Holnapután ügynökség

KULTÚRPOLITIKA

2020. március 03. - Ira M. Archa

KULTÚRPOLITIKA

Na, most aztán már elég!

Mármint, a hülyeségből. Bár, úgy tűnik, az manapság elvárás. Persze, a fene se tudja, hogy az ilyesmit ki várja el…

Mert olyan nincsen, hogy jobb, vagy éppen baloldali tudomány meg művészet. Ha a politika akárhonnan belepofázik ezekbe, az a világvége! Bár ezt Hitler és Sztálin is megpróbálta… Vége, legalább is, az emberiségé, ha a legjobbjait ezek szerint kategorizálja!

Vagyis bejön a harmadrendű korlátoltak, az elfogult idióták korlátlan uralma az igazi kultúra helyett! Mert ami valóságos, az igaz, az hatásos és élvezhető, az sem nem bal, sem jobboldali, sem nemzeti, sem nemzetközi, sőt, sem hím, avagy nőnemű… mint ahogyan manapság pár elvakult szeretné!

Az a gondom ezekkel, hogy mostanában minden felől árad a hülyeség. Bel- és külföldön, jobbról meg balról!

Na, kiadtam a mérgem… bár, még nem indokoltam!

Mert, amióta világ a világ, a még csak középszerűek se, azok nem bírják a tehetségeket, de kategorizálni akarják, meg megfegyelmezni. Mert nem jók az ilyesmiben… Legfeljebb politizálnak.

Persze, a tehetségek általában nem éppen hétköznapiak, sem teljesítményben, sem magánéletben. Szókratészt, az európai, sőt egyetemes kultúra egyik atyját is képesek voltak halálra ítélni, a szelíd Krisztust meg keresztre, de bajuk volt a homokos Leonardo Da Vincivel éppen úgy, mint Michelangelóval, vagy Caravaggióval, vagy éppen a sikkasztó Benvenuto Cellinivel is (az utóbbi kettő speciel még gyilkolt is), vagy éppen Csajkovszijjal! Nem is beszélve például a zseniális Turingról, a matematikai számítástechnika egyik huszadik századi atyamesteréről, akit a kémiai kasztrációval az öngyilkosságba kergettek… az álszentek. Nekik Marie Curie is egy változókorú fehérmájú… most meg az a téma, hogy politikailag jobb, vagy bal. Sőt! Férfi, vagy nő…

Hát, eldobom az agyam… miközben a tévét nézem, egy amerikai spiné Hollywoodból éppen az mellett kardoskodik, hogy a filmrendezők, meg forgatókönyv-írók közt is kell egy női kvóta! Minimum tíz százalék! Mintha az attól függene…

Na, nem.

Mert a tehetséget nem határozza meg semmiféle magán-, vagy közéleti csoporthoz-tartozás, politikai hozzáállás, vagy gender. Van, aki már ilyesmiben állást foglalni sem mer ebben az őrületben. Pedig jobb vagy bal, férfi, nő, vagy éppen valahogyan köztes, két-, avagy négylábú, sőt, szárnyas, tökmindegy! Mert a lényeg, hogy tehetséges, jól működik, igaza van, hatásos! Így, vagy úgy, ezzel vagy azzal.

Mint azt sem elviselhető, hogy ahány politikai váltás, annyi személycsere kulturális intézményeknél! Sőt! Ha egy tehetség teljesítménye Oszkár díjra lett érdemes, a fenét sem érdekel, hogy réges-rég besúgott-e vagy sem akkor, amikor szinte mindenki besúgóvá vált, tudva vagy sem, muszájból. Vagy másnak például éveken át megkérdőjelezhetetlen a teljesítménye, csak épp az új kurzusnál nem nyalt be időben a lágymelegig…

Politikusok, el a kezekkel a kultúrától! No, nem is azért, hanem mert ügyefogyott kezeitekkel még tönkre teszitek! És akkor az emberiségnek annyi.