Holnapután ügynökség

PETŐFI MEGCENZÚRÁZVA

2019. március 15. - Ira M. Archa

PETŐFI MEGCENZÚRÁZVA

Bizony, az ilyen radikálisan öntörvényű gondolkodókkal manapság óvatosnak kell lenni… és idézni tőle nem lehet akármit!

Mivel a lánglelkű mártír-költő a saját meghatározása szerint „republikánus”, és ebben a minőségében radikális, ám véletlenül sem nacionalista, hanem nagyon is európai és polgári… és írt is olyasmiket, melyeket ma felidézni nagyon nem kívánatos.

Mindenesetre, a Petőfi-kultusz politikai megfontolású felülvizsgálatát ma a kormány és a pártja szükségesnek látta…

Persze, ez már régen beindult folyamat, és hol van ma már a zöld papír-tízforintos? Emlékszik rá még valaki egyáltalán? Mert, manapság semmilyen címleten nem ajánlatos a költőt szerepeltetni.

Sőt, munkásságának jelentős részét is jobb, ha a feledés homálya takarja. Bár, alaposan meggondolva a dolgot, Petőfi nem is igazán nemzeti magyar, már csak a szüleit tekintve sem az… hiszen, ha belegondolunk, mindkettő migráns! Ergo, a gyerek gyanús! Még az is lehet, hogy semmi lánglelkűség, csak sorosista mételyhintés! A törvényes hatalom ellen lázadó versezmények gyártása, mint tevékenység, a tisztességes, olajos-körmű ipari munkásság helyett, mindenképpen gyanús!

Ha alaposabban belegondol a mai kulturális kormányzat, a leghelyesebb, ha felülvizsgálva az eddigieket, kiadja a jelszót:

Abcúg, Petőfi!

E-RECEPT; avagy NYUGDÍJAS, NEKED ANNYI…

E-RECEPT; avagy NYUGDÍJAS, NEKED ANNYI…

Pompás!

Ellenőrzés-mániások számára a technika csodája… csak az olyan roggyant nyuggereknek halálos, mint én.

Hát igen, e-recepttel – mivel eleve úgy van kiagyalva – csakis személyesen váltható ki gyógyszer. Viszont, amikor már nemcsak itt fáj, meg ott fáj, sőt, akkor, amikor már a patikáig sem képes éppen valami elaggási okból kifolyólag elbóklászni a vénség (elvégre ifjaknak az ilyesmi ritkábban probléma), akkor van a gebaszt. Mert, más személy, mint az ágyhoz kötött vénség, az életmentő bogyóit nem válthatja ki. Zseniális!

Persze, minél kevesebb nyugger van, annál jobb az államháztartásnak… ezt értem. Minél korábban fordul fel az ilyen, attól jobb. Ez eleve benne van a rendszerben… nemcsak az elektronikusban, hanem az egészben, nem is azért írom, csakhogy mi lesz a párttal meg a kormánnyal, ha a saját, fő szavazóbázisát suttyomban kiirtja? Persze, ez számomra édesmindegy, mert azt már nem érem meg.

Ámde, nem itt van a fő trükk!

Hanem az abban rejlik, ha a vénség valahogyan mégis elvonszolja magát a patikáig, akkor kiderül, hogy az e-recepttel sikerült annyira túlterhelni az internetet, hogy a program lefagy, és nemcsak hogy a bogyókat és kenceficét nem lehet kiváltani, de, ha valamilyen módon mégis lehetne, akkor sem tudja kifizetni a delikvens, csakis készpénzzel…

Mert ha lefagyott az internet, akkor kártyával sem lehet fizetni. Nemcsak egészségpénztárival nem, hanem semmilyennel!

Tehát, ha valakinek mégis szüksége lenne valamilyen életmentő gyógyszerre esetleg, akkor a következő a teendő:

…Valahogyan el kell vonszolnia magát – ismét – a körzeti orvoshoz, aki ír egy papír alapú receptet, majd irány egy – lehetőleg működő – bank-automata, készpénzt kivenni. Ezek után ismét lehet a gyógyszertárba menni… ahol vagy van, vagy éppen nincsen a recepten szereplő gyógyszer. Nem baj, van másik… patika.

Na, és akkor, ha közben még mindig nem fordult fel a nyavalyás nyugger, esetleg meg is kapja a bogyóit. De, csakis személyesen!

