Holnapután ügynökség

Holnapután ügynökség

A KERESZTÉNY SZABADSÁG KAPCSÁN – PÁR GONDOLAT

2019. szeptember 17. - Ira M. Archa

A KERESZTÉNY SZABADSÁG KAPCSÁN – PÁR GONDOLAT

Vagyis, hogy mi is az? Megértettem.

Nem volt igazán egyszerű. Mármint, hogy miről szólt a miniszterelnök.

…Akkor esett le a tantusz, amikor egy egyértelműen láthatóan afroamerikai turista viselkedését szemlélhettem. És itt nem az afro, hanem az amerikai a tipikus! Azok ugyanis, arrafelé keresztények.

A tekintélyes szélességű hölgy a pénztárt elhagyva ugyanis nyugalmas alapossággal pakolászott a táskájába, miközben a gurulós bőröndjére támasztotta azt, ami teljességgel érthető, ha így kényelmes és alkalmas neki. Csak mindezt a bolt ajtajában tette… és mivel kikerülni semmiképpen, átugorni meg még kevésbé, a boltból, vagy a boltba más se ki, se be…

Nem akart ő rosszat. Csak éppen eszébe se’ jutott, hogy rajta kívül is vannak még a világon. Mert, neki akkor pont úgy volt kényelmes és egyszerű. Ugyanis, a számára világban ő a leglényegesebb. Mondjuk, ezt az attitűdöt árasztja a média is. Persze, azok nemcsak az amerikai feketéket szerepeltetve szuggerálják az ilyesmi magától értetődőségét, hanem a kereskedelmi hasonlók immár hazánkban is ugyanezt közvetítik.

Ezt aztán szívesen majmolják nálunk is azok a közelmúltban felpiszkált nemzetiségi öntudatú „hátrányos helyzetűek”, akik belátó-képessége szintén kizárólag önmagukra, a pillanatnyi igényeikre és hangulataikra koncentrál, és a hozzájuk csak kívülről hasonlókra is ennek anticipálását vonja, táptalajt adva sokak indokolatlan előítéletének is. Pedig, ők is keresztények, nagyon is azok! De nem is az ilyenektől tarkállik minden búcsújáróhely…

Ám, mielőtt a különféle rasszisták egyetértenének mindezzel, van szerencsém a figyelmet felhívni arra, hogy Trump igencsak fehér ember, meg még keresztény is, de közismert a társadalom-felfogása.

Mindezzel csak az a bajom, hogy ez az attitűd szinte fertőző!

Vagyis, ami az egyén egójának, érdekeinek és hangulatának épp megfelel, (csak ál-naivan hiszi azt, hogy) mindenféle rosszindulat nélkül, függetlenül a természeti és társadalmi környezetétől, az a helyes. Mindenesetre, bizonyos körökre most ez a jellemző. A megállóban a villamos ajtajában ácsorgó mobilozóra éppen úgy, mint a jó üzlet reményében szennyvíziszapot importálókra, vagy a pályázati pénzekért pályázatot összehazudó mutyistákra, abból mindent zsebre vágó, és abból a tényleges munkát végző melósnak nem juttató fővállalkozókra, és sorolhatnám.

Vagyis a keresztény szabadság lényege, hogy akit keresztényként fogad el a többi hasonszőrű, annak – bármit – szabad, másoknak meg coki! Vagyis, a vallásától, és viselkedésétől függetlenül itt az a keresztény, aki benne van a pikszisben. A többi meg vagy szoc-lib ellenség, vagy nem számít. Jogfosztott.

Valami ilyesmi a „keresztény szabadság”…

Mint a jelzővel ellátott egyéb, hasonló kategóriáknak, ennek is ellentétessé válik a jelentése. Pont, mint a „szocialista nép demokrácia”, vagy az „illiberális demokrácia” esetében, vagyis, hogy demokráciáról szó sincs, mert vagy csak autoriter, vagy diktatórikus állam-berendezkedés mind, éppen úgy a „keresztény szabadság” esetében is, a jelző a jelzettet az ellentétébe fordítja…

süti beállítások módosítása