„Ez a stílusirányzatot – a fikciós kritikai irrealizmust – teremtő írás természetesen teljesen értelmetlen.”

Tehát: Mi a fene az a fikciós kritikai irrealizmus?

Mi más volna? Egy újabb M. Archaság.

De azért kérődzzünk rajta egy kicsinyég. Legjobb lesz hátulról előre, no, csak a félreérthetőség – illetve talán ennek elkerülése, avagy az sem biztos – céljából.

Irrealizmus:

Ha a valóság a realitás, viszont az meg minden meghirdetett és óhajtott magasztos eszmeiségnek ellentmondóan – irracionálisan – működik, miként itt és most, akkor a dolgok (res) nem önnönmaguk valósága, hanem, még csak nem is önmagukon túl, vagy felülmutatóan (szürreálisan) léteznek, hanem egyenesen ellenkezőleg… Hátulról előre, például. (Par exellence: Képviseleti demokrácia, vagyis népuralom: Ahol tkp. egyesek – itt, most egyes képviselők – uralkodnak, a nép meg le van sz...)

Érthető?

Mert ha nem, tessenek Orwell 1984-e legfontosabb „filozófiai” megállapításaira – „A háború = béke, a szabadság = szolgaság a tudatlanság = erő” – gondolni!

(Avagy mit tetszenek szólni a legújabb magyar-újbeszél konstrukcióhoz, miszerint a korrupció = nemzetépítés?)

Nehogy már véletlenül gondolat-megrendszabályozva legyenek… Mert ez a valóság annyira nem az, aminek állítja magát, hogy… (csak óvatosan tessék a mondat túlvégét befejezni, nehogy aztán logikusan, mert gond lehet belőle… csak úgy mondom… Ez benne a kritika.)!

A fikció viszont ebben a kontextusban véletlenül önmagát jelenti

Pont, mint a sci-fi esetében. Mert valaha azt is tudományos-fantasztikusnak ferdítették. Fantasztikusan feltételezhető. Na, most már érthető? …Vagy sem?

Akkor jó!

Tessék ezt alaposan megforgatni, bár a marhatrágya – vagyis tehénlepény – színéről is, meg fonákjáról is ugyanaz.

Az első könyv letölthető erről a linkről:
https://drive.google.com/file/d/0B4fyI0tPjzuZdlFyaThGUVdPLTQ/view?pref=2&pli=1