Naivan segítőkész családtagot, szomszédot küldeni ugyanis teljesen fölösleges, mert a kiváltáshoz a körzeti orvos által ellenjegyzett felhatalmazásra, megbízólevélre van szükség…

Haha! Így kell ezt… ügyes!

SZTRÁJK = CSAPÁS

SZTRÁJK = CSAPÁS

A szó ugyanis – a sztrájk – angol eredetű, a „strike” jelentése ugyanis magyarul csapás, ütés, verés, csapásmérés, legalább is, a szótár szerint.

Nem holmi ejnye-bejnye, hanem határozottan erőszakos ügy. Némileg kíméletlen… és, nem éppen szabályos! Hanem csupa övön aluli, és nagyon fájdalmas! Mint amikor alaposan bepancsolnak, és – esetleg – kiütik a delikvenst. Na, persze, a boksznak is vannak szabályai, ámde, olyan nincsen, hogy ütni nem, csakis simogatni szabad.

Jól is nézne ki… a felek leülnek a ringben, és hosszasan tárgyalnak, hogy hol, és milyen erővel szabad egyáltalán eltalálnia a kihívónak a másikat, a kesztyűje meg legyen alaposan kipárnázva, és az egyetlen menet idejét is harminc másodpercre korlátozza az új szabálykönyv… mert az a legény, aki – egyébként is sokkal erősebb, feljebb van vagy két súlycsoporttal – állja… na, nem!

A teremtő sem lacafacázott, bár némi egyezkedést megengedett Mózesnek, hogy legalább figyelmeztesse a fafejű fáraót. De, aztán… mondjuk, az egyiptomi tíz csapás1. Egyiptom vizei vérré változnak; 2. Egyiptom egész földjét békák lepik el; 3. Szúnyogok kínozzák az embereket és az állatokat; 4. Bögölyök jelennek meg Egyiptomban; 5. Dögvész, pusztító járvány sújtja az egyiptomiak állatait; 6. Fekélyek keletkeznek emberen és állaton; 7. Az egész országot jégeső pusztítja; 8. Sáskajárás falja fel a jégeső után megmaradt termést is; 9. Három napos sötétség száll az országra; 10. Az egyiptomiak elsőszülötteinek a halála) sem éppen piskóta, és az egyezkedés a fáraóval sem éppen a jelenlegi sztrájk-szabályok szerint történt… Mózes második könyve, a „Kivonulás”; vagyis az „Exodus”, vagyis a „Smót”, vagy ha tetszik, „Smojsz” eléggé érzékletesen írja le… csapások.

Nem véletlen, hogy az angol nyelvben a hadi-cselekményekre is a „strike” szó, a csapásmérés használatos.

Ennyit a szó jelentéséről…

Ha viszont most nálunk valaki törvényesen óhajtana odacsapni, akkor egyrészt lekötik a kezeit, és paplanméretű kesztyűt kényszerítenek rá… ám, mondjuk, kulturáltan és nem igazán csúnya szavakkal szabad neki szitkozódnia… sőt, azért mondhat olyat is, hogy „csípje meg a kánya”, esetleg, hogy „a kutyafáját neki”, meg „irgum-burgum”, talán azt is, hogy „hu”!

Persze, egyébként sem tudna mást tenni… ha egy szakszervezet komolyan venné magát, akkor eleve felkészült lenne egy akármilyen minősítésű sztrájkra is, lett légyen az szolidaritási, vagy éppen bérharcból kifolyólag meghirdetett sztrájk, akár.

Csakhogy, ahhoz nem árt felkészülni. Például sztrájk-alappal. Az meg, kérem szépen, egy jó nagy kalap pénz. Fedeznie kell a sztrájk idejére a fizetéskieséseket, meg az esetleges perköltségeket, sőt, a kiróható büntetések összegét is! De, például, ha ebbe az alapba a tagok a fizetésük tíz-tizenöt százalékát előre befizetik, akár egy hónapig is vadul sztrájkolhatnak… akkor telik! Ha viszont kakukkos-órára költik, akkor nemigen. Másfél órás figyelmeztető-sztrájk, az meg vicc… lógnak annyit a melósok egyébként is, ha nagyon ki vannak facsarva, mindenféle sztrájkbejelentés nélkül, csak úgy.

