JOGÁLLAMISÁG – JOG VAN, LEHETŐSÉG NINCS…
…Ugyebár, szerencsére.
Mármint a sok libernyáknak! A nemzetellenes hazaáruló sorosistáknak, és most azon van a Nemzet, hogy már ne is legyen többé. Csak közben ennek nem muszáj látható feltűnőséggel tükröződnie az írott törvényekben.
Ennyire egyszerű! Magyarország pedig jogállam!
A dolog tehát egyszerű: ha nincsen ugyan akként kodifikálva, attól még egy megfelelő gyakorlat működhet, mivel verba volant scripta manent, nem kell mindenfélét a törvényekbe beleírni, éppen elég a szóbeli utasítás, és passz, vagy öntudatos nemzetinek az sem kell, mivel mind tudják, akiknek tudniuk kell, mi a helyes mód adott esetben! Tehát a legnagyobb nyugalommal állhat a Nemzet egy rakás brüsszelita libernyák kukacos jogoskodó vizsgálódása elé.
Egyszerű ugyanis: az összes fékbe nemzeti fékbetétet kellett csúsztatni, és minden ellensúlyt könnyűre nemzetiesíteni, kicsit megolajozni a mechanizmust, aztán mindenféle firkászok és kommunikátorok szóbeszédére semmiféle jogi eljárás nem adhat, sem itt, sem másutt, kiabáljanak akármit a baloldali nemzetárulók, hiába is hallatszik messzire, ha nem olvasható ki a hivatalos iratokból! Sőt, ha holmi közérdekű adatigényléssel jönnének, nem muszáj kiadni nekik, akkor meg hiába is jogászkodnának… mert úgysem telik nekik olyan jogászokra. Ha meg mégis, csak nem lesz olyan elvetemült bíró, aki nekik igazat merészel adni!
Különben is, mostan mindenki a járvánnyal van elfoglalva…
Ez ennyire egyszerű! Mire össze-vissza lebbezgetnek felfelé (ugyebár, mint jogorvoslatilag lehetőség, ha már jogállam, azt éppen megtehetik), előbb utóbb csak elakadnak, vagy mire Strasbourgba kikerül az ügy, eltelik jó pár év, és akkor meg, eső után köpönyeg, ragasszák ki akárhova, már nem lesz aktuális.
Na, ezt így kell.
Ezért akár lesz vétó, akár nem, teljesen mindegy!
Az erős és szuverén kétharmados Nemzetnek már nem árthatnak Brüsszelből, mert az – köszöni szépen – a válság ellenére anyagilag már biztonságban van, akár így, akár úgy, és egy jogállamban a magánvagyon – akár átlényegült a közpénzből, akár máshonnan került – szent és sérthetetlen.
Aki meg nem a Nemzet, az le van… Ugyebár!
Na, értsük?
