TÉRKÖVEZŐK

Szóval, rakják a térköveket. Itt is.

Vagyis, azokat a szürke, igénytelen beton-téglákat (nehogy valami természetesebb, netán színesebb legyen), amit manapság szoktak, persze, hogy szürke, mivel bizonyos valószínűsíthető származású alapanyagokból, dolomitból olcsón nem is lehet mást előállítani, hát éppen csak ilyet, de rakják…

Vagyis, szorgalmasan pakolja egymás mellé az a láthatóan ukrajnai illetőségű, bár sötétebb szín- komplexiójú fickó, aki most eléggé magányosan szorgoskodik, a tőle telhető legjobb igyekezettel és tisztességgel, bár nem túl szakszerűen az előkészítetlen homok-alapra. Mindenesetre, a sorok legalább egyenesek, noha a kész felület szintkülönbsége egyes helyeken megközelíti a másfél centit. Ami, ugyebár, nem túl nagy különbség, de arra elég, hogy egy csoszogósabb lábú nyugger valamelyik cipőorra beléakadva szép kis combnyaktöréses pottyanást produkáljon, de ő legalább rakja. Mert, más nemigen, csak egyedül ő…

Pedig, tizenharmadikára kész kell lenni vele, hogy demonstrálhassák, minden épül és szépül a kormánypártok választókerületi helytartóinak jóvoltából! Bár, az elmúlt öt évben az eléggé forgalmas kereszteződést vagy negyedszerre fazonírozzák át. Alaposan megzavarva ezzel a buszmegállóban várakozókat, mert azt a sarkon túlra ideiglenesítették, csak éppen tájékoztatás gyanánt egy iskolafüzetre való vignetta méretét alig meghaladó, kiragasztott szöveggel, de, hát ez van! Kampányidőszak.

…No, meg megint túlfizethető munka a csókos vállalkozónak… nem a barna ukrajnainak, az csak vendégsegédmunkás, mert valakinek dolgoznia is kell a sokadszor kifizethető uniós pénzért, abból ő nem épp sokat kap, de manapság ez így megy.

Bezzeg, amikor fel kellett törni (hogy minek, azt a fene sem tudja) a tavalyi aszfaltot betonalapostul, akkor valamivel többen voltak. Annyival, hogy sikeredett munkavédelmi rácsokkal úgy lehatárolni a területet, hogy az egymásra merőleges két zebra közé egy cipőtalpnyi várakozó-felület sem maradt, közben meg a legközelebbi gyalog-átkelőhelyek vagy háromszáz méterre erre, meg arra. A sok gyalogos meg hol ezen, hol azon a zebrán próbált át- és elhúzódni a közlekedési jelzőlámpa színváltásának ritmusára a barátságtalanra idegesített autósok elől… kissé életveszélyes szituációba bonyolódva, ha éppen a környéken akadt dolguk, vagy a villamos-megállóba igyekeztek éppen, mivel más megközelítése annak sem volt.

De, ugyebár, a város szépül… már, akinek ez így tetszik. Mert a szépséges szürke (?) térkövezés érdekében sikerült eltüntetni azt a néhány árva kővályút is, amiben még kókadozott némi zöld, sőt, csenevész fácska is helyet kapott ott fuldokolni. De, ezek a természetkedvelők a növényeket úgy megsajnálták, hogy inkább minden zöldet egy nekifutásra kiirtottak, gyorsan essenek már túl rajta, és ne szenvedjen sokáig bármiféle szerencsétlen zöldség.

Hát, ha már így alakul, akkor ez van. Majd, ha arra járok – sajnos naponta – akkor alaposan a cipőm orra elé nézek, a hepe-hupákra való tekintettel. Ám legfeljebb fél évig kell majd, mert az alaposan előkészítetlen alapokkal a szép (?) térkövezett felület annál többet – kitéve a télnek – amúgy sem fog bírni, és akkor lehet az egészet újra kezdeni, újabb pénzekért… de ez így van jól, ugye, tisztelt választópolgár! …Vagy nem?