Na, mindegy, erről ennyit…

 

DEMOKRÁCIA LEJÁTSZVA

– előválasztásosdi –

DEMOKRÁCIA LEJÁTSZVA

 – előválasztásosdi –

Egy menet már meg is volt.

Mármint főpolgármester-jelölti előválasztás. De, most – kivételesen – beszéljünk komolyan. Még az is lehet, hogy lesz második, de a harmadik már élesben megy. Azt meg, majd meglátjuk!

Annak ugyanis csak kétféle kimenete lehetséges. Az egyik, hogy a kormánypártok jelöltje győz, a másik meg kicsit bonyolultabb. Mert ha az ellenzék – vagyis a pokolbeli sorosista, nemzetellenes, hazaáuruló, migránspárti stb. – ellenség (jöjjön bárhonnét, bármelyik pártból vagy akárhonnan, ha nem a kormánypártiak közül való) jelöltje nyerne, akkor a „B”-terv lép életbe:

- Ami egy fővárost felügyelő kormánybiztos, vagy valami hasonló címzetű ispán, helytartó, vagy akármi kinevezése lesz.

De, önkormányzati választás még lesz, mert erre van ígéret. Hogy utána meg mi lesz, arra meg nem sok van.

De, nem mindegy?

Csak, mert most még látszania kell, hogy itt demokrácia van? Hadd lássa Európa! Még egy darabig… ugyan kicsit illiberális (de az sem sokáig). Ugyan Európa másként fogja szemlélni, meg arrafelé majd el is játsszák a felháborodást, de hát az is része a színjátéknak.

- Hiszen, a főváros iszonyú mértékben eladósodott… kell valaki, aki központilag helyre teszi a gazdaságát… kimagyarázható! És, a kétharmad majd meg is szavazza!

Hát, ez is olyan lesz, mint amikor a kacsa rászól a jércére, hogy mi a bánatnak rohan a kakas elől, az úgy is utoléri, és jól megbúbolja. Mire a jérce válasza az, hogy fut még néhány kört, nehogy azt higgye bárki, hogy amolyan rosszéletű…

Vagyis, minden kimenetel előre tudható… akkor meg mi a nyavalyának megfutni a köröket? Önáltatás csak!

Ha nagyon alaposan belegondol bárki, akkor a jóval közelebbi EP-választásnak sincsen sok értelme! Ha ugyanis – ami egyáltalán nem valószínű – netán minden mandátumot az ellenzék gyűjt be, akkor sem lesz másképp, tekintve, hogy Brüsszelben beszélhetnek bármit, arra itt a kutya sem figyel. De az valószínűbb, hogy a kormánypártok kaszálnak majd, és akkor Brüsszelben szükség lesz a néppártban a szavazataikra. A kizárás meg ki van zárva. Szóval, teljesen mindegy, a dolognak semmi tétje nincsen, hiába is próbálkoznak az ellenkezőjéről meggyőzni bárkit. Amire itt a kutya sem figyel.

Arra sem, ha ott végleg elzárják a pénzcsapot. A közhöz azok a pénzek eddig sem értek oda, ez után sem fognak, de ha a rokonok, barátok és üzletfelek netán hiányolnák, majd kapnak, valamilyen címen majd csak ad nekik a kormány. És, amúgy is elvész a közpénz jellege, ha már magánzsebben lesz, nemde?

Hát, jó, játszhatjuk még a demokráciásdit, de akkor tekintsük annak, ami:

- játéknak.

 Ami igazán szép, és tiszta, és gyermeki, és naiv…

 

ORSZÁGGYŰLÉS – ELLENZÉK NÉLKÜL

A Nemzet boldogulása felé vezető út

ORSZÁGGYŰLÉS – ELLENZÉK NÉLKÜL

(A Nemzet boldogulása felé vezető út)

Végre! Kivonultak önként.

Most már csak az kellett volna, hogy vissza ne eresszék őket!

Mert, úgy legalább a Tisztelt Ház visszanyerhette volna a tiszteletreméltóságát. Nem lenne rendbontás, nem lennének sem hangos és kötekedő, krakéler viták, sem személyeskedő interpellációk meg kérdések. Nem lenne ellenvélemény. Tiszteletreméltó nyugalom, és fenséges ünnepélyesség, pont olyan, ami méltó, az uralkodna, meg a Nemzet!

