VISZKETŐ NEMZETI TENYEREK
Egyeseknek viszket, mostan már nagyon!
Mert kijár már néhány nem túl barátságos saller meg tasli a nemzetáruló értelmiségnek, ennek a belső ellenségnek, úgy ám!
Aki nem holmi tejbetök, hanem tökös nemzeti macsó (mondjuk, éppen lehet akár csecsen is; ámde a nemzet nemzetes részévé szervesülve), az már tudja, mi is a teendő ezekkel az elfajzott agyasokkal, ezekkel az idegenszívű, elidegenedett idegentől pénzelt ügynök-palántákkal… akik nemcsak, hogy nem azt gondolják, amit köll, hanem saját kútfőből tudálékosan agyalnak, talán épp a nemzetesekkel ellenkezve! És előgyünnek, tán repülővel… a társadalmat nyitni.
Nyílt társadalom? Mostanság? Nem olyan idők járnak, csúf szelek fújnak, ilyenkor butaság sokat szellőztetni! Ugyebár, az nem volna baj, ha kimenne az a babgőzös, meg meleg ájer, bár menne mind, ugye, a baj az, ha éppen bejönnek az ilyenek! Pedig bejönnek, állítólag a gonosz repülővel hozatja őket, az utcákon pampogni! Szájalni, szabadon! Mert nyitva a nyílászáró… jobb azt csukva tartani!
Nyitni? Nyíltan? Manapság? A frissen épült kerítésünket?
Momentán meg előjött ez a momentum. A pillanat. Szájalnak a taknyosok! Nyílt szív, nyílt ész, nyitott tekintet, meg nyílt sisak… meg hogy nem félnek! Pedig… teljes téboly. Hogy mit akarnak, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy mit nem, meg kinek a nótáját fújják, nohát, ezek is nemzetárulók! Hát ezt tanulják az iskolában? Milyen iskola az? No, nehogy már! Hát jó ez?
Még, hogy nyitott társadalom, nahát! Huzat van ám, mindent – és az ilyeneket – leghelyesebb becsukni! Vagy éppen ki… tán le; esetleg feljelenteni, vagy megfegyelmezni… eltángálni, átnevelni, rávezetni, meg egyet ide, másikat oda: szétcsapni közöttük; összeszedni, visszazavarni. És van még igekötő! Meg saller, tasli…
Ide nem kell ám olyan, aki agyal! Itt most gépolajos körmű melósok kellenek, akik teszik azt, amire betanították, oszt’ jónapot (Esténként meg nézik a közszolgálatit, vagy a nemzeti kereskedelmi csatornákon, hogyan csúszkálnak a celebek a sárban, esetleg szavaznak arról, hogy ki az, aki a legszimpibb, mikor kamerák előtt csupasz altesttel több csupasz nőt is megdug valahol a trópusokon, és ki az, akit onnan leghelyesebb kib…ni!). Máson meg minek agyalni? Hiszen a nemzet majd megmondja, mit, meg hogyan…
Bizony ám, a nemzet!
Pont abban az értelemben, amiként anno… a nobilis nemzet, úgy ám! A Nemzetes Uramék! Mert ha ugyan azok az eredeti régiek anno félresöpörtettek, helyette mostan az egészséges vidékről kitermelődött egy erős, igazándi, új nobilitás, nemzetes szentség, mely képes elkormányozni a plebszet ide, meg oda, hogy nekik jó legyen (mármint a nemzetnek, és ezáltal a plebsznek, hogy jól érezze őket, föntről, a nyakban, és ne kaparásszon semmi után az olajos körmivel!)…
Hát üzenjünk! Nemcsak Brüsszelnek, hanem azoknak az agyasoknak is: kifelé! Mind!
Itt a gondolatot az arra hivatott nemzetesek gyártják, és meg is mondják ám, hogy mit, meg hogyan, nem holmi közönséges, saját kútfőből tudományos logikával előállt ezmegazt, hanem a tutit! Amiben hinni muszáj, és semmi kétség! …Meg bűnös gondolkozás! Itten kereszténység van, de nem ám holmi csipkés-lelkületű római pápa szerinti szelíden irgalmatos krisztusi, hanem igazi, tökös, harcos, irgalmatlan erős! Olyan, amelyik szófogadóan képes irgalmatlanul odacsapni, ahová köll, ha megmondják neki a nemzetesek, hová…
Tessenek már felfogni, ide nem kellenek holmi olyan eggyetemistákok, akik nem átallnak az oktogonyon rihegve-röhögve, saját agyalmányaiktól bedrogozódva a labdát nem is harcosan rugdosni, hanem játékosan, szabadon, kézzel hajigálni hajnalig zenére, nohát! Még, hogy tan-, meg gondolat-szabadság… hát nem! Az ilyenek itt nem kellenek! Menjenek innét! Ki velük! Gondolkodás nélkül!
Kifelé minden kétkedővel, gondolkodóval, mert nem hisz a nemzetesek felsőbbségében, a kormánynál álló csalatkozhatatlanságában, aki a nemzetet a jólétbe vezeti! Éljen a nemzet (minél jobban abból, hogy a plebsz meg szolgálja)! Akik meg mást gondolnak, azoknak itt helye nincsen. Nemzetinek lenni ugyanis nem értelem, hanem hit kérdése, a kételkedés meg hitetlenség. Kétségtelenül. A hitetlenekkel meg kifelé! Az egyetemmel egyetemben. Csak sorban, mindet, egymás után…
Mert az a helyes, ha a tudálékos értelmiség, az agyasok agyát kissé meglötyögtetik a tarkókon csattanó nemzeti tenyerek, meg bunkók, azzal csillapítva a viszketést. Gondolkodás nélkül! Akiből meg nem verhető ki a bűnös gondolkodás, az húzzon innen! Akkor, azok tán meggondolják, hogy jobb, ha eltakarodnak, akár Brüsszelbe, akár odébb! Csak el, innét messzire!
Akkor, majd nem viszket!
Post scriptum:
Apropos; mi a nemzet?
Ugyanis, ha holmi írás eredményeként valami előáll, az egy irat, a varrás eredménye a varrat, az érzés eredménye az érzet (stb.), akkor a nemzés eredménye a nemzet, vagyis, lehetne ezt a „B”-betűs szóval is… csak abból botrány lenne. Bizony… Nagyobb, mint a „G”-napból. Még megharagudna minden lemenő, meg oldal-ág… a nemzet.
