LIBERÁLIS BALOLDAL, AZ OXIMORON
Na, már megint… hogy a liberális baloldal majd így, meg úgy. Pedig, tudható, hogy sehogy.
Akárhogy is, nem csoda, hogy egy szoclib legalább annyira tehetetlen, mint a jégforró, vagy a szélcsendvitorlás.
Hogy miért?
Mert egyesek elfelejtik, hogy a liberalizmus, avagy a szabadelvűség alapvetése, hogy mindent szabad, amit a piac eltűr, és ne szójjá’ bé, mer semmi közöd… vagyis, pici állam nem belepofáz a szabad piacba, az majd mindent elrendez, mert a többi magánügy! Szabad a gazdag, meg kizsákmányolni is szabad, ha az a hülye hagyja magát, mert szabad a munkaerő-piac is, és egyáltalán, minden piaci, még a légy is! Vagyis, tehet bárki bármit, mert szabad! Persze, szabad vallásosnak lenni, vagy vallástalannak, mert ahhoz másnak semmi köze, és ha jó boltnak ígérkezik, egyházat is szabad alakítani (az aztán igazán egy jó üzlet lehet)! De szabad vallástalannak, meg ateistának is lenni, mert a hit, az is magánügy. Meg az is, hogy kinek a pap, kinek a papné, sőt, nemre való tekintet nélkül, ha éppen az esik jól egymásnak. Akár a nyilvánosság előtt is! Vagy, hogy ki mivel mérgezi magát, mert ha ízlik neki, meg fizeti, hát hadd élvezze! Persze, némi csekély adó fejében az állam fenntart bíróságokat, ha valaki nagyon csúnyán és szerződés-ellenesen lép a másik lábára, akkor rendet rakhat… vagy megegyeznek némi kártérítésben, és akkor a bíróság sem nagyon kell. Csak jó ügyvéd. Meg, legfeljebb valamiféle cseppnyi fegyveres erő, hogy a szabadokat megvédje a többi szabadoktól. Oszt slussz! Aki hülye, haljon meg, az okos meg gazdagodhassék tetszése szerint, hogy a többit megvehesse kilóra. Ha meg valaki elnyomorodik, az meg az ő baja! Szabad neki, akár a híd alatt aludni is, miért ne, hiszen magánügy… Nagy hal kishalat esz, a víz meg végtelen, és mindenki oda úszhat, ahová tetszik neki, legfeljebb lenyelik. Okos a más kárán tanul, vagy éppen okozza azt, de ha túl sokszor, akkor majd a piaci legyet piaci légycsapóval hessenti el a piaci árus is, meg a vevő is. Akkor meg vagy megszívja, vagy se. Mert azt is szabad!
Vagyis, a liberalizmus a legszélsőbb jobboldal, még azon is túl, mert annyira individualista, hogy semmilyen közösségre, még a családra meg a nemzetre (náció) sincsen tekintettel. Csak az anyagiakra.
A baloldal meg szociális.
Vagyis, közösségi. Jöhetsz bárhonnan, szívesen lát! De, ha elesel, lehajol érted, finoman kioktat, hogyan vigyázz magadra, és ne kerülj olyan állapotba a saját hibádból, hogy kiszolgáltatott legyél, de ha mégis, akkor akárhogyan dülöngélsz, a hónod alá nyúl, és támogat. Viszont nem hagyja, hogy káros szenvedélyeid legyenek. Mert az nemcsak a te ártalmadra van! De azt sem hagyja, hogy a gonosz lelkűek kizsákmányoljanak, és nyolc óra munkáért nyolcórányi bér jár, a kubikosnak is, meg az orvosprofesszornak is, hogy holmi bérfeszültség ne legyen, de ha elkap a kór, ingyen helyrepakol. Meg kiokosít, hiszen mindenki egyenlő! Nemcsak a törvény előtt, hanem bármilyen helyzetben! Alkalmas lehetsz bármire, úgy ám! Lehetsz siket koncertmester, sánta balettos, legfeljebb majd kiképeznek a feladatodra. Vagy éppen valamilyen közhivatal vezetője, mindegy. Hiszen, mindenki egyenlő! Tehát egyenlően okítható, mert olyasmi, hogy tehetség, vagy alkalmatlanság, az nincsen. De, ha esik, ha fúj, pár négyzetméter födél jár neked is a fejed fölé, meg meleg is, és éhen se halj, akármi is történjék. Csak viselkedjél szépen rendesen és átlagosan. Kalapálj össze legalább két egész egyharmad gyereket, és majd jutalmad is lesz, mert beszámít majd a nyugdíjadba. Viszont, hogy a dolgok jól menjenek, a szabályozáshoz megfelelő (szép nagy) államapparátus kell, tehát ne nagyon próbálkozz saját zsebre, mert a nagyját úgy is elviszi az adó, hogy az állam fenntartsa magát, meg eltartson téged is, meg abból bárki mást. Mert, szociális, tehát légy te is az, meg önzetlenül közösségi. Ne akarj többet, de ne fogadj el kevesebbet. Együtt sírj, vagy nevess, ahogyan éppen ajánlják. Ebben higgyél! Érted? Na!
Akkor most tessék tetszés szerint összepakolni a kétféle elvrendszert… csakhogy, ami itt plusz, az amott mínusz, és ha összevonjuk, szép, és kerek! Mármint, a számjegy…
Vagyis, ilyen ez az oximoron. A szoclib. Persze, lehet átkozni, de nem oszt, és ha szoroz, akkor annyi.