Ha a Nemzet ellenségeit, a sorosista ellenzéket sikerül végleg kitiltania a házelnöknek, végre minden úgy menne ott, mint a karikacsapás. Csak egyszerűen, ha már egyszer kivonultak, egyiket sem kellett volna visszaereszteni, és erre van kapacitás is, az országgyűlési őrség, csak ki kell adni nekik a parancsot. Ha egyszer kimegy, az ellenségnek már nincsen visszaút!

Persze, ha mégis visszaengedik a sorosista, nemzetellenes és hazaáruló ellenségeseket a házba, nincsen min csodálkozni, és soha sem lesz ott rend! De, kitilthatóak, ha a kétharmad megszavazza a mandátumuk visszavonását.

Tiszta sor. Egyszerű.

Éppen itt az ideje, hogy a Nemzet fiai lássák, hogy a házelnök a kormány, és a kormánypártok támogatásával is mennyire határozott, tehát viselkedési normákat várhat el a Tisztelt Házon kívül is, Nemzet fiaitól is.

Ha miképpen fent, azonképpen lent is, az országban szerteszét.

Nem muszáj tételesen megfogalmazni az alapvető nemzeti attitűdöt, mert azt tudja magától is a Nemzet! De néhány fontos szempontot azért nem árt… hiszen, irányt mutat mindenkinek a Nemzet bölcs és tévedhetetlen, győzedelmes vezetője, a kormányfő (mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindenek felett). Azért fő, mert neki van feje. Azzal gondolkodik mindenki helyett, hogy mi is a helyes, ezért másnak nemcsak hogy nem kell gondolkodni, de az olyasmi, az egyenesen káros, sőt, ellenséges! Egységes akarat szerint virágzik úgy a Nemzet. De, szerencsére az évek során már kimondatott néhány irányelv, amihez tarthatja magát bármelyik nemzetfi.

Például, hogy az idegenektől származó gondolat eleve bűnös. Egyáltalán, az okoskodás. Ami – ugyebár – a tett halála. Az irányelveket, mint a parancsokat pedig gondolkodás nélkül kell végrehajtani. Ha már ott fenn mindent megfontoltatott, lent minek gondolkodni? Legfeljebb annyit, hogy észrevéve a sorosista, nemzetellenes hazaárulók meg civilek Nemzet elleni aknamunkáját, azonnal tettleg tegyen ellene a tisztességes nemzeti lélek! Akit okoskodáson kapnak, akkor annak, ott helyben, megadni azt, ami neki jár. Helyben hagyva helyretenni.

Ezért sincsen szükség okoskodókra, meg tudákosokra, sem akadémiára, sem semmi más ilyenre. Olajos körmű, szorgalmas és túlóraképes melósemberekre van csak szüksége a Nemzetnek. A használhatatlan agyalósokra meg semmi szükség. Minek magyarázni olyan dolgokat, amit már megállapított a legfőbb fő? A tudományra semmi szüksége a Nemzetnek. Elegendő a legfőbb fő bölcsessége! A tudomány amúgy se piacképes, piacra csak készterméket lehet vinni, elméleteket meg nem, mert azért nem adnak egy huncut vasat sem. Mi több, az elménckedéseik a kutyát sem érdeklik. Különösen nem, ha a társadalomról agyalnak, mert az megvan agyalás nélkül is! Fönt megmondják mit, lent meg megteszik, és passz. És akkor nincsen vita.

Ha meg mégis… akkor a törvény előtt mindenki egyenlő, kivéve a Nemzet igazgatásán munkálkodókat, mert őket másutt védik meg a külön bíráik, hogy saját belátásra, zavartalanul igazgathassák a közt. És, ez így jó, mert vannak, akik a hétköznapi törvények felett állva jogosabb jogokkal bírnak, hiszen a Nemzet javaiért tesznek!

Azok meg, akik a hivatalokban lopják a napot, jobban tennék, ha végre a szalag mellé állnának, ha egyáltalán fizetésre vágynak, és nem arról szájalnának, hogy majdnem bő évtizede nem emeltek nekik. Miért nekik? Emeljenek maguk, a fizikai munka sokkal egészségesebb! Ne féljenek attól, hogy meghúzzák a derekukat. És nem árt, ha a bűnözésre hajlamos fehérgallérosok is mind meghúzzák magukat, vagy jobb belátásra térve végre, másodállásban inkább összeolajozzák a körmüket.

