ZAKLATÁS MÁR MEGINT;

AVAGY

MI MINŐSÜL ANNAK?

Nemrégiben felhomályosítottak, hogy a zaklatás mindenféleképpen szexuális tartalmú tényállás. Vagyis, semmi köze a hatalomban lévő és a függő helyzetű közötti viszonyrendszernek ehhez.

Sőt! A dolog még akkor is zaklatás, ha közös megegyezéssel történik… bőséggel elegendő ugyanis, hogy ha az egyik fél utólag meggondolja magát, és a kapcsolatban magát akár utóbb is kiszolgáltatottnak tekinti.

Ennek következtében a zaklatás tényállásához elegendő az is, ha utalás történik egy jövőbeli szexuális kapcsolat létesítésének igényére, és a másik fél ezt nehezményezheti később! Maga az a tény, hogy bárki a másik fél felé szexuális utalást tesz, kimeríti a zaklatás fogalmát! Teheti ezt a zaklató nemcsak szóban, de ráutaló magatartással is! Példának okáért valaki gyakorta, vagy rendszerességgel alaposan végigméri tekintetével a másikat, ezzel a magatartással utal arra, hogy potenciális szexuális partnernek tekinti, ez azonban már maga a zaklatás!

A zaklatás lényege ugyanis az, ha az egyik fél zaklatott lesz! Vagyis, a dolgot zaklatásként éli, vagy élheti meg (függetlenül a másik fél szándékától)!

Ennek következtében a zaklatás tényét csakis egyféleképpen lehet megítélni, vagyis, a tényt bizonyítani felesleges, mivel teljességgel belső, lelki folyamat, ezért is elegendő mindössze, ha a zaklatott fél a benne felkeltett zaklatottság tényét tanúk előtt kijelenti, ezek után semmiféle további bizonyítást az állítás nem igényel!

Ami automatikusan maga után kell, hogy vonja a zaklató társadalmi elítélését.

Még csak verbális kapcsolat sem szükséges a zaklatás tényéhez: Például, ha egy ajtót kinyitva a zaklató előreengedi a másik felet, ezzel utalva arra, hogy fizikai szempontból ő a domináns, és a másikat potenciális szexuális partnernek tekinti, nem is beszélve súlyosabb esetekről, vagy olyan lealacsonyító és zaklató megjegyzésekről, mint például „csinosan áll ez a ruha”, ami egyértelműen verbális zaklatás!

Egyáltalán, bármiféle kapcsolatteremtés szexuális zaklatásnak minősülhet, ha az a másik felet felzaklatja! Különösen súlyos a dolog, ha a két fél között bármiféle függőségi viszony áll fenn! Például, munkatársi, esetleg alá- illetve fölérendeltségi a kapcsolat. Elég az is, ha az egyik fél – mondjuk, a főnök, és láthatóan elégedetlen – magatartásából joggal feltételezhető, hogy nem meg, hanem le akarja… a munkatársat az illető.

De mivel fölösleges holmi igekötőkön lovagolni, elég, ha csak feltételezheti, ám súlyosabb, ha a zaklató hangosan ki is mondja, hogy „én még ilyen tehetségtelen, lusta, buta, szétszórt és hanyag h…e p…át nem láttam!”

…Amivel minden bizonnyal arra akarja rávenni a másikat, hogy bizonyítandó az ellenkezőjét, mivel az adott szerv kétségbe vont biológiai alkalmasságának nyilvánvaló voltát az állítással szemben egyértelműen egyféleképpen lehet demonstrálni, tehát, ez minden bizonnyal szexuális zaklatás!

Különösen visszataszító és társadalmi szinten elítélendő a zaklatás, ha a társadalom egy ünnepelt személyiségét (híresség, latin: celebritás, röviden celeb) éri, aki immár a maga testi teljessége mellett a lelkét is lemeztelenítve tette ki a nyilvánosság elé, egy olyan elaggó-félben lévő semmi kis firkász részéről, aki eddig még egy vacak helikopterezést sem mutatott a nyilvánosságnak, csak irkált ezt-azt, meg szövegelt!

Teljességgel helyénvaló, hogy egy zaklatási vád véglegesen diszkreditáljon bárkit, függetlenül minden korábbi teljesítményétől, váljon mindenestül a közmegvetés tárgyává, ezáltal undorítóvá váló korábbi egyéb teljesítményeivel egyetemben! Halál az olyanra… de legalábbis életfogytiglan!

Hiszen, a már korábban levezetett okfejtésből következően – mivel a zaklatottság egy lelkiállapot, tehát bizonyítani csakis a zaklatott hiteles és ez által tanúsítható kinyilatkoztatása alapján lehetséges, ebből következően – minden zaklatási vád szükségszerűen megáll, és bizonyítottnak tekintendő.

Ezért tekinthető zaklatásnak még az is, ha egy szexuális szolgáltató felé például a szolgáltatás ellenértékeként a szolgáltatást igénylő olyan ajánlatot tesz, mely a szolgáltató szokásos díjazásának, mondjuk, a hatvan százalékát sem éri el! Mert ez annak a szolgáltatónak a szolgáltatási tevékenysége minőségét becsüli alá, és ez a szolgáltatót például felzaklatja (Vagyis, ha a zaklatott fél kénytelen azt érezni, hogy „annyira olcsó kurva talán mégsem vagyok”, és ez a tény felzaklatja).

Ezek következtében a magam részéről a továbbiakban minden korábbi és elkövetkező zaklatási ügyet a hitelesség okán a korábban kifejtettek tükrében fogok megítélni. Ha, és amíg zaklatás.

Ugyanis, van egy szócska – a „nem” –, melynek elhangzása után a zaklatás már nem zaklatás, hanem erőszak, és az már cseppet sem vicc!