A 2018 TAVASZI VÁLASZTÁS ÉS UTÓHATÁSAI,

avagy

utunk Európából

Végül is, az a baj, hogy a vén M. Archa sem ilyen lovat akart.

Mert ami itt történt, sőt, ami továbbra is történik, az minden lehetséges verzió között a legrosszabb… változás, az kellett, de talán nem ilyen! Főleg az, ahogyan az ellenzék most éppen szétveri önmagát. Bizony, a – bár különféle fokozaton, de – a kormányerők által mindenestül ellenségnek minősített (pedig igencsak különféle) ellenzék most éppen végleg diszkreditálja magát. Hát, ebben sikeredett a különféle összefogás, meg koordináció, meg egyeztetés. Most épp saját hajukon búcsúznak. Egymástól és önmaguktól is…

Közben a három harmad kormánya ismét koncentrálja az erőit. Már a győzelmi örömmámorban is megüzenték a népnek, hogy „senkik vagytok, hej, hej”, és három harmad ide vagy oda, már listázzák is a nemzet ellenségeinek minősített értelmiségieket, ismét beterjesztik a kiterjesztést – mármint, hogy aki nincsen velük, az mind ellenük – és most még inkább rákapcsolnak arra, amit korábban elkezdtek, csak nagyobb fordulatszámon. Például, hogy egyértelműsítik, hogy vannak olyanok, akik méltatlanok arra, hogy képviseljenek bárkit és bármit… és ugyan azok mégis bekeveredtek a parlamentbe, de majd… mert nem oda valók! Tehát, nekik a jövőben kuss, amíg a kétharmad mind ki nem tiltja az összest, és alaptörvényilegesen megmódosítva eltörli a mandátumukat. Mert, megteheti!

…Meg is fogja, a nyakamat rá! De megérdemlik.

No, nem azért, hanem egyébként. Leginkább azért, mert a saját partikuláris érdekeik miatt a szószban hagyták a népet. Az ország népét, és nem a Nemzetet, mert az, mint tudjuk, eléggé más: az új-arisztokrácia, meg a csókosai és lekötelezettjei azok, akik nemzetként definiálják önmagukat. Az összes többi meg „senkik vagytok, hej, hej”!

Most már mindegy. Az ősszel ugyanis a Nemzetet – és ezzel az országot és annak a népét is – páros lábbal rúgják ki Európából, hiszen már a többi nemzet nekikészült a lendítésnek, persze a lendület bár erős lesz, de lassú és körülményes, meg főleg fokozatos… de hogy nyomatékos, az biztos. Mert, megérdemeljük. Bizony, mindannyian.

Közben a kormányerők meg a lehető legnagyobb nyugalommal kétezer-harmincig tervezgetnek, mert megtehetik. Ha meg közbejönne valami, akkor ott a kétharmad! Meg, a kifelé demokráciának bemutatott illiberalizmus, ami szó szerinti fordításban „szabadságtalanságot” jelent, kérem szépen, ha még valaki nem tudná. Márpedig, a fosztóképző egyértelműsíti, hogy a fogalomtól amúgy általában, mindenki meg lesz fosztva, csak vannak, akik nem tudnak latinul, pedig megmondták már rég…

Mindegy… vagy, fenéket mindegy, csak már nincsen mit tenni ellene.

A vén M. Archa pedig csak bámul, mint az ifjúkori hasonlói az új kapura.

Igazság szerint, másfél tucat fikciós kritikai irrealista ponyvája után már nagyon nem akaródzott neki még egyet, de kínjában, miközben a hírek letámadták a szűk intellektusát, mégis kipottyantott egy újabb laposat – mármint, ahogy illik, ezt is a lapjára. Majdnem százrétűt. Itt van hozzá a link:

Könyv:

https://drive.google.com/file/d/1g3HnSswYj64CAYUSi6INkmYXffcsIBlI/view?usp=sharing

Borítója:

https://drive.google.com/file/d/1N6oSbEYHXesVKVxxSGAlBWVo09qvosDt/view?usp=sharing