És különösen nincsen szükség egymást szórakoztató, lilaködbe burkolózó művészekre! Végre, immár nem is lehet ilyesmire támogatást adni, az csak menjen oda, ahol a Nemzet dicsőségére az aranylábú fiúk rúgják a bőrt, hogy legyen mire büszkének lenni a Nemzet fiainak. Az sokkal felemelőbb élmény, meg katarzis, ha rezeg a háló, azon nincsen mit gondolkodni, meg bámulni a lila ködön át, hogy az meg mi a fene… és ezzel ki is telik a nemzeti lelkek immár – végre – csak egynapos hétvégéje. De, a sport maga az egészség, a lelátókon tágul a tüdő, így javul az anyagcsere, és helyreáll a vérnyomás is, tehát ezzel rendben is van az egészségügy. A derék nemzetfi kitombolhatja magát a lelátókon, hogy az után frissen tizenkét- órázhasson hat napon át, a Nemzet dicsőségére és majdan három év múltán a maga a javára is, esetleg. Este meg hazamenve elláthatja az asszonyt (vagy, ha nincsen minden rendben, a baját), meg a gyerekeket is megcsinálhatja, ha meg már vannak, helyre is teheti azokat. Ezzel a nevelés és az oktatás is rendben van! Némi fizikai ráhatással… különben hogyan lesznek belőlük rendes, olajos körmű melósok?

Mert, első a család!

Példát mutat erre a Nemzet feje is… hogyan lehet a gyerekeket saját lábra állítani. Meg a rokonokét és a barátokét. Hiszen, ők a Nemzet! Csak a nemzet!

És a Nemzet javára tenni, ez a dolga itt mindenkinek. Ez az, ami a Nemzet felemelkedésének a kulcsa. Az a Nemzet, amibe nem tartozhat bele se az okoskodó haszontalan, meg lilaköd-teregető, se a pokolravaló sorosista, meg a civil, meg az idegen-lelkű, meg az ilyen-olyan bárki, aki hiába is olajozza össze heti hat napon át a körmeit, ha nem olyan, akit személyesen, rokonként, vagy barátként ismer a Nemzet!

Mert, első a Nemzet!

Ezért sincsen helye ellenző ellenségeknek az országgyűlésben…

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA – kell ez nekünk?

akadékoskodó akadémikusok

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA – kell ez nekünk?

akadékoskodó akadémikusok

Hát, röviden: nem!

A Nemzetnek sokkal inkább olajos körmű melósokra van szüksége, és nem holmi lilaködös alakokra, meg mindenféle hiábavalóságokon spekuláló filozopterekre, ez már régen meg volt mondva! Megmondta ezt korábban is a Nemzet bölcs feje… Dolgozni kell most, nem agyalni, mert a tett halála az okoskodó!

Főleg, ha az adott köztestület az ott megbújó, sorosista mételyt terjesztő nemzetáruló ügynökök gyűjtőhelye!

Pedig, eredetileg az egészet a Nemzetnek a javaival rendelkező lánglelkek alapították rég saját zsebből, hogy okosságok által lehessen még több Aranya a Nemzetnek, de mostanra már csak ez lett az okoskodó, tudálékos társaságból… nem kell a múlt hibáit megismételni.

Le a sorosista tudományokkal! Sőt, egyáltalán, le a tudományokkal!

Az egyébként meg fölösleges tudományok szabadságát reklamálják a tudákos nyavalyások… a szabadság, az meg mégis csak liberalizmus, csak éppen külföldiül. Soros-nyelven, sorosul.

A szabadság meg ugyan mire való? A szabadság ideje, vagyis a szabadidő alatt nem melózik a melós, és akkor nem is lesz a pénzénél még ő sem. De, most már van rá lehetősége, hogy annyit dolgozzon, amennyit csak bír, és majd egyszer ez be is jöhet még neki is, ha éppen három év múlva, ha megéri, akkor! És, ezen nincsen mit gondolkodni, ez így jó.

