KÖZMUNKA, KÖZSZOLGÁLAT

köz-csicskák

A jó múltkor, amikor nem kaptam le időben a hangot az egyik országos szórású ingyen-tévé csatorna önreklámjáról, egy csodálkozó szőkeség szájából elhangzó szövegre figyeltem fel, miszerint; „de, hát azok tulajdonképpen csak szolgák, nem?”

…vagyis szolganépség. Azaz, éppen abban az értelemben, ahogyan ott is értik:

Az ilyenek nem emberek, hanem beszélő szerszámok, kilóra vehető, utasítható és eldobható kellékek. Szolga, szolgálat, munka, meg dolgozás, csupa ilyesmi lealacsonyító, alsórendű dolog, amihez az igazi embereknek semmi köze nem kell, hogy legyen.

Csicskák. Nem is állatok, mert azok legalább cukik!

És akkor ilyenek képesek becsületről beszélni? Meg, „kollektíven” méltóságosakat feljelentgetni?

Hát, hol élünk?

Nagyon helyes, hogy le kell fárasztani mind, hogy ne tudjanak lopni menni… hiszen ismerjük a fajtájukat, ugye?

(Ha most nem akarok olyan alsóbbrendű könyvmolyoknak való érthetetlen kifejezéseket használni, mint „archetípus”, meg „commedia dell’arte”, azért a felsőbbrendűek számára is érthetővé tehető, hogy a Giampano – vagyis Kenyeresjancsi – a régi korok vásári mutatványos-jeleneteiből ismert foltos-ruhájú, lisztes-képű, állandóan kunyeráló, midig éhes kenyér-tolvajló szolga-figurája régi korok óta ismert jellemtelen. Mert, azok mind olyanok! Szolgák: Buta, éhes, korrupt, bárkit eláruló, jellemtelen tolvajnép.)

Van jó pár ilyen szavunk, mint a „szolga”… Ami történetesen a szláv eredetű „szlúg”-ból ered, és rabszolgát jelent. Pont olyan, mint a „robot”, a szó szintén szláv eredetű, magyarul a földbirtokos földjére kirendelt jobbágy, alja-népség térítés-mentes feladata, kötelessége, mely a „robota” szóból ered. Aminek a jelentése „szolgamunka”, de az oroszban minden munka „работа”, ami több szláv nyelvben a „muka”. (Egyébként a „robot” kifejezést gépre, automatára értve először Karel Čapek használta 1921-ben, a R.U.R. című drámájában.) Vagyis, olyanok, akiknek a szolgálat a feladata. Dolgozniuk kell.

Csicskák.

Egyébként a „csicska” mai értelmét és formáját a börtön-szleng alakította ki. Eredetileg a „csicskás” forma a császári-királyi hadsereg tisztiszolgáját, a „putzer”-t jelentette. Azt a köz-katonát, akit a tiszt a saját ellátására rendelhetett maga mellé, és pucoltathatott vele. Nem közvitézt. Aljanépet.

Persze, ebből a szempontból mindegy, hogy az ilyen kit szolgál, szolgálhatja akár a közt is, akkor közszolga az ilyen, közszolgálatra. Szolga, bizony mind, aki a tevés-vevésért a markát tartaná, hogy kunyeráljon, cserébe a kötelessége teljesítéséért! Mint az előbb említett Giampano. Bért, meg fizetést, sőt, fizetés-emelést akarna a nyavalyás pofátlanja. Ahelyett, hogy örülne, nem kilóra mérik ki! Aljanép.

Persze, manapság az ilyeneket a köz tartja. Közszolgálatra. Régebben az ilyenek magánkézben működtek, de ami késik, nem múlik, lesz majd így megint!

Ilyen aljanép a pedagógus is, például, régen a paid-agógosz, a gyermek-kísérő, a másra már használhatatlan herélt vénség, rabszolga, aki a gyerek után vitte az akkori iskolatáskát, vagyis a stílust és az írótáblát. Vagy, például orvos, a kirurgus, azaz sebész, olyan, mint amilyen Galenosz, a görög is volt, aki sebesült és halott gladiátorokon gyakorolt, hogy a római gazdáját megfelelően elláthassa. Meg mindenféle adminisztrátor, vagyis, szolgálattevő, szó szerint, aki az emberek, a gazda birtok-ügyeit intézte. Szolganép… most a köz szolgái. Vagyis, bárki, aki nem szolga, parancsolhat velük, bármire utasíthatja őket. Aljanép.

És, az ilyenek merészelnek hangoskodni, meg megsértődni!

Nahát!