol. Ennyi. De nem itt!
Vagy, ott van a rezsicsökkentés.
Ami – mint több komoly közgazdász is kifejtette – éppen az ellenkezőjét jelenti, vagyis a mai veréb elfogyasztása a népnek lehetetlenné teszi a holnapi túzok egyáltalán valószínűsíthető előfordulásának lehetőségét! Persze, nem mindenkinek, mert a mai veréb a sokak ebédje, a holnapi túzok meg a kiválasztottaké! Ugyanis, ha ennek következtében megfelelő mértékben rohad le karbantartás és fejlesztés híján például a közműhálózat, akkor majd olcsón átprivatizálódhat megfelelő kezekbe, holmi monopólium gyanánt… Majd akkor nézzük meg a rezsit, hogyan csökken! Világos, nem? Mint itt-ott a felújított közvilágítás… (Erről a negyedik könyv – szintén letölthető ingyen, innen: https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZOEN4UVlSOGR2NTg/view – hetedik oldalán M Archáskodtam kicsit.) Ha – véletlenül netán – egyesek holmi korrupciós, vagy nepotista-protekcionista anyanyelvi jelentés-értelmezési összefüggéseket vélnek, ne tegyék, csak suttyomban, paplan alatt, zseblámpafényben, mert nyilvánosan aggályos.
Mert most ezt nekik, ezt így szabad! A másiknak meg nem igazán. És – ha tudják, mert a másik ügyetlenebb volt – akkor, csüccs! Legalább vizsgálatiba, az se rossz, legfeljebb felmentik néhány év múlva. A jó hírének annyi… legalább annyi, mint az általa kisíbolt anyagiak. Mondjuk, az se semmi…
Szóval, korrupció, az nincsen. Más se! Például a népségnek jövőkép, meg pénz. Persze, van néhány, akinek jut is, meg jár is, de eddig erről irkálgattam. A tetterős fiataloknak meg ott az útilapu, az bizony jut! Uccu, ki merre lát. Csak tempósan, mert elfogynak a lehetőségek!
Mert azok a gazdasági migráncsok! …Hogy holmi jobb élet reményében nekiindulnak Európának; pfúj, pfúj, pfúj, sőt: Piha! Szegények, a gazdag Európába? Nem elég, hogy a szegény európaiaknak muszáj mostanság? Mármint a gazdagabb felébe.
Azután még a végén tényleg elveszik a diplomás magyarok munkáját, és magyar mérnökök helyett bengáli nyelvtudósok mossák a tányért, meg sütik a rósejbnit, például Garmischpartenkirchenben, vagy Londonban, szüretelik bagóér’ a narancsot Ibériában, a luzitánok meg a hispánok földjein!
Hát, tényleg, amazok csak duguljanak be Idomeniben, mer’ itten nekünk nem kellenek! Mármint, itten, Európában, minekünk, főleg a külföldön dolgozó magyaroknak! Mert – ha már muszáj migrálni manapság – akkor inkább mi! …Ugye? Ugyanis, nálunk az ugrálás nem ajánlott, a migrálás viszont… Hoppá, erről most éppen mi is a hivatalos álláspont? Hogy tapasztalatokkal jönnek majd haza? Hát, ha tapasztaltak, tanultak valamit ott, akkor az éppen nem a hazajövetel vágya, szükségessége, mi több, lehetősége… Túró Rudiért? Túróst! Majd, ha hülye lesz!
No, meg, ha valaki itthon túlzásba viszi az ugrálást! Sőt, ha közben kinyitja a pofáját is, akkor nem csoda, ha ugrálás közben ráharap a nyelvére!
Sztrájkol… Ugyan már, ki figyel oda?
Azután – kockás ingben, vagy kék szalaggal, esetleg feketében – kénytelen-kelletlen tarthatja a pofáját csukva! Mert, ha nincsen önfegyelme (aminek lehet a jelentése manapság öncenzúra is, meg aggodalmaskodó opportunizmus is), akkor majd megfegyelmezi más, és hiába tanítana, kénytelen lesz tanulni a dologból! Főleg, fellistázva, és majd röpülhet a kamarából! Ugyan már, miért pont arrafelé menjenek jobban a dolgok… Magyarországon a működés még öt percre se állt le, délben, ugyan már, minek! Szolidaritás, marhaság! Hiszen az, az ő bajuk! Mi köze hozzá a többi jó magyarnak?
Mert, miként az köztudott, „minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek”, és – amióta világ a világ – ez így volt és így is lesz, vannak fönt, urak, gazdagok, uralkodók, meg gazdái a népnek, meg vannak, a nép, akiket ők bármikor eladhatnak, megvehetnek, kilóra… Hát akkor jobb, ha a népség nem ugrál!
A nép ugyanis azt hiszi, hogy őt hívják nemzetnek. Mert nem tudja értelmezni a dolgot. Ha ugyanis tudná, tudhatná azt is, hogy a nemzet feje az övéiről gondoskodik. Mármint, az ő övéiről. A nemzet (natio) – ugyanis, mivel a szó töve a nemzés (illetve a születik: natus), szükségszerűen rokoni, fel- és –lemenő ági, esetleg lelki rokonságot feltételez, vagyis ma az egyenlőbbek közé tartozókat jelenti – tehát nem a nép. Pont, mint anno. Akkor nemességnek hítták. Ma, meg csak, hogy ők, ott, fent.
Mert a nép nem tanulta, hát nem is tudja, hogy a miniszter jelentése: szolga, a miniszterelnök pedig az első szolga, a felelős, akit először csapnak szájba rendes helyeken, ha elügyetlenkedne valamit, és nem a vezér, fejedelem, király, magasztos, isten kegyelméből sérthetetlen és kényúr, abszolút autokrata (Pedig nálunk úgy működik).
Mert a nép mást tanul. Ilyesmit nem! Bemagolhat viszont sok fölöslegeset. Úgyis elfelejti (mint például, hogy Petőfi szerint Feltámadott a tenger… az utolsó sorok.) Még, hogy hasznosat, meg korszerűt? Vagy, esetleg gondolkodni? Isten ments, még kinyílna a csipája, sőt, tényleg gondolkozni kezdene! Borzadály…
Kedves egykori kollegák, tanbanyák és tanbetyárok, hát csak tessék szépen csendben fület-farkat és egyéb alkatrészeket behúzva sürgősen végleg felhagyni az ugrálással! A paidagógosz rabszolga volt mindig is, miként ma. És passz! Nehogy már jobban tudjanak az ilyenek bármit, még ha ezt tanulták, alakítják, naponta teszik is, mint az urak, a parancsoló gazdák! Használható, meg korszerű tudást a népnek itt, ma? A használhatót, meg a korszerűt az urak csemetéi tanulják, persze nem itten, hanem amott! Itt a nép csak tanulja meg, hogy a hatalom, az minden, azt tehet a néppel, ami neki éppen hasznos, vagy netán elszórakoztatja. A nép meg tanuljon meg alázatosan szolgálni, mert azt már végre megtanulta, hogy hallgatni – ha nem is éppen arany, de – kevésbé veszélyes! Hát… a többi néma csend.
(Közlemény: Egyébként most egy darabig – már megint – hosszasabb szünet lesz: A tinó, aki technikailag háttérben segít, egy darabig nem ér rá, messze-messze lesz a legelőn… Majd!)