Gondolkodni, ahelyett, hogy ész nélkül járna a kéz, az eleve gazdaságtalan! Elvégre, nem a munkaidőt fizetik, hanem a megtermelt javakat, a produktumot… abból lesz a dzsídípí! Azt lehet elosztani…

Még, hogy akár csak egy huncut vasat is adni abból arra, hogy a nemzetellenes gondolatait továbbgondolhassa a Nemzet nyakán élősködő semmittevő, tudálékos kutatgató banda, na, ez olyan luxus, amit semelyik állam magának meg nem engedhet, ahol rend van. És ahol rend van, ott nem kell kutatgatni, mert ha minden a helyére van téve, akkor az ott van, és elég csak oda nyúlni, ha kell valami. Csak aztán vissza kell tenni a helyére!

Pont úgy, mint azokat az akadékoskodó akadémiai nyavalyásokat. Helyretenni.

Ha meg nem tetszik nekik, mehetnek isten hírével a többi sorosistához oda, ahol eltartják őket, akár Brüsszelbe is, nyugat felé, mert itt nem kellenek! Ott aztán meg lehet kutatgatni bármit, főként, ha abból csak a hiábavaló kultúr-izék, lilaködös liberális fölöslegességek származnak, fölöslegesen, azzal az emberek fejét megzavaró sorosista kísértéseknek, meg a migránsok terrort és fertőzést, meg erőszakot hozó hadainak kitéve őket. De ez legyen ott, messze, az ő bajuk, ha ezen gondolkodnak.

Éppen itt az ideje, hogy a Nemzet számára nehéz munkával összedolgozott javakból az egész nemzetáruló, sorosista banda egy vasat se kapjon. Van annak jobb helye, a Nemzet jelesei majd elosztják bölcsen a Nemzet javára, egymás közt. De, ez így helyes.

Vagy nem?

Ne tessék ezen gondolkodni. A gondolkodás, az sorosista hozzáállás!

Az meg, hogy az ezeken csak mellékesen kérődző vén M. Archa a mellette makkoló konda számára nem csak össze M. Archáskodott, de malackodott is egy újabb pata-kaparásnyit, elszórakoztatni a többi jószágot, most még elérhető is az alábbi linkeken:

https://drive.google.com/open?id=184ugUf2CL_5YzfLSToyXXt6Dgk2TIY4K

- borítóstul, itt:

https://drive.google.com/open?id=1nIOULft20oHC1Bo8LSufN8M8mgXzKGpE

 

FREEDOM HOUSE…

FREEDOM HOUSE…

Magyarország csak részben szabad?

Na, és! Ki nem szarja le a szabadságot?

A biztonság, a jó magyarok szerint sokkal fontosabb!

Ugyan már, még hogy szabadság! A lakosság nagy részének amúgy sem telik arra, hogy szabadságra menve valahol kiüdülhesse magát, akkor meg, mi a bánatnak kell bárkinek is?

A magyarok számára a szabadságnak semmi értelme.

Sokkal inkább annak, hogy a hó végi nélkülözés helyett, túlórával valamelyest jobb anyagi biztonságot teremthessen magának! Esetleg azt majd három év múlva… Az ország biztonságáról meg a kerítésépítéssel már nagyjából gondoskodott is a Nemzet érdekeit szem előtt tartó kormány, ide egyetlen nyavalyás betegségterjesztő, munkahelyrabló, erőszakoskodó és terrorista migráns se teheti be a büdös patáját, hiába is küldi őket a pokolbéli Soros.

Írjon akármit a sorosista Freedom House, a tisztességes magyarokat a legkevésbé sem érdekli, mert minden úgy jó, ahogyan van! Sőt, ha még úgyabbul lesz, akkor majd még jobb!

Még, hogy szabadság!

A fenét sem izgatja az, hogy néhány sajtó-termék megszűnik, különben is, ki a nyavalya az, aki ráér olvasni?

Na, meg, hogy a tudálékosak nem kapnak apanázst, hogy tudálékoskodhassanak… hát, nem is! Minek azt? Még, hogy akadémia, meg kutatás… ahol rend van, meg minden a helyén, ott nem kell kutakodni, mert csak odanyúl és megtalál bármit a rendes magyar ember. Na…

Meg, civilek? Na, azok meg minek, egyáltalán! A magyarok éppen eléggé civilizáltak. Mindenesetre, a rendes magyar ember nem üti az orrát a mások dolgába, tudja, hogy semmi köze a más nyavalyáihoz, különben is, az olyasmi ragadós lehet, különösen, ha közösségbe viszik, akkor persze, terjedhet. De, nem kell közösségekbe járni, jobb, ha mindenki a családjával foglalkozik inkább! Otthon teszi helyre az asszonyt, meg a gyereket, ha javítani akar rajtuk.

Egyébként is, totál korszerűtlen tizenkilencedik századi problémázgatás, hogy „szabadság, itten hordozák véres zászlóidat / s elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”, és egyéb marhaságok… Ki a fenének kell vér, meg harc, meg halál?

A magyarok számára a szabadságnak semmi értelme.

Ma már, a korszerű, huszonegyedik században minálunk, ki nem szarja le a szabadságot?

Csak pár vén marha…

 

TISZTELT NAV!

TISZTELT NAV!

IRA. M. ARCHA

Adóazonosító jel: XXXXXXXXXX

Tárgy: Egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség előírására vonatkozó kétségek a

2019.01.01- 2019. 12.31 közötti időszakra

Tájékoztatás tájékozatlanságról az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség előírásáról

 

A NEMZETI ADÓ- ÉS VÁMHIVATAL Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatóságának

Tisztelt NAV!

Jelen levelemben tájékoztatom a Tisztelt NAV-ot, hogy a mai napon, 2019-02-04-n kézhez vett levelük alapján szíves elnézésüket kérjem a tájékozatlanságom miatt.

Eddigi tudomásom szerint ugyanis, mint a tavalyi év nyarától fogva öregségi nyugdíjellátásban részesülő, az ezek szerint esetleg, már hatályukat vesztett törvények és jogszabályok alapján nem lennék kötelezett havi rendszerességgel külön járulékfizetésre, ám amennyiben újabb, vagy másként módosult törvények és jogszabályok vannak hatályban, melyek alapján kötelezettség keletkezhet, az újabbakról azonbanfeltehetőleg figyelmetlenül olvastam a Magyar Közlönyt, vagy esetleg megfeledkeztem rólanincsen tudomásom.

A jogtárban sem leltem az öregségi nyugellátásban részesítettek számára előírható egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségről az Önök által hivatkozott 1997. évi LXXX. törvény 39.§ (2) bekezdésében, sem másik paragrafus semelyik bekezdésében semmi vonatkozót, feltehetőleg a jogtár elavultsága okán.

Tekintve, hogy az öregségi nyugellátásból származó jövedelmemen kívül semmilyen más rendszeres jövedelemmel nem rendelkezem, amennyiben mégis bármely törvény, vagy más (jog)szabályi előírás alapján kötelezett volnék járulékfizetésre, kérem, szíveskedjenek az önök nyilvántartásában is fellelhető adataim – úgyis, mint adóazonosítóm, lakcímem, születési dátumom alapján – a számomra folyósítandó havi nyugellátásomból – amennyiben ez törvényes – a Magyar Államkincstár nyugdíjfolyósítójával egyeztetve azt automatikusan levonatni és a 10032000-06056229 számú költségvetési számlára velük átutaltatni szíveskedjenek, amennyiben ez a kötelezettség valóban, és a továbbiakban is fennáll, mivel az önök által mellékletben küldött 12 (azaz tizenkettő) darab készpénz-átutalási megbízás (sárga csekk) útján sem, és másképpen sem szándékozom havi rendszerességgel az Önök által dátum szerint előírt időpontokig egyáltalán bármennyit is befizetni!

Szíves intézkedésüket és kitüntetett figyelmüket hálásan köszönve

Tisztelettel:

2019-02-04-n

Ira M. Archa

KONSTRUKTÍV ELLENZÉKET AKAR A CÖF

KONSTRUKTÍV ELLENZÉKET AKAR A CÖF

Aha… az egy érdekes állatfajta lenne.

Hogy a parlamenti kétharmadosba tagozódjanak bele, és szintén bólogassanak. Csak túlbonyolítják a dolgot…

Pedig milyen kellemesen egyszerű lenne, ha az utcákon semmi ilyen kis létszámú csoport nem kóvályogna mindenféle csúnya feliratú táblákkal!

Egy rendes, lojális ellenzékre van tehát szükség a CÖF szerint. De ez egyszerű technikával megoldható ám, ezúton üzenem a CÖF-nek:

Mivel az ellenzék még mindig ott ül a Tisztelhetetlen Házban, mindössze a szavazó-gépeket kell kicsit átállítani, úgy, hogy akármelyik gombot nyomkodja bármelyik képviselő, az mind az „igen” áramkörre legyen kötve.

Probléma megoldva. Na?

CSAK PÁR SOROSISTA GARÁZDÁLKODIK AZ UTCÁKON MINDÖSSZE

CSAK PÁR SOROSISTA GARÁZDÁLKODIK AZ UTCÁKON MINDÖSSZE

Miközben az ország lakóinak döntő, kétharmados többsége békésen éli munkás hétköznapjait hasonlóan munkás hétvégék reményében, néhány renitens alak feltűnősködik itt-ott mindössze.

Azt hiszik, hogy attól, hogy ide-oda kóvályognak a nagyvárosok utcáin képtelenségeket és nyomdafestéket nem tűrő szövegeket harsogva, megroppanthatják ezzel a szilárd nemzeti gerincet. Hát, nem.

Hiszen a köztévében is megmondták, tehát azok jól tudják:

- Napjaink egyetlen veszedelme a határainkon ólálkodó és bejutásra váró migránsok hada a Nemzet ellen áskálódó pokolbéli Soros által feltüzelve és megfizetve, amitől tartani lehet a minden szempontból tökéletes, egészséges, művelt és virágzó, gazdag országban. De, a Nemzet fiai-lányai mind tudják, hogy immár csak a biztonságukat kell, hogy óvja a kormány.

Hiába is próbálkoznak a sorosisták, ahhoz kevesek, hogy komoly gondot okozzanak az országot vezetőknek. Legfeljebb csak felbosszantják trágár zajongásukkal és a különféle akadályoztatással az utcákon és utakon közlekedő, saját dolgukra igyekvő szorgalmas embereket. Az ilyesmivel legfeljebb csak azt érik el! Felbosszantják a nemzeti öntudatosak lelkeit. Ezért a kutyát sem zavarja – mondjuk a Nyírségben – ha pár ilyen kóválygó hőzöngőt elvisz a Lánchídról a rendőrség. Amúgy sem hall, lát róla semmit. De, azt a nemzetfit, aki nem tud átmenni a hídon, vagy feltartják a fél pályát lezárva, azt ezzel felbosszantja.

Na, meg holmi nevetséges sztrájk-fenyegetéssel, kész röhej, majd ha lesz (ha lesz), hogy hétvége előtt egy-két órával korábban teszik le a lantot az olyanok, akik nem szeretnek amúgy sem dolgozni. Hiszen éppen az ellen tiltakoznak, hogy aki annyira szereti a munkáját, dolgozhasson saját kedvére önként is, akár hetente egy napot pluszban mindössze… persze, az olyan, aki nem szeret dolgozni, annak a munkája is annyit ér (mi több, annyit ér, amennyije van), és teljesen mindegy, hogy pár óra lógást sztrájknak nevez, vagy másnak!

De, mindegy is. A lumpen-elemek soha nem az elégedettségükről voltak felismerhetőek.

Egyébként meg, mindenki a saját dolgával törődjön, különben nem jut az egyről a kettőre! Barátkozni ahhoz meg nem a hasonszőrüekkel kell, hanem a felettesekkel, vagy még odább, akkor, ha nem is csurran, de cseppen! És, akkor nincs, mitől tartson a megbízható nemzeti. Persze, ha nem az…

Egyébként meg, micsoda marhaság lázadozni? Pont most? Amikor a szorgalmas munka akár milliárdossá is tehet egyszerű szerelőt, iparos-embert? Na, ugye, csak dolgozni kell, majd három év, és meg is lesz a jutalma. Csak okosan! Mindenki más aljanép meg le van…

Az meg, hogy valami illiberális, meg keresztényi, és hogy ami van, az éppen az, vagy sem, azon rágódjanak a lilaködös értelmiségiek meg puhapucájú filoszok és egyéb hasonlók, ugyan már, szavakon lovagolni nem érdemes. Hogy ez csak autokrácia vagy nem is demokrácia, az csak az idegen szavakkal szövegelőket érdekli.

Diktatúra van? Na és! Volt már itt ilyen, megszoktuk.